| CLOFCHÁD LÁNYAI – AZ ELSŐ FEMINISTÁK
Máchlá, Nóa, Milka, Choglá és Tircá - csak a nevüket tudjuk és apjuk nevét, aki Clofchád ben Chéfer volt, Menasse törzséből. Fiai nem voltak, csak lányai. Ők voltak az első feministák, akik eljöttek Mózeshez a Gyülekezés Sátrába, és felvetették az örökösödés problémáját.
- Ha valakinek van fia, akkor az örököl természetesen. Igen ám, de mi történik, ha nincs fia, csak hajadon lányai, akik már nem is olyan nagyok fiatalok. Mi lesz velünk? - kérdezte az öt amazon. - Nemsokára bemegyünk az Ígéret Földjére, ott mindenki megkapja a jussát, a maga birtokát, és mi lesz apánk nevével? Miért legyen kitörölve családja sorából csak azért, mert nem volt fiúgyereke? Kérjük, adjanak nekünk jussot apánk örökéből, vagyis kapjunk birtokot apánk fivérei között.
Nem voltak buta lányok, az szent. Ugyanis már a legelején, amikor közölték, hogy apjuk meghalt a pusztaságban, nagy sietve hozzátették, hogy apjuk nem volt a lázadók között - vagyis nem politizált, nem támogatta Kórachot és zendülő társait, hanem "a saját vétkében halt meg". A Midrás találgatja is, mi lehetett ez a vétek, hiszen ha aggkori végelgyengülésben halt volna meg az öreg Clofchád, akkor lányai nem említenének vétket.
Van, aki azt mondja, hogy ő volt az a bizonyos, aki szombaton rőzsét szedett, ami tilos volt, és ezért lakolt halállal (Sábbát 92,b). Mások szerint pedig azok közé tartozott, akik a tragikus kimenetelű kémhistória végeztével erőszakkal, idő előtt és engedély nélkül próbáltak behatolni Kánaánba (4Mózes 14, 39-45 és Jálkut, Slách 645).
A Tóra nem titkolja, hogy Mózes nem tudta, mit mondjon az öt harcias leányzónak (a Talmud tudja, hogy közülük a legfiatalabb sem volt kevesebb, mint negyvenéves...). "És Mózes az Örökkévaló elé vitte az ügyüket" (4Mózes 27,5). Úgy látszik, hogy ilyen követelésre eddig nem volt precedens.
* * * Az Örökkévaló igazat adott a feminista lányoknak. "Helyesen beszélnek Clofchád lányai" - szólt az isteni verdikt -, igenis birtokot kell adni nekik apjuk fivérei között, és ezzel kapják meg apjuk jussát, vagyis vagyonát. Ez egyben válasz is arra a kérdésre, vajon vétke nem volt-e olyan, amiért vagyonelkobzás (is) jár.
A Midrás úgy tudja, hogy a száraz, jogi érvelésen túl, Clofchád lányai Isten "szívéhez beszéltek" azáltal, hogy dicsőítették őt. Azt mondták a lányok: Az Örökkévaló nem olyan, mint a halandó ember. Isten szeretete nem olyan, mint egy halandó ember szeretete. Az többre becsüli fiait lányainál, de az Irgalmas, aki a világot teremtette, kiterjeszti szeretetét minden gyermekére (a lányokra is!), és irgalma körülfogja minden alkotását!... (Szifré, Pinchász 133 és Jonatán fordítása uo.). A Szifré hozzáteszi, hogy "boldog az a halandó, kinek szava (véleménye) Isten helyeslésével találkozik" (uo.34). Vagyis a Clofchád lányok ügye túlmutat személyükön.
A Talmud meg is jegyzi, hogy az örökösödési törvény paragrafusait Mózesnek kellett volt felvetni és közölni a néppel, de Clofchád lányainak érdeme volt, hogy ez az ő nevükhöz fűződött, illetve általuk vált ismertté.
Ezzel azonban a rendhagyó Clofchád ügy még nem jutott nyugvópontra. Később látni fogjuk, hogy törzsük férfitagjai vétót emeltek, mondván, hogy így nem helyes, mivel ha a - jelenleg hajadon - lányok férjhez mennek egy más törzsbeli fiatalemberhez, akkor a birtok kikerül a törzsükből és egy másik törzshöz kerül. Ilyen alapon még a Jóbel év sem segít - mert az ilyetén módon elidegenített birtok már nem kerül vissza az eredeti törzshöz. Ugyanis csak az eladott birtok szállt vissza a Jóbel évben (Jubileum - minden 50. év) eredeti tulajdonosához, de nem az öröklött föld, és a honfoglalás után még egy jó ideig - gyakorlatilag a királyság megalapításáig - a zsidók szigorú törzsi rendben éltek.
Ezt megoldandó az isteni útmutatás úgy szólt, hogy - mivel a Menasse törzs tagjainak is igaza van és érvük helytálló - ennélfogva a Clofchád lányok csak egy törzsbelihez mehetnek férjhez. Ugyanez a gyakorlat más hasonló esetben is, ha lányörökös marad az elhalt után. A Talmud (Bava Batra 120) ezt mint egy "jó tanácsot" értékeli, hiszen a szó szerinti utasítás úgy szólt, hogy "bárkihez hozzámehetnek" . A Tóra közli velünk, hogy a lányok elfogadták a döntést - illetve a jó tanácsot - és unokatestvéreikhez mentek feleségül. * * * Hátra van még a pikantéria. Először is az isteni verdikt úgy kezdődik, hogy "kén bnot Clofchád dovrot". Értelemszerűen ez annyit jelent, hogy "helyesen beszélnek, igazuk van", ahogy fordítottuk. Igen ám, de szó szerint a kén azt is jelentheti, hogy így, ilyeténképpen. Egy régi zsidó mondás szerint ez úgy történhetett, hogy Mózes igencsak megrémülhetett, amikor az öt öregecske leányzó berontott a tanházba és elkezdték sorolni érveiket - mind az öt egyszerre. A kakofóniától meglepett Mózes megkérdezte "fent", hogy mi itt a teendő, és a válasz az lehetett, hogy ne ijedjen meg, ez semmi, hiszen így beszél öt nő egyszerre, ez a stílusuk, a beszédmódjuk, nem kell mellre szívni.
"A legfiatalabb Clofchád lány sem volt kevesebb, mint negyvenéves, amikor férjhez ment" (Bava Batra 119,b). Honnan tudják ezt? Vagy az egyszerű logika alapján, ami ma is érvényes: válogattak a lányok, kerestek maguknak egy megfelelő partit, és közben eltelt az idő felettük (Rási, a Psát alapján).
A toszafisták szerint (uo.), ha az apjuk valóban a szombati rőzseszedő volt, ez az egyiptomi kivonulás utáni második évben történt, mindjárt a kémlázadás után, amikor a nemzedék arra ítéltetett, hogy negyven évig a pusztában barangoljon. Ekkor a nép elkeseredésében azt mondta: Ha nem megyünk be az országba, nem kell a parancsolatokat betartani. Erre jött Clofchád, aki tudta, hogy szombaton tilos rőzsét szedni és halálával példát statuált, miszerint a micvák érvényben vannak. Nos - mondják a toszafisták -, a Clofchád lányok a negyvenedik év végén jöttek Mózeshez örökségük ügyében, és akkor még egyikük sem volt férjnél.
Azonban a Talmud megkérdőjelezi ezt a számítást - a lányok életkorát illetően - azzal a korabeli axiómával, mely szerint "aki húsz éven alul megy férjhez, az képes szülni hatvanig; aki húszéves korban megy férjhez, az negyvenéves koráig képes szülni, de aki már negyvenéves - az nem alkalmas arra, hogy szüljön"! Tehát akkor vagy fiatalabbak voltak a Clofchád lányok, vagy gyermektelenek maradtak?!
A válasz: idősek voltak, de mivel jó magaviseletű, istenfélő nők (cádikák) voltak - csoda történt velük, mint Jocheveddel, (Mózes édesanyjával), aki a Talmud szerint 130 éves korában szült (lásd ott). * * * Utoljára Jósuá könyvében, a honfoglalás után kerül sor az öt Clofchád lány említésre, amikor a földosztáskor ismét megjelentek Jósuá, Elázár, a főpap és a törzsfőnökök előtt, és emlékeztették őket Mózes nekik tett ígéretére. Jósuá, Mózes utóda, ezt természetesen akceptálta, és adott a lányoknak birtokot törzsük keretében (Jósuá 17,3-4).
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése