Herman Wouk: Én Istenem(1)

Az élet kezdete, a férfi és a nő(*

 

A körülmetélés

 

Voltaire-nek megvolt a véleménye az olyan Istenről, aki azzal foglalkozik, hogy az emberek levágják-e gyermekeik előbőrét: így foglalta össze egyetlen mulatságos képben a kétkedők véleményét a vallásról.

Spinoza, aki ugyanolyan szigorú kétkedő volt, nem olyan humoros, mint Voltaire: valójában alig volt humora, de kettejük közül ő a mélyértelműbb. "Annyira nagy fontosságot tulajdonítok ennek a jelnek mondta , hogy meggyőződésem szerint önmagában is elegendő a nemzet elkülönített létének örök fenntartására."

A körülmetélést, ami miatt századokon keresztül gúnyolódtak a zsidókon, később jobban kezdték tisztelni. Kiderült, hogy higiéniai szempontból helytálló szokás. Az orvostudomány igazolta, s a művelt emberek ma már mindenütt levágják gyermekeik előbőrét. Ha Voltaire élne, talán maga is levágatná. Meglehet, a műtét másnapján azon kapná magát, hogy azt kívánja, bárcsak csecsemőkorában megcsináltatták volna a szülei...

De a zsidók számára a körülmetélés, akár az elmúlt négyezer év alatt, ma sem higiéniai kérdés. Ez az Ábrahám és Teremtője között létrejött szerződés ősi pecsétje, húsba vágott jel, az élet forrásán hagyott nyom. Mezítelenül is egész életében megkülönbözteti a zsidó embert a természet emberétől. Az egyenlőségpártiak azt mondják, hogy ha lehántják az ember ruháját, senki meg nem mondhatja, ki a koldus, ki a király. De a zsidó ruhátlanul vagy holtában is azonosítható. A 20. század felismerte, hogy ez a jel nem nevetséges rituális csonkolás, hanem bölcs megelőző intézkedés, és a judaizmus bírálói felhagytak az előbőrről gyártott viccekkel. Ez a felfedezés azonban nem túlságosan meglepő. Egy maradandó hitnek a testtel kapcsolatos jelképei feltehetően eleve biztonságosak és ésszerűek, hiszen különben kipusztulnának a hívők.

A zsidók bizodalmát, amellyel a mózesi törvényt követték, a modern gyógyászat egyre inkább megalapozottnak ismerte el. Az orvosi jóváhagyás mindazonáltal nem a judaizmus megdicsőítése, hanem mindössze lábjegyzet.

Fiainkat a születésük utáni nyolcadik napon metéljük körül ahogyan Ábrahám tette Izsákkal , kivéve, ha az orvos túl gyengének találja a gyermeket, és halasztást javasol. Az egészséges nyolcnapos csecsemő könnyedén viseli a műtétet, annál is inkább, mert jobbára átalussza. Ha kellő szakértelemmel végzik, a metszés nem jár nagy fájdalommal, és a helye néhány nap alatt begyógyul.

Az eseményt a "szerződést" jelentő héber szóval britnek nevezik. Amikor az asszonyok még otthon szültek, a brit alkalmából családi ünnep volt, a rokonság és barátok tömegével, tudós szónoklatokkal és vidámsággal. A ceremónia minden aktusa megtiszteltetésszámba ment, ami egy életen át emlékezetes maradt a szülők által ünnepélyesen felkért rokon vagy különleges vendég számára. A csecsemők manapság kongó, hűvös csempék között jönnek világra, fertőtlenítőszagú kórházakban: fölöttük betegek, alattuk halottak. A szabályzatok gyakran még a vidámságot is tiltják. De a nagyvárosokban vannak kórházak, amelyekbe zsidó kismamák járnak, s ezekben néha találni egy eldugott szobácskát, ajtaján a rejtélyes felirattal: "Britműtő". Ebből a szobából szűrődik ki időnként az évezredes öröm elfojtott visszhangja.

Az apa ezt az áldást mondja a szertartáson:

"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy vétessük be Ábrahám atyánk szövetségébe!"

A törvény szerint az apának kell elvégeznie a körülmetélést, ahogyan Ábrahám tette. A kialakult gyakorlat szerint az apa képzett szakembert, mohélt, metszőt bíz meg ezzel a teendővel. A mohél a százszámra végzett operációk során sebészeket megszégyenítő tapasztalatra tesz szert. Természetesen egészségügyi védőeszközöket és fertőtlenítőszereket is használ.

Vannak zsidó szülők, akik sebészre bízzák a körülmetélést abban a hitben, hogy biztosabb kézzel végzi az aktust, és azt gondolják, nem számít, ki csinálja. Ez több okból is tévedés.
Először is a mohél jól ismeri ezt a sebészeti problémát a vele járó lehetséges komplikációkkal együtt. A világ legbiztosabb keze alatt is előfordulhat baleset, de a szülők mégis azzal tehetik meg a lehető legtöbbet a csecsemő biztonsága érdekében, hogy megfelelő mohélt kérnek fel.
Másodszor is az évezredes múltú felajánlási rítus során a mohél az apát helyettesíti. Magától értetődően jól kell ismernie a vallást, és csakis annak szentelt ember lehet.

Harmadszor és talán ez a döntő ok : a zsidó körülmetélés nem kórházi rutinműtét. Lehet, hogy a kórházban nagyobb biztonsággal vagy fájdalommentesebben végzik, de előfordulhat, hogy nem a törvénynek megfelelően. (Folyt. Köv).

(*Herman Wouk, a világhirű amerikai zsidó iró - vallásos zsidó , aki minden előirást betart. Ebben a könyvében (My GOd) amit a pesti lubavitsi kirendeltség forditott le magyarra és adott ki - az iró elmondja véleményét az életről, a zsidóságról. Néhány válogatott fejezetet - folytatásokban közlünk.