2009. június 24., szerda

Tanuljunk Chábád chaszidizmust(5)

 

 RABBI Snéor Zálmán :
Tánjá
  A Közepesek könyve(*

 

Az isteni lehellet



                           2. fejezet

 

 

Az isteni lélek

 

 

 

A zsidó másik lelke valósággal része az Istenségnek[1], ahogyan azt az Írás tudatja: „és az élet leheletét lehelte Ádám orrába”[2], valamint a lelket, amit belém ad­tál... te lehelted belém”[3], és ahogyan a Zohár is írja: „aki lehel, magából lehel”[4], vagyis a legbensőbb ben­sejéből, mert az ember, amikor erővel kilehel, valamit a legbensőbb bensejéből fúj ki[5].

 

Továbbá, allegorikusan szólva, a lélek az isteni gondolat kifejezője. A zsidó lelkek az isteni gondolatból keletkeztek, amit a következő kifejezések is bizonyítanak: „elsőszülött fiam, Izrael”[6] és „fiai vagytok ti az Örökkévaló Isteneteknek”[7], azaz hogy akárcsak a gyerek, aki az apja agyából ered[8], úgy – képletesen mondva – minden zsidó lélek az isteni gondolat és bölcsesség szüleménye. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy a lélek magától Istentől ered, mert Ő bölcs, de bölcsessége nem az a bölcsesség, amit mi, teremtményei ismerünk[9], mert Ő és bölcsessége egy, ahogyan ezt Maimonidész[10] is írja: „Ő a Tudás, egyben a dolgok Tudója és a tudott dolog is... Ezt egyetlen ember sem képes teljesen felfogni... ahogy írva van: "Ki tudod-e találni, mi az Isten titka"[11], vagy a ti gondolataitok nem az én gondolataim...”[12].

 

Megjegyzés:

Maimonidésznek ezzel a tézisével a Kábbálá Bölcsei is egyetértettek, ahogy az kiviláglik rabbi Mose Kordovero Párdész című művéből[13]. Rabbi Jichák Lurja kábbálá­-taní­tá­sa is egybecseng Maimonidész megállapításával, le­ga­lább­is abban, ahogyan a Végtelen, az Éjn Szof „összehúzza magát”, és a CHáBáD (bölcsességöl­tö­ze­tében jelentkezik az Ácilut, az „Emanáció”[14] Világában e szint alatt már lehet azt mondani, hogy Ő és bölcsessége egy, de az „Emanáció” Világánál magasabb szinten nem lehet.

Ahogyan máshol megtalálható ennek magyarázata[15]: a Vég­telen, le­gyen áldott, határtalanul magasságos, és áthatol a CHáBáD lényegén és szintjén. Tulajdonképpen hozzá képest a CHá­BáD szintje ugyanolyan alacsony rendűnek számít, mint az anyagi tevékenység. Ahogy írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel együtt csináltad”[16].

megjegyzés vége

 

Annak ellenére, hogy rengeteg különböző fokozat létezik a lelkek minősítésében, például az ősatyák és Mózes magas röptű lelkei, szemben a mi generációink lelkeivel, amelyek „a Messiás sarkában”[17] valóságos „saroknak” számítanak, az aggyal és fejjel szemben. Ugyancsak minden nemzedékben vannak Izraelnek nagyjai, akiknek lelke „fejnek és agynak” számít a tudatlan tömeg lelkeivel szemben. Úgyszintén az egyes azonos rendű lelkek között is lehetnek különbségek, mivel minden lélek három összetevőből áll: nefes-ruách-nesámá[18].

 

Viszont ha mindenki lelke az Ő bölcsességéből ered, hogyan lehetnek a lelkek között olyan nagy különbségek? A válasz a következő:

 

Ennek ellenére minden lélek összetevőinek (nefes-ruách-nesámá) gyökere – a legmagasabb szintűtől a legalacsonyabbig, amely a tudatlan és teljesen értéktelen[19]zsidó ember testét lakja – a Legfelsőbb Agy­ból származik, ami tulajdonképpen a legfelsőbb is­teni Bölcsesség kifejezője[20].

 

A lélek leszállása hasonlatos ahhoz, ahogyan a gyerek az apja agyából ered: még a lába körme is ugyanabból a spermacsöppből származik, amely kilenc hónapot töltött az anyaméhben, fokozatról fokozatra alászállva, állandóan változva és alakulva, amíg körmök nem lettek belőle. Bár a csöpp mostani állapotában is állandó és csodálatos módon elszakíthatatlan kapcsolatban áll eredeti lényegével, ami az apai agy ondócseppje volt. A körmök még később is állandó éltető kapcsolatban állnak a fejben székelő aggyal, ahogyan ezt a Talmudban is megtaláljuk (a Nidá traktátusban[21]): „Az apai ondócsepp fehérjéből jönnek az inak, a csontok és a körmök”. (És ahogy az Éc Chájim című mű Chás­mál fejezetében olvashatjuk, az első ember édenkerti ruhájának kabbalisztikus mibenléte az, hogy „körmök­ből” volt, amelyek az agy gondolkodóképességéből szár­maztak.)

Tehát valóban, tulajdonképpen egész Izrael lelkeinek gyökeréből fent – amikor fokozatról fokozatra mennek lefelé, a világok Ácilut, Briá, Jöcirá, Ászijá[22] láncolatán keresztül az Áldott bölcsessége által, ahogyan írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel csináltad”[23] – képződik a tudatlan és a kis értékű emberek lelkének három összetevője, nefes-ruách-nesámája is. Mind­azonáltal ezek a lelkek továbbra is csodálatosan erős kapcsolatban állnak első lényegükkel, ami a Legfelsőbb Bölcsesség megtestesítője, mert a tudatlan emberek lelke a szent és igaz emberek – akik minden időben a zsidóság fejei – lelkéből táplálkozik.

 

Ennek tudatában fogjuk megérteni áldott emlékezetű Bölcseinket, akik az „...és ragaszkodj hozzá...”[24] írásverset úgy értelmezték, hogy „mindenki, aki ragaszkodik a zsidóság Bölcseihez, olyannak számít, mint aki szervesen kapcsolódik az isteni dicsfényhez”[25], mivel a Bölcsekhez való ragaszkodás és odaadás által a tudatlan emberek lelke szorosan kötődik eredeti mibenlétükhöz és gyökerükhöz, amely a Felső Bölcsességben van, és eggyé válik velük és ezáltal magával Istennel, mivel Ő – áldott legyen – és bölcsessége egy, és Ő maga a Tudás és a Tudott dolog is stb. (Míg azoknak a lelke, akik vétkezve lázadnak a Bölcsek tekintélye ellen, csupán a Bölcsek lelkének odavetett adományaiból[26] táplálkozik.)

 

Amit viszont a Zohár[27] és a Zohár Chádás[28] ír, hogy a fő dolog az, hogy valaki szemérmesen viselkedjék szexuális élete során, ami aztán szentség tekintetében hatással van a gyerekeire – ami nem áll fenn a tudatlan emberek gyerekei esetében stb. – ez látszólag azt jelenti, hogy a szülők viselkedése befolyásolja a lélek „szintjét”. De ez nem így van, aminek a magyarázata az, hogy nincs olyan lélek (nefes-ruách-nesámá), amelynek ne lenne apai-anyai „öltözéke”, vagyis amelyikre ne lenne hatással az apa-anya lelkének esszenciája, és mindazok a parancsolatok, amelyeket betart, az említett „öltözék” hatásának eredményeként, stb. Mi több, még az áldás, amelyet az égből küldenek valakinek, az is a szülői hatás „öltözékén” keresztül érkezik. Így, ha a szülő szemérmesen viselkedik, ezzel gyereke lelkét szent mezbe öltözteti vagyis a szent viselkedés irányába befolyásolja. Bármennyire nagy is a lélek, szüksége van az apja szent viselkedésére, stb.

 

De ami a lélek szintjét illeti, nemegyszer előfordul, hogy egy magas röptű lélek, amely addig egy végtelenül nagy emberben lakozott, egy méltatlan és aljas ember fiába költözik[29], ahogy ezt rabbi Jichák Lurja Likuté Torá című művének Vájérá szakaszában és a Börésit szakaszára írt Táámé Hámicvot (A parancsolatok magyarázatai) című könyvében olvashatjuk. (Folyt.köv.)



[1] Az erre utaló „chélek Elohá mimáál” („osztályrészem Istentől, fentről”) kifejezés Jób könyvében fordul elő (31:2.).

[2] 1Mózes 2:7. Lásd ott Nachmanidész kommentárját.

[3] A reggeli imából. Lásd Bráchot 60b.

[4] A kezünkben lévő Zohár-szövegekben ez nem található.

[5] Eszerint a lélek az Istenség legbensőbb megnyilvánulási formája.

[6] 2Mózes 4:22.

[7] 5Mózes 14:1.

[8] A chászid felfogás szerint az ondócsepp létrejöttének kezdete egyfajta szel­lemi erő, amely az apa agyából ered. Ez a szellemi esszencia elhagyja az agyat, és a testbe leereszkedve egyre sűrűbbé, anyagszerűbbé válik, ameddig csak fel nem veszi az ondócsepp anyagi formáját. Lásd Széfer Hámámárim 5672 2:890 (Yacov Brawernak, a montreali McGill University professzorának magyarázata).

[9] Tikuné Zohár 12b.

[10] A Tóra alapjainak törvénye 2:10.

[11] Jób 11:7.

[12] Jesájá 55:8.

[13] Máhut Vöhánhágá című rész, 13. fejezet.

[14] Lásd Fogalmak: Ácilut.

[15] Sáár hájichud vöháemuná (Tánjá 2. rész) 9. fejezet.

[16] Zsoltárok 104:24.

[17] Szójáték a Talmudban használt, „A Messiás nyomdokain...” kifejezés alapján. Eredetiben: „Beikvot mesichá...” (Szotá 49b.). Az „ikvot” az „ékev” szó többes száma is lehet, amely „sarkot”, tudniillik az emberi láb sarkát, a test legalacsonyabb részét jelenti.

[18] A lélek három szellemi „összetevőre” való felosztásának gondolata megtalálható a Zohárban (1:206a., 2:141b.), valamint rabbi Jesájá Horowitz Sné Luchot Hábrit című kabbalisztikus művében (1:9b.).

[19] Azaz nagyon egyszerű.

[20] Az a doktrína, amely szerint az összes lélek kapcsolatban, szinte „ro­kon­ságban” áll egymással, mivel azonos forrásból származnak, sarkalatos tétele volt az alapító Báál Sém Tov által lefektetett chászid elméletnek, és egyik fő témája volt a chászidok és ellenzőik vitáinak. Részletesebben lásd a Tánjá 32. fejezetében (Mindel).

[21] Nidá 31a.

[22] Lásd Fogalmak: Négy világ.

[23] Zsoltárok 104:24.

[24] 5Mózes 30:20. A „ragaszkodni” ige héber szótöve ugyanaz, mint a „ra­ga­dás” és a „ragasztó” jelentésű szavaké.

[25] Ktubot 111b.

[26] A fogalmat a szerző a 22. fejezetben magyarázza meg érthetőbben.

[27] Lásd Zohár 2:204b., 3:80–82.

[28] Börésit 11. l.

[29] Lásd Fogalmak: Gilgul.

 

A második fejezet dióhéjban:

A szerző elmagyarázza a minden zsidóban ott lévő, úgynevezett "második lélek" mibenlétét. A második lélek "valóságos része az Istenségnek", mert "elsőszü­lött fiam Izrael" (2Mózes 4:22.), és a gyerek az apa agyából - mint a legfelsóbb bölcsesség kifejeőjéből ­ered, mert és bölcsessége egy". Még az egyszerü, tudatlan, megrögzötten ám háárec zsidók lelkének három összetevője (nefes, ruách, nesámá) is a"Felső Bölcsességben" gyökeredzik, mint ahogy a köröm is az agyból ered, csak alászállt az agy piedesztáljáról. Amit pedig a Zóhár ír - hogy minden azon múlik, hogy szemérmesen viselkedjék házasélete során -, arra jó, hogy "szent öltözetet" biztosítson a születendő lélek­nek. Viszont ami magát a lelket illeti, nemegyszer fordul elő, hogy egy igazán magasan szárnyaló lélek birtokosa mé1tatlan és alantas ember fiaként lát napvilágot. (Cemách Cedek).

                                       

 

(*A HÉTEN CSÜTÖRTÖKÖN, tÁMMUZ HÓ HARMADIK NAPJÁN, (JUNIUS 25) VAN A REBBE 15. jÁHRZEITJE. EZT JELEZZÜK EZZEL A KÉT TÁNJÁ FEJEZETTEL IS AMIT ITT ADUNK. LEGYEN A REBBE EMLÉKE ÁLDOTT.
AZ ANYAG A "ZSIDÓ KABBALA ÉS MISZTIKA" (TÁNJÁ) CIMÜ KÖNYVBŐL VÉTETIK, AMELY  2001-BEN JELENT MEG BUDAPESTEN, NAFTALI KRAUS FORDITÁSÁBAN

 

F O G A L M A K
 
 

"Négy világ": 

    

 Ácilut,Briá,Jecirá, Ásszijá, vagyis Emanáció, T e­remtés, Alkotás és Cselekvés. A négy világ (állapot) kaba­lisztikus fogalmak, amelyek az isteni Gondviselés terem­téstechnikáját pró­bálják magyarázni, hogy az emberi ész­szel felfogható le­gyen. Minden foko­zat, "lépcső", eggyel lejjebb visz bennün­ket, míg csak el nem érjük az általunk is­mert sárteke "tevé­keny" fokozatát, az Ássziját. Nem té­vesztendő össze az úgynevezett evolú­cióval!                                

 

AZ ÁCILUT = EMANÁCIÓ. A négy világ közül a legmagasabb rendü. A chábád eti­mológia szerint kap­csolatban van a "kö­zel" jelentésü "écel" szóval: a teremtés forrásához, az Éjn Szofhoz legközelebbi, azaz még végtelen állapot. Lásd: Négy világ.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése