Egyenrangu társak,barátok
Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.
1Mózes 2:24.
A sikeres házasság feltétele, hogy az Örökkévalót a kapcsolatba invitálják.
A Rebbe
A házasságban nem fordulhat elő durva kritika. A házastárs leszólása csak súlyosbítja a problémát. Ha házastársunk magatartásában valami olyasmit tapasztalunk, ami korrekcióra szorul, szelíden, szeretettel és aggodalommal közelítsünk hozzá. Ha úgy tapasztaljuk, hogy bizonyos dolgok egyfajta szellemi „vakfoltra” esnek nála, legjobb, ha beletörődünk, és csak mosolygunk rajta. Mindannyiunknak megvannak a magunk vakfoltjai. Nem a mi dolgunk eldönteni, mi a legjobb a házastársunk számára. Noha férj és feleség szüntelenül tanítja egymást, nem egymás tanítói, és nem egymás fölöttesei, hanem egymás legjobb barátai, méghozzá egyenlő rangú barátai.
Ha a házastársak között vita keletkezik, sokszor az a legjobb, ha a családtagok nem szólnak bele. A rokonok minden valószínűség szerint jót akarnak, de a szubjektivitásuk folytán hajlandóak egyik vagy másik fél pártjára állni, ami csak súlyosbítja a problémát. Egy jó barát sokszor többet segíthet, jóllehet a dolgok eltúlzásával vagy éppen egyszerű pletykálkodással gyakran éppen az úgynevezett „jó barátok” okozzák a konfliktust. Ha így áll a helyzet, akkor az a legjobb, ha megpróbálunk eltávolodni a viszályt szító szituációtól.
Ha bármilyen őszintén törekszünk is rá, semmiképp nem tudjuk elsimítani az ellentéteket, legjobb bizalmasan egy olyan harmadik személyhez fordulni, akiben mindkét házastárs megbízik. Vigyázzunk azonban, hogy az illető olyan ember legyen, aki nem szítja tovább a tüzet, és olyan, aki őszintén törődik velünk és a házasságunkkal.
Nézeteltérések esetén fontos a kompromisszum: ne engedjük, hogy a büszkeségünk ennek útjába álljon. Sokan úgy érzik, gyengének fognak látszani, ha elsőként mutatnak megbánást, ez azonban valójában az igazi erény jele.
Az egészséges házassághoz mindenekelőtt az szükséges, hogy férj és feleség sose feledkezzen meg a harmadik fél, az Örökkévaló iránti kötelezettségeiről. Kettejük házassága nem magánügy: az egész kozmikus sorsot befolyásolja. Férjnek és feleségnek egyaránt be kell vonniuk a házasságba az Örökkévalót, méghozzá nem vendégként, hanem állandó társként.
Ebbe tartozik a parancsolatok teljesítése és azé az áldásé, amelyben az ember a teremtésekor részesült: „Szaporodjatok és sokasodjatok”. Ez a sikeres házasság egy kritikus tényezője. Fizikai és pszichés alkatunkhoz hozzátartozik a reprodukció képessége, kell ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket. Az Örökkévaló mindannyiunkat megáld a nemzés, illetve a szülés lehetőségével; minden gyermekkel, akinek életet adunk, megáld minket az Örökkévaló erővel és forrásokkal, hogy képesek legyünk eltartani, gondozni és táplálni azt a gyermeket. Lehet, hogy egyesek félnek ettől, mert olyan környezetben élnek, ahol sokféle módon baja eshet egy gyermeknek. Egy rossz dolog azonban nem igazol egy másik rosszat, nevezetesen azt, hogy ne vállaljunk gyermeket. A gyermek vállalása meghatározza és kikristályosítja a házasság prioritásait – sőt általában az életét –, és a gyermeknevelés a legnagyobb kihívást jelentő, legmélyebb és legnagyobb örömet nyújtó feladat, amelyet férfi és nő együtt teljesíteni remélhet. Ez örökre egymáshoz, a családjukhoz, és mindenekfölött az Örökkévalóhoz köti őket.
Hogyan készüljünk fel a házasságra?
Mi az oka annak, hogy manapság ilyen soha nem tapasztalt mértékben megnövekedett a válások és a félresiklott házasságok száma? Az, hogy sok mai házasságból hiányzik az isteni dimenzió. A rövidtávú megoldások segíthetnek ugyan a házasságot összetartani, de ha az alapok nem elég masszívak, ezek nem jelenthetnek egészséges megoldást.
A bölcsek azt mondják, hogy a házasság a férfi második születése. A lélek először belép a testbe, és anyagi létet ölt; amikor pedig megnősül a férfi, a lélek még mélyebben beágyazódik az anyagi állapotba. Noha az ember életébe beletartozik az anyagi világ pozitív fejlesztése, ahhoz, hogy egy ilyen küldetést a megfelelő nézőpontból vigyen véghez, megfelelő spiritualitással és állhatatossággal kell felvértezve lennie.
A következtetések világosak: a házasságra készülő embernek időt kell szentelnie a spirituális és az isteni dolgokra, és tisztába kell jönnie a házasság mélyebb jelentőségével. Ez a házasság előtti periódus létfontosságú, mert maga a házasság megköveteli, hogy belemerítkezzünk fizikai világunk leganyagibb vonzataiba: el kell tartanunk a családunkat, törődnünk kell az otthonunkkal, építenünk kell a karrierünket. Azzal, hogy már a házasság előtt ráhangolódunk a spiritualitásra, erős alapot vetünk otthonunknak és családunknak.
A sikeres házasság jóval az esküvői szertartás előtt kezdődik: az első lépés az, hogy mind a férfi, mind a nő külön-külön ismerje föl, milyen szerepet játszik életükben az Örökkévaló. Ez pedig azt jelenti, hogy a házasság előtti egyéniség-formáló években tanulni kell, és fel kell készülni a házasságra. Ahhoz, hogy a házasság sikeres legyen, először is azt kell felismernünk, hogy kik is vagyunk: testben lévő lélek vagyunk. Ha megbékélünk önmagunkkal, ha testünk és lelkünk egymásra hangolódik annak érdekében, hogy életünk misszióját beteljesítsük, akkor sokkal valószínűbb, hogy megtaláljuk magunknak a megfelelő lelki társat. Amíg nem tudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan is tudhatnánk, hogy miféle társsal a legjobb összeházasodnunk?
A lélek, amely nem érzi magát teljesnek, azt követeli tőlünk, hogy keressük meg a másik felét. Lehetséges, hogy megzavar minket, és elvonja a figyelmünket a másik nem iránti testi és érzelmi vonzalom. Ennek a vonzalomnak azonban nem szabad keresésünk kizárólagos célpontjának lennie, mivel ez csak a lélek teljességre vágyásának egyik megnyilvánulása. Ez a vonzalom később, a kapcsolat ápolásában pozitív erővé válik. A párkereső emberen az Örökkévaló áldása van, ennek ellenére, mint mindenben, itt is kezdeményező szerepet kell vállalnunk: a mi dolgunk megkeresni azt az embert, akivel minden szempontból összeillünk.
A társkeresésben nem lehetnek csupán külsődleges, felszínes jegyek az irányadók, amelyek esetenként ellentétben lehetnek a komoly kapcsolathoz szükséges mélyebb összhanggal. Sokkal fontosabb, hogy megtudjuk az, hogy mit érez a leendő társ az Örökkévaló iránt, hogy mit tart a magasabb célokról, azokról az értékekről, amelyek igazán fontosak az életben és a házasságban.
Természetes, hogy a párválasztás folyamatában időnként kétségeink támadnak, és nehezen tudunk dönteni. Ezeket a kétségeket nem akadálynak kell tekinteni, hanem egy folyamat egészséges és nyitott részének. Gyakran előfordul, hogy az Örökkévaló csak akkor részeltet minket a megfelelő társ áldásában, amikor már készen állunk arra, hogy őszintén rászánjuk magunkat a spirituális fejlődésre, és ne csak a karrierünkkel vagy a társasági életünkkel törődjünk.
A házasságra történő felkészülést a spirituális és a személyes gyarapodás nagy lehetőségének kell tekintenünk, egy új kezdetnek, amelynek során megismerjük önmagunk és a leendő házastársunk lelkét, hogy lefektethessük azokat a szilárd spirituális alapokat, amelyekre a házasságot alapozhatjuk. Olyan sok időt töltünk magának a házassági szertartásnak a tervezgetésével, hogy sokszor elfeledkezünk a spirituális felkészülésről, noha az sokkalta fontosabb. Mivel a házasság olyan széles körű egyesülés, az is célszerű, hogy mielőtt a férfi és a nő elhatározza, hogy házasságot kötnek, ismerjék meg egymás családját, mivel értékrendünk kialakításában a családunk is szerepet játszik.
Nincs szükség nagyszabású esküvőre. Igen, legyen szép, de az a látvány, hogy egy férfi és egy nő egymásnak és az Örökkévalónak szenteli életét, önmagában szebb, mint a legdrágább körítés. Az is helyes, ha a vőlegény és a menyasszony az esküvője napján ad valamennyi pénzt jótékony célra, és a szüleik szintén. Ez megadja az adakozó és barátságos kapcsolat alaphangját, és az Örökkévaló áldását vonja az ifjú párra.
A válásról
Az Örökkévaló azért teremtette a házasság intézményét, hogy lehetővé tegye férfi és nő örökös egyesülését. Anyagi világunk követelményei miatt, és a bármely két ember kapcsolatában megtalálható bonyolult és kényes dolgok miatt nyilvánvaló, hogy a házasságban lesznek leküzdendő akadályok. Ezekkel a tőlünk telhető legnagyobb energiával, türelemmel és kitartással kell foglalkoznunk, mivel a házasság, ahogy bölcseink mondták: „örökös épület”. A válás az utolsó eszköznek tekintendő, amely csak akkor jöhet szóba, ha a pár már minden békülési lehetőséget kimerített, és ha ők is és mindazok, akikben bíznak, úgy gondolják, hogy ez az egyetlen megmaradt lehetőség.
Látnunk kell, hogy a sok válás égi jel, amely arra int minket, hogy erőteljesen foglalkozzunk az indítékokkal. Jelentsük ki, hogy a házasságunkban szükség van az Örökkévalóra. Kötelezzük el magunkat, hogy házasságunkban mindig szem előtt tartjuk az istenit, és hogy családi otthonunkat olyan hellyé tesszük, amely segít beteljesítenünk az Örökkévaló áltál ránk rótt földi küldetésünket.
Ne feledjük, hogy a házasságkötésünk és a házasságunk fenntartása nemcsak a saját érdekünket szolgálja, hanem a gyermekeinkét, az unokáinkat, és még sok utánunk következő nemzedékét is. Vegyük komolyan a házasságot. Ez nem olyan kötelesség, amely csak magunkra és házastársunkra tartozik, hanem olyan, amellyel önmagunknak, a házastársunknak és az Örökkévalónak tartozunk. Az ilyen egység olyan fényt ad, amely az egész világot beragyogja.
* * *
Egyszer egy fiatal hajadon a Rebbével beszélgetve elmondta, hogy több vőlegényt is ajánlanak neki, majd sorra kifejtette, hogy melyik miért nem nyerte el a tetszését. A Rebbe elmosolyodott. – Túl sok szerelmes regény olvastál – mondta. – Az igazi szerelem nem az a mindent elsöprő, minden mást elhomályosító érzés, amiről a regények írnak. Az igazi szerelem olyan érzelem, amely egész életünkben erősödik. Ezt a fajta szerelmet a közös élet apró, mindennapi cselekedetei éltetik. Ez az egymással való osztozás és törődés, és az egymás iránti tisztelet.
Az igazi szerelem a közös élet, a család, az otthon felépítése. Mikor két élet egyesül, hogy eggyé váljék, idővel elérkeznek egy pontra, ahol mindkét társ úgy érzi, hogy a másikhoz tartozik, és nem tudják elképzelni egymás nélkül az életüket.(Folyt.Köv).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése