"Feladatunk, hogy visszatérjünk ősi törvényeinkhez”
Breuer Péter rádióinterjúja dr. Egri Oszkárral, a beszélgetés a zsidó vallási felekezet félórája MR1-Kossuth Rádió Halljad Izrael című műsorában hangzott el. Alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.
Egy körzet újjászületésének vagyunk a tanúi. Ön ennek a körzetnek az elnöke. Melyik körzetről van szó?
A Hegedűs Gyula utcai templomkörzetről van szó, amely Budapest legnagyobb zsidó közösségét szolgálja ki szükség szerint a zsinagógai szertartásokkal és imákkal.
Úgy tudom a körzet rabbi váltás előtt van. Talán éppen ennek köszönhető, hogy az Elnök rabbinikus tanulmányokat is végez az elmúlt napokban.
Hát hogy héberül folytassuk, a jó Isten mentsen meg ettől. Nem erről van szó, de nagyon érdekes, hogy véletlenül-„véletlenül” összevág a most olvasandó Tórai szakaszunk Mózes IV. könyvében, Bamidbár a sivatagi vándorlásban azzal, ami esetleg a 21. században is táptalajt, vagy elirányítást, eligazítást tud adni a zsidóságnak, illetve nemcsak a zsidó közösségnek. Egy híres filozófus-író Kirkegard mondta, hogy „aki a korszellemmel házasodik, az hamar megözvegyülhet”, ezért én azt gondolom, hogy az a mi feladatunk, hogy visszatérjünk az örök ősi törvényeinkhez, a Tízparancsolathoz és összes többi törvényt is igyekezzünk minél teljesebb mértékben betartani.
Mi az összefüggés akkor a régi törvények és a mai kor között?
Nagyon érdekes a Tóra, mivel egy fantasztikus logikus történeti, törvényi összefüggéseket tartalmazó, a világ legérdekesebb olvasmánya és bemutatja, hogy volt egy pozitív tartalmú megrázó esemény a Peszach, a kivonulás Egyiptomból és a rabszolgaság megszűnése. És ezután, csúnya szóval mondom, vált a nép, illetve a „népség” igazából egy rendezett néppé, majd társadalommá, majd törvényekkel rendelkező, a szó akkori értelmében vett társadalommá és állammá.
Mi ebben az összefüggés a mához?
Az, hogy akkor a kapott törvényeket maradéktalanul be kellett tartani és az adott eligazítást. És volt népszámlálás és volt jutalmazás és volt büntetés és volt rend, és egy sikeres összetartó nép kovácsolódott össze. Most a 20.-21. században egy negatív értelmű megrázó eseményen vagyunk túl, a holokauszton, ezért nekünk újra vissza kell nyúlnunk az egységünk, a sikeres és még sikeresebb néppé és társadalommá kovácsolódás érdekében a régi törvényeinkhez, hiszen más kapaszkodót jelenleg nem látok. Ha ezt tudjuk átültetni a mai nyelvre és mai társadalomra, akkor újból egy egységes és teljességgel sikeres magyarországi zsidó társadalmat tudunk majd felmutatni és ebben szeretnénk mi együttműködni és ehhez vesszük alapul a tórai parancsolatokat és a történetet.
Úgy tűnik a jogász beszélt volna Önből, de térjünk vissza a közösségéhez. Hogyan készültek Sávuot ünnepére a Hegedűs körzetben?
Ez egy gyönyörű ünnep, többszörös ünnep, a Tóraadás ünnepe, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy a Tóra kapás ünnepe, mert nem szeretnék az Örökkévaló nevében beszélni. Megkapjuk a Tórát, a Tízparancsolatot, illetve az ahhoz kapcsolódó összes olyan törvényt, amely az életet, a zsidó társadalmat és a mindennapokat, az ünnepeinket rendezi. Felvirágoztuk a templomunkat ebből az egy alkalomból, gyönyörűen feldíszítettük zölddel, növényekkel, késő tavaszi virágokkal és egy komoly tanítással készülünk a híveknek, mert ez nemcsak a Tóraadás ünnepe, hanem a zsengéknek, az aratásnak is az ünnepe, és magát a szót, Sávuot a sévából, a hetekből tudjuk levezetni, ez a heteknek az ünnepe is. Mostanáig gyászoltunk, szomorkodtunk 49 napon keresztül és számoltuk sötétben, néha késő este az ómert..
Nincsen zsinagóga sabesz nélkül, ünnepek nélkül, de nincsen zsinagóga rabbi nélkül sem. Valamikor régen a közösségek választottak rabbit, nem a rabbik választottak közösséget. Ha jól tudom ez úgy volt, hogy meghirdették a rabbi állást és akkor a szabadon lévő rabbik megpályázták, jelentkeztek. Hogy folyik ez ma?
Szeretnénk ehhez a régi szokáshoz, minden más régi szokással együtt visszatérni, s ahogy említette, ez a kiváló régi emlék szeretném ha feléledne, ámbár a kiválasztás nemcsak meghirdetésre, pályáztatásra történt annak idején, hanem adott esetben egy nagynevű, nagyhírű rabbinak, idézőjelben tett „elcsábításával”. A közösség felkérte és ha meg tudtak állapodni, vagy megszületett a lelki és anyagi konszenzus, akkor ő lett ott a továbbiakban a rabbi. Mi most a bőség zavarával is küszködünk, hiszen több jelöltünk is van, de mivel még csak két hete üres a Hegedüs Gyula utcai rabbiszék (1), ezért korai lenne mondani, hogy el tudtuk ezt dönteni.
Ezt ne úgy képzeljük el, hogy szabadúszó rabbik, kérem a hirdetési újság rovatait nézni, rabbit keresünk a Hegedűs Gyula utcai körzetbe, ilyen és ilyen feltételekkel, hanem mindenki szépen várja, hogy őt hívják meg meghallgatásra.
Nem így kell elképzelni, a közösségünk most egy szinte megoldhatatlan matematikai feladvány előtt áll. Rengeteg olyan talppont, vagy cölöp, vagy követelmény van, aminek mind egyszerre kell megfelelni, hogy a mi halachikus szabályainkat is betartsa, ez egy status quo ante templom, itt nem lehet nagyon modernizálni, a híveknek is ez az elvárása, ugyanakkor egy vonzó, a mai kornak megfelelő kínálatot nyújtson, legyen a személye ismert, legyen a szó tényleg objektív értelmében egy jó ember és számtalan egyéb feltételnek feleljen meg. Ez szinte lehetetlen feladvány, de igyekszünk neki eleget tenni rövidesen.
1 A BZSH Elöljárósága a Budapesti Rabbitanács ajánlására, a Körzettel egyetértésben Lőwy Tamást kérte fel a Zsinagóga főrabbijának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése