NŐK A BIBLIÁBAN (11)

DELILA – SÁMSON ROSSZ SZELLEME  (Bírák könyve 16, 4-31) Mint azt már többször hangsúlyoztuk, a bibliai nők nem mind voltak zsidók. Ismerünk olyan nem zsidó nőket, akik meghatározó befolyással bírtak történelmünk jelentős alakjaira. Voltak, akiknek befolyásuk pozitív volt és a Biblia nagy tisztelettel és megbecsüléssel beszél róluk (mint Jáél a kénita), és voltak negatív figurák, akik - bár ne lettek voltak. Ezek között talán az első a filiszteus Delila, Sámson szeretője, aki elárulta őt. Sámson (HÉBERÜL Simson) ben Mánoách, a Bírák korának egyik jelentős alakja volt. Húsz éven keresztül bíráskodott Izrael felett és ez a periódus a filiszteusok elleni küzdelem jegyében telt el. Sámson alakja sokkal érdekesebb és jelentősebb, mint Deliláé, aki egyik mellékalakja volt csupán a Sámson-eposznak.     Miért írunk mégis róla és nem a legendás Toldi Miklós-i formátumú, bővérű bíróról? Azért talán, mert "cherchez la femme!", ahogy a francia mondja, keresd a nőt a történés mögött, és Delila volt az, aki végül is Sámson vesztét okozta, no meg azért, mert jelen könyvünk a Biblia nőalakjairól szól.  Azóta már megjelent egy könyvünk Izrael Bíráiról és Prófétáirol is (lásd Ősi Forrás(16), Budapest, 2006, Wesley kiadás). Sámson születésétől fogva fogadalmár volt (názir, akinek soha nem vágták le a haját, és tilos volt bort vagy szeszesitalt innia, vagy akár szőlőt és mazsolát ennie.) Gyerekkorától kezdve két gyengéje volt: a filiszteusok és a nők. Az előbbieket verte, mint a répát, míg az utóbbiakat szerette, szinte válogatás nélkül. Ha filiszteus nő került útjába - akkor a jó Isten őrizze meg, mind Sámsont, mind mindenki mást, aki a környéken van. Ez történt akkor is, amikor Sámson Delila bűvkörébe került. * * * Ez volt a harmadik eset, melyet az Írás feljegyez, a harmadik filiszteus nő, akit Sámson szeretett. Az elsőt feleségül vette, majd különvált tőle, a második egy gázai filiszteus prostituált, míg a harmadik Delila volt Náchál Sórekből. Ezt a nőt környékezték meg a filiszteus vezetők, próbálja megtudakolni, miben rejlik Sámson nagy ereje, hogyan lehetne őt elfogni, és ártalmatlanná tenni. Magas pénzjutalmat ígértek Delilának, aki ezért mindenre kapható volt. Így aztán nyaggatni kezdte, mitől olyan erős, de eleinte Sámson ellenállt és nem mondta el az igazat, hanem mindenféle mondvacsinált okokkal szédítette a nőt. Például: ha megkötözik hét új kötéllel, akkor elszáll az ereje és olyan lesz, mint minden ember. A filiszteusok hozták is Delilának a köteleket, ő megkötözte az alvó Sámsont, miközben ellenségei ott leselkedtek a szomszéd szobában. Amikor Delila elkiáltotta magát: Sámson itt vannak ellenségeid, a filiszteusok, Sámson felkelt és a kötelek lefoszlottak róla mintha csak cérna lenne. Így nem tudták meg, mi a titka nagy erejének. Ez többször is megismétlődött - és Sámson csak nem akarta észrevenni, hogy Delila ki akarja őt szolgáltatni ellenségeinek. Mondják, hogy a szerelem vak és Sámson ugyancsak bele volt bolondulva Delilába, míg aztán valóban vak lett, amikor a filiszteusok elfogták és megvakították. - Látod, már nem szeretsz engem - súgta-búgta Delila, amikor Sámson újra és újra becsapta, és nem árulta el titkát. Végül is a nagy erejű, de naiv Sámson megtört - ne kérdezzük, hogy (a Midrás szerint) milyen alantas női praktikákat alkalmazott a filiszteus némber, amivel Sámsont térdre kényszerítette - és elárulta a nagy titkot. Születésem óta nem nyírták le a hajamat - mondta -, mivel Istennek szentelt fogadalmár vagyok. Ha levágják hajfonataimat, olyan leszek, mint minden ember. * * * Delila látta, hogy most igazat beszél Sámson. Honnan tudta? - kérdezi a Talmud (Szóta 9,b), hiszen már annyiszor rászedte. A válasz: egyrészt felismerhető az igaz szó. Másrészt, mondta magában Delila - ez a cádik nem ejtené ki Isten nevét hiába (mivel azt mondta, hogy "Istennek szentelt fogadalmár"). Ekkor már csak rövid idő kellett ahhoz, hogy Sámson csapdába essen. Delila "elaltatta térdén", majd valaki lenyírta hét hajfonatát, és Delila elkiáltotta magát: Itt vannak a filiszteusok! Sámson felébredt, de ereje elszállt, a filiszteus martalócok elfogták, kiszúrták két szemét, és Gázába vitték, ahol a fogházban őröltettek vele. A Talmud az "őrlés" igében eufémizmust lát: a filiszteusok elhozták feleségeiket a fogházba, hogy Sámsontól legyenek állapotosak... (Szóta 10,a) Itt Delila története véget ért. Valószínűleg megkapta vérdíját - 1100 ezüstpénzt - és a filiszteusok szemében nemzeti hősnek számított, pedig csak egy hitvány áruló volt. Sámson haja pedig nőni kezdett a fogházban, és amikor a filiszteusok népünnepélyt rendeztek bálványuk tiszteletére, aki "kezünkbe adta ellenségünket, Sámsont", akkor őt is elhozatták a fogházból, hogy szórakoztassa őket. Sámson imádkozott és kérte Istent, tegye lehetővé számára, hogy még egyszer megbosszulja a filiszteusokon legalább egyik szemét. Ez megadatott neki és Sámson, azzal a kiáltással, hogy "haljak meg a filiszteusokkal együtt", rájuk döntötte a házat. "Többet ölt meg közülük halálában, mint életében" - teszi hozzá a bibliai krónikás, aki a Talmud szerint Sámuel, a próféta volt.