SEM TILTÁS SEM IGENLÉS
A probléma vadonatuj, legalábbis első látásra. Egy ember előállit egy másik embert, de nem a bevett és szokásos módon, hanem a genetika segitségével készit egy duplikátot, azonos értékü sejtekből. Ilyen volt „Dolly” is, a bárány , az első eredménye a kisérletnek, amely nemsokkal „teremtése” után jobblétre szenderült. A téma akkor lép ki a kuriózumbol és válik létkérdéses problémává – amikor nem állatokkal kisérleteznek a genetikusok, hanem embereket akarnak „sokszorositani”.
A morális problémák mellett (lásd a továbbiakban), érdekes, mi a Halacha véleménye erről a 21. századbeli kérdésről.
Ha valaki azt mondja , hogy az ősi zsidó források természetszerüleg nem foglalkoztak ezzel a – nemlétező – problémával, igaza lesz már ami a genetikát illeti. Azonban a Talmud feljegyez olyan eseteket, amikor amoriták embert, illetve állatot alkottak, az un. Széfer Jecirá (egy titokzatos, kabbalisztikus könyv, amely a teremtés misztikájával foglalkozik) alapján. Rává, a nagy babilóniai amorita egyszer embert „teremtett” és elküldte őt kollegájához, r’ Zérához. Az szólt hozzá de az „ember” (gólem) nem válaszolt, mivel alkotója nem tudta beleplántálni a beszéd képességét (Szánhedrin, 65b). Ugyanez a Rává egy jesájai vers alapján azt mondja, hogy ha nem a vétkek amik eltávolitják az embert az Istentől – akkor az ember is képes lenne világot teremteni, mivel a Teremtő a saját képmására alkotta
Ez a sztori nagyon hasonlit a középkori Lőv prágai rabbi által „teremtett” gólemhez, akiről rengeteg legenda van forgalomban, ámbár történelmileg nem bizonyitott tény hogy egyáltalán létezett és Lőv rabbi nem emliti könyveiben még áttételesen sem.
Két másik amorita, két testvér, r’ Chanina és r’ Hosájá, minden pénteken találkoztak és az emlitett Széfer Jecirával foglalkoztak, minek kapcsán alkottak egy borjut és azt megették „a szombat tiszteletére”.
Azt tetszik kérdezni, hogyan csinálták ezt, vagyis a borjut? Nem tudom, de azt sem tudom hogyan csinálják a mai tudósok Dollyt és társait. A kérdés itt nem szakmai hanem halachikus, és/vagy morális.
Még egy szunyogot sem...
Bármennyire is legyenek ezek a történetek aggádikusak, mindenesetre arra mutatnak, hogy eleinket foglalkoztatta a teremtés misztériuma. Az általánosan elfogadott elv az volt, hogy az Örökkévalón kivül senki nem tud teremteni semmit, még egy szunyogot sem. A Midrás ezt plasztikusan igy fejezi ki: „Ha egybegyűl a világ minden népe, együttesen sem tudnak teremteni akár egy szunyogot sem és lelket önteni belé...” (Brésit rábbá, 39, 14). A hangsuly itt a teremtésen van, ami feltételezi hogy semmiből valamit teremtenek – ami a természetben lehetetlen, hacsak nem a misztikus Széfer Jecirá által.
Ez a több helyen is előforduló Midrás nem tételezi fel, hogy az ember képes valamit is alkotni a semmiből, de nem állitja hogy ez tilos. Az egyik ismert rabbi tekintély, a klónozásról irott cikkében, azt észrevételezi, hogy a Talmud nincs meglepve és nem nyilvánit kategorikusan nemleges véleményt, amikor feljegyzi, hogy Rává alkotott egy embert, amely nem volt tökéletes, mert nem tudott beszélni. Vagy hogy a két testvér ilyen módon készitette el szombati vacsoráját.
A klónozás – ezzel ellentétben - „valamit valamiből” alkot. Alkot, de nem teremt. Igy elméletileg lehetséges, mint ahogy a fazekas forgatja a korongon az agyagot, amig tál vagy fazék lesz belőle. Ha nincs agyag – a fazekas munkanélküli.
Nemcsak hogy elméletileg lehetséges – hiszen a gyakorlatot a genetikában megboldogult „Dolly” – bizonyitja – de nincs kizárva hogy a Halacha sem tartja ellentétesnek a hit tételeivel. Ezidáig nagyon kevés responsa található, ahol a Halacha müvelői foglalkoznak ezzel az összetett, fantasztikus és super-modern problémával.
Több mint 800 évvel ezelőtt, mind Maimonidés, mind Menáchem Háméiri , kifejtették, hogy van lehetőség arra hogy, élőlények szülessenek, nem a szokásos módon. (Lásd Maimonidés, Széfer Hámicvot, a 179. tiltó micva). Méiri még ennél is messzebb megy. Szerinte, „minden ami természetes módon történik , nem esik a varázslat, illetve a kuruzslás kategoriájába, még ha tudnak alkotni szép teremtményeket, nem a nemek párosodásával – ahogy ismert a természettudósok könyveiből hogy ez nem lehetetlen – szabad ezt tenni, mivel minden ami természetes – nem számit varázslatnak” ( Chidusé háMéiri, Szánhedrin 67,b).
A ma fellelhető halachikus vélemények között csak egyet találtam - Eliezer Valdenberg rabbi responzumában („Cic Eliezer”) - amely egyértelmüen negativ. Ezzel az ismert és elismert Halacha nagyság konzekvens azon véleményevel és indokaival, amikkel a mesterséges megtermékenyitést is tiltja.
A sertés szive
Jákov Áriel rabbi, Rámát-Gán főrabbija , hosszu és alapos tanulmányában nem tiltja és nem engedélyezi a klónozást, mivel egy egész sor kérdőjel sorakozik fel előtte. Miután elmondja hogy a halacha megengedi a sertés szivét az emberbe plántálni (mivel az anatómiájuk hasonló (lásd Táánit, 21, b) és felemliti hogy a Tóra tiltja a keresztezést, állatban és növényben – átvált a klónozás lehetséges pozitiv oldalára. Ha elővigyázatosan csinálják – akkor nincs kizárva, hogy mint „emberi alkatrészek” raktára, amit szükség esetén plántálni lehet – nagy haszna lehet az emberiségnek a tudomány ezen ujitásából. Másrészt fennáll a veszélye annak, hogy az ember erőszakosan beavatkozik az isteni tervbe, amely a világot olyannak teremtette amilyen. Egyrészt az ember köteles mindent megtenni hogy gyógyitsón és nem mondhatja azt – mint egyes nemzsidó teológusok – hogy a betegség vagy rokkantság Isten büntetése és ez ellen tilos tenni.
Egyrészt és másrészt. A klónozás felvet egy sor problémát: lesznek –e a létrehozott embernek szülei és kik lesznek azok? Lehet-e rá is vonatkoztatni azt hogy „Isten képmására” teremtetett?
Áriel rabbi konkluziója: Nem lehet tiltani a klónozást, de megengedni sem, nyakló nélkül. Nem lehet tömlöcbe zárni az emberi szellemet, de szükség van állandó felügyeletre, hogy a démon ne szabaduljon el ketrecéből.
Megjavitani az Isten teremtette világot
A rabbik, polémiájukban, azzal akarják bizonygatni a klónozás esetleges létjogosultságát, hogy – meglehet – ez javit valamit a világ rendjén (például gyermektelen házaspároknak lehet klónozott gyerekük). A középkorban rabbi Zvi Askenázi („Cháchám Zvi”) azon meditált, vajon egy olyan fajta „ember”, mint amilyent Rává teremtett, beszámitható-e a Minjánba ( a kötelezö kvórum: 10 zsidó férfi, ami kell a közösségi imához). És egyáltalán zsidó-e, vagy „felekezeten kivüli”? Válasza nemleges és ehhez fia, az ismert Jákov Emdin rabbi is csatlakozik.
A világ „javitásánák” motivumát az az ággádá szolgáltatja, melyben egy római helytartó megkérdezte rabbi Akibát, mi a nagy fontossága a körülmetélésnek? És ha valóban olyan fontos, miért nem jön a gyerek a világra körülmetélve? Rabbi Akiba viszont kérdezte a kérdezőt: Te azt hiszed hogy Isten cselekedetei jobbak mint az emberé? Ime, Isten a kalászt teremtette, próbáld megenni a kalászt. Az ember ebből finom lisztet csinál és kalácsot süt! Igy a teremtés minden fázisában szükség van hogy az ember „besegitsen”, mivel a mustárt édesiteni kell, a búzát őrölni stb és a gyereket körülmetélni. Ezzel lesz teljes az isteni teremtés rendje (Midrás Börésit rábbá).
R’ Nachum Rakover, az ortodox jogász, sok halachikus könyv szerzője, igy foglalja össze véleményét a klónozásról: A klónozás, illetve élőlények „előállitása” nem a bevett és ismert módon – nem jelent beavatkozást („konkurrenciát” ) Istennek és nem tilos.
Két fiatal rabbi, Jichák Siláth és Jig’ál Sáfrán, közzétettek egy-egy hosszu lélekzetü tanulmányt a klónozás problémájáról – anélkül hogy magukra vállalnak a pászkenolás felelősségét. Siláth óvatosságra int, mivel „az orvostudomány fejlődése sok lehetőséget rejt magában emberélet mentésére, de ugyanakkor van benne potenciális rombolás és károkozás”. Felemliti bölcseink azon mondását, miszerint „Chizkijáhu (a judeai cáddik király) elrejtette a „gyógyszerek könyvét” (mivel az emberek abban hittek vakon és nem imádkoztak Istenhez – Pszáchim 4, 10, a Misnában) – elrejtette, de nem semmisitette meg, mivel szükség lehet rá. (A téma nagy formátumu, egy külön tanulmányt igényel).
Jig’ál Sáfrán rabbi, a jeruzsálemi főrabbinátus egészségügyi tanácsosa, tanulmányában sorra veszi azokat az érveket amelyek a klónózás ellen szólnak. Befejezésül a Chinuch könyvét idézi, amely az 582. parancsolatban ezt mondja:
„Parancsba kaptuk, hogy az ifju férj örvendezzen feleségével egy teljes éven keresztül - - - mivel az Örökkévaló egy olyan világot akart teremteni amely benépesül jó teremtményekkel, akik férfi és nő (héber eredetiben: him és nőstény) közösüléséből születnek...”
Ezt, annak ellenére – mondja Sáfrán rabbi – hogy esetleg van más lehetőség is embereket „előállitani”.
Egy rabbi aki orvosprofesszor
Professzor rabbi Ábrahám Steinberg, aki a problémát mindkét oldalát ismeri, hosszu cikkében oda konkludál, hogy a jelenlegi fázisban nincs eleve halachikus tilalom a klónozásra. Idézi „Tiferet Jiszráélt” (danzigi rabbi, a Misna legautentikusabb magyarázója) aki azt mondta, hogy „minden dolog, amiről nem tudjuk hogy tilos – az megengedett minden indokolás nélkül, mivel a Tóra nem sorolt fel mindent ami szabad, csak a tilos dolgokat” (Tiferet Jiszráél. Jádájjim, 4, 3). Izraelben a klónozást „egyelőre” be kell tiltani. A cikk évvekel ezelőtt iródott, azóta a Kneszet elfogadott egy határozatot, amely betiltotta a klónozást .
Azt is mondja Steinberg rabbi, hogy egy ilyen horderejü tudományos felfedezést nem lehet hosszu ideig elfojtani, mert ha egyes országokban betiltják – másutt szabadon fogják fejleszteni. „ A zsidőság eleve konzervativ és óvatos az ilyen dolgokban és kivárja milyent irányt vesz a fejlődés”. Steinberg hozzáteszi, hogy a zsidó szellemiség nincs elragadtatva az ilyenirányu fejlődéstől és gyanuperrel él vele szemben, de „kétségtelen hogy nincs a klónozásban semmi, ami ellenkezik a hittel a világ teremtőjében”.
Ennek oka, mint mondottuk fent, hogy a klónozás „valamit valamiből” csinál, mig a Teremtő Isten „semmiből valamit” teremtett.
Vannak a klónozásnak előnyei krónikus betegségek gyógyitásában, az érintett részek felcserélésében, de vannak veszélyei is.
Végeredményben pozitiv állásfoglalását azzal fejezi be és határolja körül rabbi Steinberg (több halachikus orvosi könyv szerzője) hogy ne tessék ezt pászkenolásnak venni, ez Izrael Nagyjainak a feladata nem az övé.
„Izrael nagyjai” egyelőre hallgatnak. Lehet hogy azért mert nem nagyon ismerik ki magukat a probléma szövevényeiben; vagy úgy gondolják hogy ez nem tartozik hiveikre, de lehet hogy egyszerüen nem sürgős. Vannak aktuálisabb, égetőbb problémák is.
Sztalin, Hitler, Achmadinjád....
Akik nem halachikus hanem morális szempontból vizsgálják – és ellenzik – a klónozást, sötét képet festenek arról, hogy kalandorok egész hadseregeket állithatnak elő és veszélyeztethetik a világ amúgyis labilis békéjét. Továbbá kegyetlen diktátorok , mint Sztálin, Hitler, Kaddaffi és az iráni Achmadinjád - készithetnek több duplikátot magukból, hogy ezzel örökké éljenek. Érdekes, hogy nem láttam olyan tervet amely az éhező afrikai országok húsellátását probálja a klónozás által megoldani...
Világszerte eltérő a törvényhozók véleménye a klónozásról. Németországban, Norvégiában és Dániában szigorú törvény tiltja bármilyen genetikai beavatkozást. Amerikában a törvény enyhébb: csak öt évre tiltották be a klónozást, „aztán majd meglátjuk”. Hasonló a törvény Izraelben is, ahol szintén öt évre szól a tilalom és aztán egy tanácsadó szerv alakul – jogászokból és rabbikból – akik majd eldöntik, hogyan tovább. A törvény csak egy teljes ember (élő vagy halott) előállitását tiltja, de nem egyes testrészek „gyártását.
Összegezve a halacha álláspontját – amennyire az idézett müvekből kiderül – nincs tilalom, de lelkesedés sincs. Valdenberg rabbi kivételéval a többiek a „Wait and see” álláspontjára helyezkednek. Ha az idézettek nem pászkenolnak – mondani sem kell hogy e sorok irója – aki mégcsak nem is rabbi – nem szándékozik ezt tenni, mivel ehhez sem joga nincs, sem tudása nem elég. Valamelyes fogalmat kivántam adni az olvasónak és remélem hogy ez sikerült is.
(RÉSZLET NAFTALI KRAUS "MIT MOND A HALACHA"? CIMÜ KÖNYVÉBŐL, AMELY BUDAPESTEN JELENT MEG 2005-BEN MINT AZ Ősi forrás sorozat 15. kötete.)
