2010. május 15., szombat

Móric Zsigmond a zsidókról (1924)

 

 

 Kivilágos virradatig

 

 

....- Itt vannak a zsidók. Ha egy faluban csak egy-két zsidócsalád

van, az jó. Mer azok a mi kereskedőink. Mer azelőtt a görög volt a

boltos, meg az örmény százéveken át, de a magyar soha. Tudja Isten,

buták vagyunk hozzá? nem tudunk a pénzzel bánni. Itt vagyunk, a vagyon

közepén és koldusok vagyunk. Éhen halunk a Kánaánban, az Eldorádóban.

Olyanok vagyunk, mint a nyáj, a zsidók a mi zavaróink.

Nyugtalanítanak. Persze, ők kétezer esztendő óta magukban élnek,

szétszórva, kiközösítve, gettóban, mégis megélnek. Megtanulták, hogy

így is meg lehet élni. Túlteszik magukat a csúfneveken, a kutyavacok,

Pityi, meg a többi csúfabb gúnyolódásokon, és megnyugosznak, mikor

bezárják magukra az ajtót, és a család a szentestén maga közt van...

Nagy csoda ez, kérem... Nekik a péntek este olyan, mintha megérkeztek

volna hétköznapi üldöztetés után a csöndes, édes otthonba. Nagyon meg

lehet azt érteni, hogy ők annyira ragaszkodnak a vallásukhoz. Minden

támadja őket, és mindenki, ahogy kilépnek az ajtón. .. Istenem, ahogy

a kerítésen kilép, a nadrágjába kap a más ráuszított kutyája - s ahogy

hazaér és meggyújtja a péntek esti gyertyát, úgy otthon érzi magát,

mint Jeruzsálemben. Nagy csuda az, kérem, minden szombaton minden

zsidó a világon tudja, hogy egy városban egy érzésben élnek... csak

éppen nem a szomszédban lakik a másik zsidócsalád, de a szomszéd

községben, a szomszéd országban, a szomszéd földrészen... És a

zsidóság kétezer esztendő óta nem veszett el a népek tengerében, éppen

úgy vagy jobban zsidó, és többen vannak, mint Júdeában voltak és

Izráelben... Mit lehet tenni, le kell venni előttük a kalapot, én

Mondom…

 

(Köszönet Professzor Dési Illésnek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése