MIÉRT KELLETT KÉMEKET KIKÜLDENI
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Küldj ki (szószerint: küldj magadnak) férfiakat, hogy kikémleljék Kanaán földjét, amelyet én Izrael fiainak adok. Minden törzsből egy férfiut küldjetek…" (4 Mózes, 13, 1-2).
Szakaszunk – HA ELMÉLYEDÜNK BENNE - sokkal több egy szokványos kémhistoriánál. Kémek mindig voltak és mindig is lesznek, csak az eszközök tökéletesednek és a fegyverek lesznek gyilkosabbak. Már József, egyiptomi alkirályi szerepében, kémkedéssel vádolta gabonát vásárolni jövő testvéreit, akik "az ország gyenge pontjait jönnek kifürkészni" és azok kétségbeesetten tiltakoztak, mondván hogy ők rendes, becsületes emberek és nem kémek. Később a Fáraó látott ötödik hadoszlopot az egyre szaporodó héberekben, akik "majd csatlakoznak elleségeinkhez", ami az első zsidó ellenes intézkedésekhez vezetett.
Nagy kérdés szakaszunkban, minek kellett egyáltalán kémeket küldeni Kanaánba, az ország elfoglalása előtt? Hiszen a környező népek megrémültek hallatán a hihetetlennek: a héberek kiszabadultak az egyiptomi rabságból és útban vannak az Isten által nekik adandó Igéret Földje felé. A gójok hittek és a zsidók nem?
Ha ez igy volt – ha a kémhistória a zsidó kishitüség következménye – nem utoljára találkozunk ezzel a zsidó történelemben. Hiszen majd Mózes ötödik könyvében, a néptribun visszapillantó tükrében, ki fog derülni, hogy a nép követelte a kémek kiküldését és Mózes csak engedett kérésüknek, bár sejtette, hogy ennek nem lehet jó vége, hiszen 12 zsidó kém – legalább 24 vélemény. Azonban, isteni sugallatra, azt mondta: jó, ha kémeket akartok, legyenek kémek. Itt szakaszunkban úgy tünik, hogy az Örökkévaló maga utasitotta Mózest, küldjön ki kémeket Kanaánba.
Lássuk csak ismét:
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Küldj ki (szószerint: küldj magadnak) férfiakat, hogy kikémleljék Kanaán földjét, amelyet én Izrael fiainak adok. Minden törzsből egy férfiut küldjetek…" (4 Mózes, 13, 1-2).
Bölcseink egybecsengő véleménye szerint a "küldj magadnak" (Slách Lechá) azt jelentheti, hogy egyrészt "ha akarsz kémeket kiküldeni – küldj, a te felelőségedre, nekem nincs erre szükségem" (Midrás Bámidbár rábbá, valamint Szótá 36), másrészt "magadnak" – a te javadra (uo).
Mennyiben szolgált ez Mózes "javára"? Mi haszna volt abból a kalajmajkából, ami itt a szerencsétlen kémjelentés következménye volt?
Rabbi Jonatán Eibshütz szerint Mózes még 38 évet élt, a kémjelentésből kifolyólag. Ugyanis, mint tudjuk, már régebben elhatároztatott az Örökkévaló által, hogy Mózes nem megy be az Igéret Földjére. Nos, ha nincsenek kémek és az eredeti terv szerint már most, az egyiptomi szabadulás második évében, mennek be kanaánba – Mózesnek már most meg kellett volna halnia. Mivel azonban a kishitü kémek miatt jött a 38 éves bolyongás s pusztaságban, amig csak kihal a szolgalelkü, kishitü nép – Mózes még 38 évet élt és vezette a népet.
* * *
A ma emberének nehéz megemészteni, hogy csupán kishitüségről volt szó és a zsidók nem hittek abban amit a szemükkel láttak: az isteni csodákban, az egyiptomi tiz csapásban, a tenger kettéválásában, a mannában, stb – mig a gójok hittek abban amit csak fülükkel hallottak, jó messziről.
Lehet hogy itt többről van szó. Talán arról, hogy a nép igy akart "normális nép" lenni, amely nem hagyatkozik egy láthatatlan Istenre, hanem hadserege és királya van – ezért engedte meg a Tóra a királyválasztást, ha a nép akarja – egy normális népnek vannak kémei is, akik mennek, szimatolnak, jelentenek, kialakitanak egy koncepciót, melynek alapján a vezetés dönt. Egyrészt mint óvodás gyerekek, minden szükségletüket Istentől kérik, nyafognak és nyavalyognak, ha nincs hús – de azért és ennek ellenére "önállóak" akarnak lenni. Megyünk Kanaánba? Ott háboru lesz, veszedelmekkel teli? Küldjön ki Mózes kémeket, amelyek jelentése alapján majd m i döntünk.
Jellemző a Tóra demokratizmusára és az Örökkévaló óvónői türelmére, hogy ebbe is beleegyezett: akarnak kémeket küldeni? Küldj "magadnak", a saját hatáskörödben, de engem hagyjál ki a dologból…
Mint minden kontár "népi" kezdeményezés, ez is eleve halálra volt itélve. A kémek nem voltak szakmabeliek, akik titokban jönnek mennek, hanem pártboncok – minden törzs egy-egy funkcival képviseltette magát – akiket fanfárral búcsuztattak. Kanaánban sem jártak el a konspiráció elementáris szabályai szerint (jelentésükben elmondták, hogyan "látta őket a nép") és az eredmény nem lehett más mint ami lett. Egy defetista, kishitü jelentés, amely ugyan alig hazudott, de kiszinezte, felnagyitotta a valóságot.
Ennek kapcsán forrongás, majdnem lázadás tört ki és az "istenadta nép", demagóg szószólói száján (Midrás: ez az ismert Dátán és Ábirám volt), készülődött hogy visszatérjen Egyiptomba. Logikájuk érthető: Itt a pusztában a legnagyobb bizonytalanságban vegetálnak. Nincs mit enni (csak a manna), alig van mit inni, tűz a nap, kigyók és skorpiók köröskörül. Eddig az éltette őket, hogy rövidesen elfoglalnak egy tejjel-mézzel folyó országot, ahol mindenki a saját fügefája és szőlőtőkéje alatt fog élni
Most hogy a kémjelentés nyomán ez füstbement és a szép álomból keserves valóság lett ("erős ország, hatalmas nép", óriások, az ország "megemészti lakóit" stb – egyszóval nem tudjuk elfoglalni – akkor a jelenlegi bizonytalanságnál jobb az egyiptomi bizonyosság. A Fáraó talán megbocsát és visszafogad bennünket (majd azt mondjuk hogy nem tudtunk megtanulni héberül, nem fogadták el a diplománkat, chámszin volt, gulyás nem volt, stb) "bár haltunk volna meg Egyiptomban - - - jobb nekünk ha visszatérünk Egyiptomba" ( 4. Mózes, 14, 2-3).
A kisebbségi véleményt kinevették és Jósuát valamint Kálévet majd hogy meg nem kövezték. Ők a többségnek hittek, akik a "mi kutyánk kölykei" voltak és nem Mózesnek és az Örökkévaló igéretének szájában, pláne nem a két kisebbséginek: Jósua, aki Mózes sámesza volt és a stréber Kálévnak, a Jehuda törzsbeli akarnoknak, aki igy akart magának jó pontokat szerezni.
* * * * *
Innen a forgatókönyv kisértetiesen hasonlit az aranyborju sztorihoz. Az Örökkévaló példás büntetést – azonnali halálbüntetést akar kiszabni a lázadó népre. Mózes, megfelelő érvekkel, elháritja ezt, igy a büntetés nem azonnali, hanem bruttó negyven (a gyakorlatban 38) évre oszlik. A honfoglalás elhalasztódik: minden évben a nép egy része természetes halállal meghal, migcsak kihal a szolgalelkü, kishitü nép, amely batyujában magával hozta Egyiptomból a galutot. Csak fiaik, akik már itt a pusztaságban születtek – fogják az országot elfoglalni és örökölni.
Valószinü hogy a héberek, ha keservesen is, de megtanulták a leckét. Késöbb, amikor Jáázér bevétele került napirendre, Mózes ismét kiküldött kémeket, akik maguk foglalták el (nem tudjuk miképpen) a Gileád-beli várost. A legjellemzőbb eset, amit szakaszunk haftarája mond el, hogyan küldött Jósua – már Mózes halála után – két "titkos ügynököt" (Meráglim cheres), hogy kémleljék ki Jericho lakósainak hangulatát az izraeli invázió előestéjén. Ez az akció tökéletes sikerrel járt és a visszatért kémek nem népgyülésen számoltak be tapasztalataikról (a jerichói bordélyban) hanem Josuának, a vezéri sátorban.
***
A szakasz legjellegzetesebb metafórája – az ország amely megemészti (fölemészti?) lakóit ("Erec ochelet josvehá") – méltán keltette fel a kommentátorok érdeklődését. Miről van itt szó?
Nem lehet ezt arra érteni, hogy az ország terméketlen pusztaság, hiszen ennek az ellenkezőjét mondják a botcsinálta "kémek": tejjel mézzel folyó országról beszélnek, amelynek gyümölcseit el is hozták mutatóba.
Abarbanel és Nachmanidés szerint eleinte hezitált a nép, hogy hitelt adjon-e a defetista kémjelentésnek. Ez a mondat az "emésztő ország"ról, győzte meg őket hogy Igéret Földje nem nekik való. No, de mit jelentsen ez az "emésztés"?
Jákov Zvi Meklenburg (Háktáv vöHákábálá) szerint az éghajlat egészségtelen és ez a lakosság korai halálát okozza. Rási (a Midrás alapján) azt adja a kémek szájába, hogy "ahová csak mentünk, mindenütt csak temetéseket láttunk".
A már fentebb emlitett Jonatán Eibschütz szerint a kémek ellenkező irányból pocskondiázták az országot: Nem vagyunk mi érdemesek arra, hogy ott éljünk, mivel Erecben csak a cáddikok, a nagyon vallásos, igaz emberek élhetnek, mert az ország "nem türi el, hanem valósággal fölemészti azokat akik nem oda valók" Ez egy további "szentes" kifogás azoknak akik nem allijáznak…
Luzatto szerint az Országban csak a nagyon erős, egészséges emberek tudnak létezni. A többiek meghalnak a rossz levegő, az egészségtelen éghajlat miatt. Ibn Ezra és Szforno is a rossz levegőről beszél, amit nem mindenki tud elviselni (talán a nyári nagy chámszinokra gondoltak).
A dolog politikai vonatkozásait egy amerikai professzor, Jákov Milgraum, veti fel az Olám Hátánáchban. Szerinte az ország geo-politikai fekvése az oka annak, hogy állandó háboruk szinterévé válik és ezért a lakósság állandó életveszélynek van kitéve.
Ezért mondták volna a politikus-kémek hogy "szép-szép, de nem nekünk való". Mintha manapság hallanánk ezt, nem egy zsidó funkcionárus szájából…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése