2010. május 7., péntek

AZ ÁLDOZAT VISSZATÉR...NAFTALI KRAUS – 15.FEJEZET(2)

 

           Elenóvi adósságot törleszt...

 

Régi, elfelejtett adósságot törlesztettem, amikor - harmadik látogatásom során -  felkerestem azt a díszletező munkást, akivel a filmgyárban találkoztam annakidején, amikor Efrátot kísérgettem, első látogatásom során, '84-ben. Akkor és ott a kezembe nyomott egy papírra firkantott nevet, címet és telefonszámot, amit szavai szerint készen tartott, állandóan a zsebében, hátha Elenóvi40  akarja meglátogatni őt. Megígértem, hogy telefonálok és jövök, mert meg szeretném ismerni életét, munkácsi feleségét („aki a majdeánit tudja betéve”) és zsidó gyerekeit.

Azóta eltelt legalább 5 év, és nem reméltem hogy megtalálom őt. De a cetlit megtaláltam feljegyzéseim között, és felhívtam az esti órákban.

Egy női hang válaszolt, és kérdezte, ki beszél. Visszakérdeztem, hogy otthon van-e Ábájjevöróve,41 mire a nő magából kikelve, szinte kiabálva kérdezte, hogy ki az. Én visszakérdeztem, hogy tudja-e még a majdeánit kívülről - mire lecsapta a kagylót. Amikor pár perc múlva újra hívtam - kétségek között vergődtem, hátha a telefonszám hibás, vagy rosszul  tárcsáztam, vagy elköltöztek...

Most egy férfihang kérdezte, hogy ki vagyok. Mondtam hogy Elenóvi, mire hallottam egy rövid örömrivalgást, és ahogy a férfi mondja valakinek - (valószínűleg a feleségének) - „na tessék, most kérj bocsánatot”. Mondtam, hagyja a bocsánatot, mikor jöhetek? Most azonnal, mondta, különben újra eltűnik nekem, ahogy Elenóvi szokott.

(Taxiba vágtam magam, és tíz perc alatt ott voltam. Valahol a Franzstadtban laktak, egy pocsék környéken, de már  a kapuban vártak. A férfi, akit rögtön megismertem és egy alacsony, kövérkés, szénfekete hajú nő, aki a felesége volt… A nő - Sárinak hívták - nem adott kezet, mondta, hogy ő tudja mi illik, egy prófétának nem adnak kezet.

Bementünk, ott volt a két gyerek, egy 12 év körüli fiú és egy két-három évvel fiatalabb kislány. Amikor bejöttem, felálltak, meghajoltak, és úgy néztek rám, mint egy égi tüneményre.

Láttam, hogy néhány dolgot tisztázni kell, ezért amikor leültem, és táskámból kivettem az ajándékba hozott első Ősit (A heti szidrák), azt mondtam,  drága zsidó testvéreim, ne tévedjetek, én nem vagyok próféta, én egy itt Pesten született izraeli hitsorsos vagyok, aki...

Sárika - adjuk most át neki a szót - csuklott az izgatottságtól. Amikor  Ön találkozott a férjemmel a filmgyárban, és megígérte, hogy eljön - heteken keresztül vártuk. Aztán azt mondtam a férjemnek: Mójsi, biztos álmodtad az egészet. Ő meg azt mondta, meglátod Szórele, hogy egy szép napon becsönget. Elmondtuk a gyerekeknek is, azok is várták, aztán meg azt mondták, hogy ez is hazugság, mint a Mikulás. Mi karácsonyfát nem állítunk, hász vehólile,42 de a gyerekek várják a Mikulás ajándékát és  tudja...

A szél ellen nem lehet pisilni - folytatta Mójsi - mi itt vagyunk a jó Isten háta mögött, és ha ő elhagyott bennünket- mit tehetünk mi.?

Most én mondtam, hogy hász vehólile, dehogy hagyta el az Örökkévaló magukat, hiszen élnek, chájim kulchem hájojm,43 és a zsidó nép él, ám Jiszróél cháj, és van államunk és hadseregünk és...

A két gyerek az ajkamon csüggött, és én nagyon megválogattam szavaimat, nehogy olyat mondjak, ami valamilyen érzékenységet sért. Sárika elmesélte, hogy egy időben, esküvője után, még a mikvébe is el-eljárt, de most már csak a péntekesti gyertyagyújtása maradt, a szombat nem szombat, az ünnep nem ünnep…

Csak a jankiper - vágott közbe Mójse - akkor én böjtölök, és ellógok a munkából, és a budai zsinagógában mondok mázkert. Én is böjtölök, mondta Szórele, de nekem muszáj dolgozni, mert egy nagy róse a főnököm, naná hogy zsidó...

És nekünk miért nem mondtátok, hogy böjtölni kell? - kérdezte Gábor, a nagyfiú, és a húga, Ági rábólintott - miért, mi nem vagyunk zsidók?

Olyan szúrást éreztem a szívem táján, hogy kellett egy pohár vizet kérnem. Jaj, hisz semmivel nem kínáltuk a pr... a Kraus urat, mondta Sárika és rohant a vízért - de biztosra tudom, hogy nem enne nálunk semmit. Az apám sem evett sehol, Isten nyugosztalja.)

 

Az első brísz

 

 Mindenem fájt az égető szégyentől. Hol voltam én az elmúlt 5 évben? Miért nem jöttem? És mit tehettem volna? Talán a zsidó iskolába lehetett volna beíratni a gyerekeket, talán... Amikor amazok kimentek, megkérdeztem a szülőket, Gábor körül van-e metélve? Nem lehetett - mondta az apja - kitettem volna magam annak, hogy kitesznek az állásomból.44 És most? - kérdeztem. Most, amikor már elmúlt 12 éves? - kérdezte Sárika, és a hangja remegett. Sosem késő - mondtam - nincs ferfállen   és elmondtam nekik a pészách séni történetét.45 Most már nem veszítem magukat szem elől, csinálunk Gábornak egy szép bár micvét, kap tőlem egy pár tfillint - nekem is kéne - mondta Mójsi - de előbb megzsidózzuk. Engem az iskolában állandóan zsidóznak - mondta Gábor, aki a végszóra jött be. Az más, mondta neki apja - ezt mi csináljuk, ez a mi vérszerződésünk, amikor a fütyidből levágnak egy darabot - tette hozzá.

Meséltem nekik Izraelről, a megváltás ígéretéről és Élijáhu (Illés) prófétáról (Elenóvi), az igaziról, aki ott van minden zsidó széderen,46 és a bríszen is ott lesz - láthatatlanul, hiszen ő málách há-brisz.47 Odaadtam a könyvet, amit hoztam, mondtam, olvassák figyelmesen, még a héten jelentkezem, és megtudom, lehet-e a két gyereket évközben a zsidó iskolába átíratni. Nem kérdeztem, hogy akarják-e, ők kérdezték, miként kerülnek oda-vissza, mondtam, hogy van  az iskolának saját busza, amely hozza-viszi a gyerekeket, és ott kóser ebédet is kapnak.

Az egész estét együtt töltöttük, majd kértem rendeljenek nekem egy taxit. Azt mondták, az sokba kerül, mi hazakísérjük magát. A két gyerek is jönni akart. Mondtam, magul reggel dolgozni mennek, aludniuk kell, csak rendeljenek egy taxit. Rendeltek.

Még azon a héten átvittük a gyerekeket a Reichmannba. Látod milyen hülye vagy - mondtam magamnak. Olyan jóba voltunk, hogy megengedhettem magamnak ezt a hangot. Látod, te csak kritizálsz, de ha nem a Reichmann, most hova vitted volna a két Szabó48 gyereket?  Ez volt az érem harmadik oldala, mivel mint rendesen, mindkét énemnek igaza volt. Az egyiknek mikroba, a másiknak makróba.

Mielőtt elutaztam, elintéztem a brísz ügyét. Lőwy doktor, egy fiatal zsidó sebész, a Lőwy főrabbi testvére, csinálta az idősebbek bríszét, nem Herzog Laci, a hivatalos majl.49 A műtét a Szeretetkórházban zajlott le, a költségeket Zoltai fedezte, miután a Dob utca azzal kezdte, hogy kérdezte, ortodoxokról van-e szó? Olyan csúnyát mondtam, hogy megkérdezték, hol tanultam meg így káromkodni, és mondtam, hogy a Tajrász Emeszben.50 Mójsi és  Szórele nagyon szerették volna, hogy ott legyek a bríszen, de mondtam, hogy nekem haza kell mennem, a körülmetélési aktuson a valódi Elenóvi lesz ott. A bár micvére viszont eljövök. El is jöttem.

Ez volt az első brísz, amit nem nyolc napos gyereknek csináltak a rendszerváltás napjaiban. Fontossága és precedensértéke abban rejlett, hogy a zsidó fiuk 99 % nem volt körülmetélve. Ezen a téren érte el a kommunista rendszer egyik leglátványosabb sikerét, mivel itt az ellenséges, ateista nyomást, a zsidó félelem is támogatta. „Miért kell a gyereket kitenni annak...” - kérdezték a zsidóságuktól menekülő zsidók.

Aztán ott volt a bár micvére készülő, de nem körülmetélt zsidó gyerekek problémája. A Reichmannban felkészítették őket, betanulták az áldásokat, a Háftárát, de bizonyos neológ templomokban nem engedték őket a Tóra elé járulni, ha tudták róluk, hogy nincsenek körülmetélve. A neológia eme szupervallásossága, mint egy túlteljesített norma, lógott a levegőben, és az ember nem tudta, sírjon-e, vagy nevessen ezen. Így aztán fontos volt egy olyan kampányt elindítani, amely tömeges circumcísiót idéz elő, de ez sajnos, nem járt nagy sikerrel.

Ezidőtájt látogattam meg Fekete (alias Schwartzkopf) Gábort is, a másik filmgyári ismerőst, aki Efrátnak annakidején a legjobb stábot ígérte, és aki azt mondta, hogy a felesége „egy rabbi lánya”. Ezek jómódú, felvilágosodott emberek voltak, a letűnt rendszer haszonélvezői, és az asszonyka kérdezte is, minek kell a zsidó származást bolygatni. 

 

@ @  @ @

 

A Szabó gyerekek és szüleik ma Izraelben vannak, míg a Feketéné (a rabbi lánya) azzal akart nekem örömet szerezni, hogy egyszer felhívott - Izraelben - és közölte, hogy egyetlen lánya, a Beáta, „zsidó fiúval jár”. Mondtam hogy ez valóban örömhír, főleg az, hogy ő, a mama, örül ennek, és majd hívjanak meg az esküvőre. Meg is hívtak a következő évben, de akkorra már a vőlegény egy séjgec volt.

Voltak percek, napok, hónapok, amikor teljesen kilátástalannak tűnt, hogy a „kiszáradt ág” újra kivirágozzék. A könyvet vették, a másodikat is, a harmadikat is,51      legyen a polcon ez is, mondták, de csak kevés visszajelzést kaptam, hogy el is olvasták volna.

 

Fullánk és méz

 

Kivéve a rabbikat, aki kifelé simfelték, de azért  dróséiket az Ősiből kompilálták, idézvén nem egyszer a sajtóhibákat is. A Reichmannban tankönyvként használták a Szidrákat, de ez nem akadályozta meg a zacskógyáros Moskovitsot abban, hogy engem nyilvánosan kitiltson az általa menedzselt Wesselényi utcai iskolából.

Ez éppen akkor történt, amikor a Reichmann által alapított amerikai iskolaszék egy magyarul tudó pedagógust akart Budapestre küldeni, hogy rázza gatyába a már néhány éve vergődő, útját tévesztett iskolát. A választás a már említett Esther Bohensky (Bein)re esett. Egy new yorki vallásos leány-középiskola veterán igazgatója, Esther neves pedagógus volt, kitűnően tudott magyarul, és minden képesítése és gazdag tapasztalata megvolt rá, hogy az iskola vallási igazgatója legyen, a magyarul csak dadogó izraeli  protekciósokkal szemben.

Esther két hetet töltött Pesten, és ezalatt pontosan kiismerte a „Déjvid” Moskovits által létesített rendszert az úgynevezett „ortodox” iskolában. Moskovitsnak fogalma nem volt a nevelés és oktatás legelemibb szabályairól sem. Ezt hangoskodással és önkényes ad hoc cselekedetekkel próbálta ellensúlyozni. Mesélték, hogy egyszer hozott New Yorkból egy tanítót, aki egy árva szót nem tudott magyarul, és soha életében nem tanított iskolában. Amikor kiderült, hogy az új „szerzemény” egy két lábon járó slimázl,52 megkérdezték Moskovitsot, honnan szerezte ezt az ügyefogyott bóchert, akinek  a fiatal felesége óvodában dolgozott lánykorában.

Sztájcs, honnan?53  - kérdezte vissza „Déjvid” – tudtam, hogy kell egy első osztályú, de feltétlenül vallásos, hászidis54 vallásoktató. Reggel, New Yorkban, a mikvéből a templomba menet, találkoztam vele, és kérdeztem, mit csinál. Azt mondta, hogy semmit, és munkanélküli segélyt kap. Kérdeztem akar-e Budapestre menni tanítónak, kap havi 2000 dollárt és lakást meg kosztot, és ő azt mondta, hogy fárvósz nist? Így került ide, és már tanul angolul…

Amikor megtudtam, hogy gyerekkori barátném, Esther, Pesten van, megbeszéltük hogy, meglátogatom a Reichmann iskolában. Kicseréltük véleményünket, ami az iskolát és annak „ortodox” jellegét illeti, és én azt mondtam Esthernek, hogy most egy órára elmegyek, de visszajövök, várjon meg, és elmegyünk ebédelni a Hannába.

Amikor visszajöttem, a kapuban feltartóztattak, és azt mondták a rendészek, hogy Moskovits utasítása szerint nem engedhetnek be az épületbe. Amikor feltelefonáltam és elmondtam Esthernek a történteket, az rohant Moskovitshoz, aki azt válaszolta tiltakozására, hogy én „az iskola ellensége vagyok”, látni sem akar, és mondja meg nekem, hogy loj midivsoch völoj miükcoch.55

Ennek előzménye Jeruzsálembe nyúlt vissza. Egyszer épp a Szochnut épületében voltam, a vallásos osztályon, amikor  Jichák Méir, az osztály vezetője (később Izrael nagykövete Brüsszelben), azt mondta, van egy scoopja a számomra. Mivel tudja, hogy érdeklődöm a magyar zsidóság iránt, íme: az egyik nevelésügyi kitüntetést,  amit az államelnök nyújt át Jeruzsálemben, egy magyar zsidó kapja, aki sokat tett azért, hogy Budapesten zsidó iskola legyen. Kérdeztem: Reichmann? Azt mondta nem, hanem egy bizonyos Moskovits.

A hír nagyon érdekelt, nem is nagyon hittem, erre Jichák Méir bevitt az egyik szobába, ahol az ott ülő tisztviselő megmutatta a táviratot, ami Moskovits pozitív válaszát tartalmazta, valamit azt, mikor jön, melyik szállodában foglaltak neki szobát, stb. Ez egy vasárnapi napon volt, és az államelnöknél a jövő vasárnap lesz a fogadás, ahol a díjakat és kitüntetéseket kiosztják.

 

Életveszélyes fenyegetés elől kórházba

   

Akárcsak a pornográfia, ami geográfia kérdése - ezzel a hírrel is hasonlóképpen volt: Izraelben ez senkit nem érdekelt, de New Yorkban, ahol Moskovits a szélsőséges szatmári chászíd csoporthoz tartozott - akik nem ismerték el Izrael Államát - annál inkább. Ezért elküldtem a hírt new yorki jiddis lapomnak az Állgemájner Zsurnálnak, ahol az csütörtökön meg is jelent, hatalmas szalagcímmel, az első oldalon: „David Moskovits vasárnap veszi át Izrael elnökétől a cionista Szochnut kitüntetését”. Megírtam, hogy beleegyezett - íme a távirat, hol fog megszállni, stb. Az igazság az, hogy nem akartam ezzel Moskovitsnak ártani, sőt azt hittem, hogy az iskolának ez használ.

Már pénteken, telefonon, Moskovits életveszélyes fenyegetéseket kapott, ha elmerészel menni Izraelbe, hogy átvegye a kitüntetést a „cionista” államelnöktől. Moskovits szombat este, a repülőtér helyett bevonult egy new yorki kórházba, és elterjedt a hír, hogy kiújult gyomorfekélyét kezelteti. A kitüntetést helyette a jeruzsálemi Reichmann fivér vette át az államelnöktől....

Hogy ez miért jutott éppen most Moskovits eszébe - mikor azóta már találkoztunk, és kitüntető barátsággal fogadott - nem lehetett tudni. Az iskolából mindenesetre ki voltam tiltva, és Estherrel a Hannában találkoztunk. Neki elege volt az egész Moskovits vircsaftból és két nap múlva hazament.

 

                                                     JEGYZETEK

 

40Élijáhu há-návi (Illés próféta) népiesen.

41Két ismert amorita neve. Az illető ezt mint ismertető jelet, egyfajta kódot használta.

42Isten őrizz (héber, askenáz kiejtéssel).

43„Mindnyájan éltek most” (bibliai idézet: 5Mózes, 4:4).

44Voltak ilyen esetek, de ez nem voltak általános. A zsidók - féltek.

45A mózesi törvény szerint, aki önhibáján kívül nem tartotta meg a pészách (húsvét) ünnepét, annak módja volt egy hónappal később pótolni ezt.

46A pészáchot bevezető est az úgynevezett széder estje, ahol kitöltenek egy pohár bort, a hagyomány szerint odalátogató   Illés prófétának is.

47A „szövetség angyala - ugyancsak Illés próféta, aki a zsidó folklór szerint minden bríszen (circumcízió) jelen van, anélkül hogy látnák.

48Igy hívták a Mójsit és Sárát, akiknek eredeti neve Schneider volt.

49Mohél jiddisesen = körülmetélő.

50Igaz Tóra  Polgári - az ortodox hitközség középiskolája a vészkorszak előtt.

51A második a Próféták népe volt (Háftárák), míg a harmadik a Talmud bölcsei, ami 1993-ban jelent meg.

52Szerencsétlen, ügyefogyott (jiddis).

53Mit jelent az, hogy honnan (jiddis).

54Chászíd beállítottságú (jiddis).

55„Sem a mézedből sem a fullánkodból” (talmudi közmondás).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése