2009. június 17., szerda

A TALMUD BÖLCSEI (11)

 

      

        JOSZI, A GALILEAI

 

Rabbi Joszi Há-Glili - akinek vezetékneve azt jelenti: A gálilbeli, vagyis Galileai - Ákivá, Méir és Tárfon kortársa volt, de jóval fiatalabb náluk. Amikor először jelenik meg a jávnei jesivában, egyes talmudikus források még növendékként emIítik.

 

Neve huszonötször szerepel a Misnában, de származásáról, családjáról vagy mestereiről senki nem tud. Hyman szerint már a pusztulás előtt nagy tudós volt, és amint Jávnéba került, egyenrangú társa lett a harmadik tanaitanemzedék nagyjainak. Ezt megelőzően a rómaiak által többé-kevésbé megkímélt Galileában jó barátságba kerűlt Eleázár ben Ázárjával, akit apja kimenekített a forrongó Jeruzsálemből, és Ciporiba költöztetett.

 

    Eleázár családja nagyon gazdag volt. A róla szóló fejezetben is olvashatjuk, milyen nagylelkű ajánlatot tett mesterének, amikor látta, hogy az mennyire szenved házsártos felesége mellett. "Miért nem válsz el tőle?" - kérdezte. "Mert nincs annyi pénzem, hogy kifizessem, ami a házassági szerződésünk szerint válás esetén jár neki" - felelte Joszi. "Sebaj mondta Eleázár ~, majd én kifizetem, csak válj el!"

    Így is történt: a tanítvány átvállalta a ktubában kikötött összeget. (Jeruzsálemi Talmud, Ktubot 11,3.)és Joszinak sikerült elválnia hárpia feleségétől.

 

***

 

A halachikus vitákban nemegyszer ellentmondott Ákivának, pedig igen közel állt hozzá. Tárfon egy bibliai versre (Dániel 8,4-6) írott parafrázisában Ákivát koshoz hasonlítja, Joszit pedig bakkecskéhez, aki legyőzi a kost (Toszeftá Mikváot és Szifré Chukát 33).

 

    Ezekben a vitákban Ákivá több alkalommal is beadta a derekát, és

elfogadta Joszi véleményét, mondván: "Nem mindenki [előtt retirálok], csak előtted, mert te vagy a Gálili Joszi." Nagyságára jellemző, hogy a későbbi nemzedékek emlékezetében nagy cádikként élt, akinek érdemei fejében elmúlik az aszály. . .

    Rábbán Simeon ben Gámliél azt szokta mondani: "Amikor a zsidók vétkeznek, az egek visszatartják az esőt, szárazság támad. Ilyenkor megkérnek egy szent életű öreget, amilyen Joszi HáGlili, aki könyörög érettük, mígnem elered az eső. . ." (Jeruzsálemi Talmud, Bráchot 5,2, Táánit 1,1.)

 

                                                               * * *

  Válásának tragikus következményei lettek. Elvált felesége hozzáment a városi őrség egyik tagjához, aki idővel megvakuIt, elvesztette állását is, úgyhogy nem volt mit enniük. Az asszony vezette a vakot, és így kéregettek szerte a városban, de nemigen adtak nekik alamizsnát: úgy tűnik, a levitézlett pandúr nem lehetett túlságosan népszerű. . .

A vak ember kérdezgette feleségét, vajon végigjártak-e már minden lehetséges helyet a városban, mire az vonakodva bár, de bevallotta, hogy eddig elkerülték azt a városrészt, ahol a volt férje lakik, mert szégyellt ott koldulni. . . Az ember tehetetlen dühében ütni-verni kezdte szegényt. J oszi véletlenül arra járt, és meghallotta a veszekedést. Megsajnálta a nőt, és segített a szerencsétlen házaspáron. Elhelyezte őket egy házban, és életük végéig gondoskodott róluk, mert írva van: ". . . és ne zárkózz el hozzátartozód elől!" [(Jesája 58,7.) Jeruzsálemi Talmud, Ktubot 11,3.]

 

                                                                      * * *

A délvidéki zsidók, főleg a júdeaiak, nagyon lenézték a galileaiakat, és nem sokra becsülték szellemi képességeiket. Ez lehetett a hátterében annak az incidensnek, amelynek Joszi volt a szenvedő alanya. Útban volt valamerre - meséli a Talmud -, és találkozott rabbi Méir feleségével, Brurjával, aki éles eszéről, tanultságáról és nem utolsósorban csípős nyelvéről volt híres. Joszi mit sem sejtve, udvariasan megkérdezte tőle, hogy melyik út vezet Lud felé. Brurjá végigmérte, és így szólt: "Ostoba gálili! Nem megmondták a bölcsek, hogy ne szaporítsd a szót nőkkel? Úgy kellett volna kérdezned: Merre Lod?!" (Éruvin 53.)

    Brurjá a bölcsek - nevezetesen Joszi ben Jochánán, az első tanaitanemzedék tagja - "antifeminista" tanítását (Atyák 1,5) karikírozta...

 

                                                              * * *

Joszinak három fiáról tudunk. Egyikük még az ő életében elhunyt. Másik fia Chániná volt, aki az usái tanházban tevékenykedett és szerzett hírnevet.

 

     A legtöbbre Eliézer fia vitte.

A mester haláláról nem tudósít a Talmud. Hyman feltevése szerint még a Bár Kochbá-lázadás kitörése előtt visszament Galileába, és ott halt meg.

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése