A ZSIDÓ KEGYSZEREKRŐL:TFILLIN(1)
A zsidóságot a gyakorlatában élik meg a zsidók. Nem elvont filozófia, nem dehidrált "hit", vagy érthetetlen abrakadabra, amit csak a kiválasztott "Látók" értenek és a papok papolnak– hanem egy mindenki által érthető és gyakorolható naprakész és mindig aktuális nemzetvallás, aminek irott ideológiája és kőbevésett alapszabályai vannak. Célkitüzései világosak.
Mindemellett aki megpróbálta, tudja: nagyon nehéz zsidónak lenni, illetve a zsidóság követelményeinek eleget tenni. Ez azonnal szembe ötlik, ha bármely más vallással hasonlitjuk össze. Egyikük sem követeli meg hivőitől még tizedrészét sem annak a feltétlen odaadásnak, ami a zsidóságban minimális előfeltétel.
A téma olyan sokrétü, hogy könyv nem lenne elég annak részletes taglalására. Itt és most csupán a zsidóság külső szimbólumairól lesz szó, amelyek fontossága kardinális a zsidóság fenntartásában. Ezek, annak ellenére hogy fizikai valóságukban, állatbőr, illetve pergament és gyapju vagy len összetételei – a zsidóság ismertető jelei és megtartó instrumentumai.
Már szóltunk a Brit-Milá (circumcisió) múlhatatlan fontosságáról.. Itt arról a "hármas"ról lesz szó, amely láthatóan és érzékelhetően szimbólizálja a zsidó embert, a zsidó létet. Ez pedig a "hármas kötés" (Chut Hámesulás), ami nem más mint a Töfillin, Cicit és Mezuza. A három kegyszert három egymásután következő cikkben ismertetjük.
Ez a három – és még előttük a Brit milá – végig kisérik a zsidó embert egész életén. Töfillin a fején és a karján; Cicit (rossz magyarul: szemlélő szálak) a ruháján és mezuza az ajtaján. A kézenfekvő szimbólumot rabbi Eliezer ben Jákov statuálja a talmudban:"Akinek Töfillin van a fején és karján, Cicit a ruháján és mezuza az ajtaján, az biztositva van hogy nem vétkezik, mivel irva van (Prédikátor, 4, 12) "A hármas kötés (fonál) nem szakad el egyhamar" (Mönáchot, 43, 2).
Túl a három dolog szellemi jelentőségén (lásd a továbbiakban), amely befelé hat és érvényesül – a három dolog hatásfoka kifelé felbecsülhetetlenül nagy: mind a három szimbólum, vagy kegyszer – nevezzük ahogy akarjuk – azt példázza a külvilág felé, hogy előttünk egy zsidó áll, aki azonosul zsidóságával, azt nem rejtegeti és nem tagadja el. Hiszen nincs olyan gój, legyen az a világ jámborainak egyike – aki naponta Töfillint rak, vagy Tálitba burkolózik, illetve mezuza van az ajtaján. Ezek kizárólagosan zsidó dolgok.
A három emlitett kegyszer – túl a zsidóság tüntető hangsulyozásán – tórai eredetüek. A mezuzában és a Töfillinben tórai passzusok foglaltatnak, pergamenre irva, mig a Cicit mint emlékeztető szerepel, amely hivatva van nem engedni elfelejtenünk a Tóra törvényeit és Isten parancsait.
* * *
A Töfillint – ami egyik legfontosabb mindennapi micvánk (a szombat és ünnepnapokat kivéve) Bölcseink mint a zsidóság titkos fegyverét tartják számon. Ugyanis, a Tóra megállapitása szerint, a Mózes 5. könyvévben található áldásokban, "A föld valamennyi népe látni fogja, hogy Isten neve van rajtad és félni fognak tőled" (5. Mózes, 28, 10).
Mit látnak a népek – kérdezi a Talmud, amitől félelem fogja el őket? Válasza: Mondá rabbi Eliezer: ez a fejen lévő Töfillin, ami félelmet kelt Israel ellenségeiben! (Bráchot, 6,a).
Mennyiben kelt a fejen lévő Töfillin látványa félelmet Izrael ellenségeiben? Nem a négyszögletes doboz fizikai látványáról van szó amelyben a tórai passzusok foglaltatnak – mondja egy ujkori exegéta – hanem az odaadás és önfeláldozás amivel a zsidók évezredeken keresztül betartják a Töfillin törvényeit az ami meggyőzi a népeket a zsidók legyőzhetetlenségéről.
A Töfillin, mint annyi más micva – az egyiptomi szabadulásra emlékezteti a zsidó népet. Ez az életre szóló élmény, amely meghatározta a zsidók szabadságszeretetét, előfeltétele volt annak hogy a zsidó népet megkapja az isteni Tórát. Csak egy lelkületében szabad nép vehette át ősei jussát, Kanaánt és élhetett szabad életet a monoteista Tóra alapján. Ennek egyik letéteményese – a mai napig – a Töfillin amit a zsidó ember feltesz fejére és karjára csavar.
Az Isten Töfillinje
Csodálatos az a szimbiózis, ami a hús-vér (és bőr) Töfillin és annak szellemi hatása és jelentősége között van. Egyrészt egy cserzett állatbőr, amiből a dobozt (Bátim) és a szijakat készitik, valamint a pergamen amire a szöveget irják – másrészt mindennek spirituális vetülete. A Talmud és a Sulchán Áruch egyrészt részletesen előirják, miként kell a kóser állat bőrét kikésziteni ahhoz hogy megfeleljen a Töfillin követelményeinek – másrészt talmudi legenda közli velünk, nem csak azt, hogy maga az Örökkévaló is Töfillint "légol" (rak, föltesz) hanem azt is tudja, mi van irva benne: "Ki olyan mint a te néped Izrael, egyetlen a földön..." (1.Krónikák, 17, 21). És miért ez van irva az Ő Töfillinjében? Mivel ez a Smá Jiszráél-ra rimel, amelyben a zsidó deklarálják Isten egységét a világban.
Másik ággádá odáig megy, hogy az Örökkévaló "megmutatta Mózesnek, milyen a fején lévő Töfillin csomója" (2.Mózes, 33, 23 és Rási uo. Bráchot 7a alapján).
Nem csoda tehát, hogy egy zsidó aki hisz abban hogy a Töfillin szijai az Örökkévalóhoz és az örökléthez kötik őt – akár életét is áldozza azért hogy a micvát betarthassa. Valószinü hogy nem mindig volt ez igy, és Bölcseink a szombat és a circumcisió tartását emlitik, mint olyanokat, amikért a zsidó hajlandó akár a halálba menni.
A vétkes zsidókat a Talmud egy mondattal definiálja: ezek azok, akiknek a homlokán nincs (vagy soha nem volt) Töfillin. (Ros Hásáná 17) Aki legalább egyszer életében Töfillint rakott – az már kikerült a negativ kategóriából (R"j Álfászi). Ez az oka annak hogy napjainkban a Chábád haszidok olyan nagy erőfeszitéseket tesznek, hogy zsidók rávegyenek a Töfillin föltevésére. Egyike az un. "Tiz akció"nak, amivel a néhai lubavitsi rebbe a zsidó világot akarta meghóditani, az a "Töfillin akció" volt és ezt hivei világszerte a mai napig gyakorolják.
Szombaton és ünnepnapon nem rakunk Töfillint, mivel a Töfillin Jelnek számit – az Isten és ember közötti szövetség jele – és a szombat is Jele ugyanennek. Mivel a Töfillin egyuttal ékesség is, a Tis'á Beávi gyásznapon, a reggeli imában nem rakunk Töfillint, csak délután, amikorra a gyász már enyhül.
Töfillin a zsidó folklórban
Nők fel vannak mentve a Töfillin kötelessége alól, (mivel ez egy micva ami időhöz van kötve), de a zsidó folklór tud nőkről, akik légoltak Töfillint, mint például Saul király jámbor lánya, Michál, aki Dávid felesége volt és a Talmud tanusága szerint "Töfillint légolt és a bölcsek nem tiltakoztak ez ellen" (Éruvin, 96a). Tőbb jámbor nőről is regélték az elmult 200 évben, köztük, olyanok akik mint csodarabbik tevékenykedtek, hogy repertoárjukban szerepelt a Töfillin is.
Ezt sokkal megelőzően a Talmud tudósit rabbi Jehuda ben Bötérá Töfillinjéről, amit ő – tanusága szerint – ükapjától örökölt, aki azok közé tartozott, akiket Ezékiél próféta életre keltett Dura völgyében (Szánhedrin 92,b).Rabban Jochanán ben Zákkáj, rabbi Eliezer és mások, a tanaiták első nemzedékéből, egész nap Töfillint hordtak, nemcsak ima közben. Voltak mások is akik igy viselkedtek, de ez nem volt kötelező. Azok között, akik – ideiglenesen - fel vannak mentve a Töfillin kötelessége alól, találjuk azokat is, akiknek bélbántalmaik vannak.
Több Amóráról elmondja a Talmud, hogy nagy öröm töltötte el őket, amikor felvették a Töfillint, mivel ezt örömteljes, nagy micvának tartották, és egész nap Töfillinben tanulmányozták a Tórát. A Talmudbölcsek Ám-Háárecnek (tudatlan) minősitették azt aki nem rak Töfillint (Bráchot, 47,1), de vannak tanuságok egyszerü mesteremberekről, akik Tfillinben jártak és dolgoztak. "Ha valaki trágyát hord ki (a fején) és rajta van a Töfillin, vegye le és kösse a kezére, a másik mellé, de ne kösse a derekára, mert ez megszégyenitése a Töfillinnek" (Bava mecia,105b)
Hogy nem áldozták életüket a Tfillinért, ezt Elisa, a "galambszárnyu", tanusitja. Miért hivták őt "galambszárnyunak"? Mert az üldöztetés idején, amikor a római megszállók halálbüntetéssel sujtották a micvák tartását és köztük a Töfillin légolást, Elisa (egy Tanaiták korabeli zsidó jámbor), Töfillinnel a fején ment ki az utcára. Látta őt egy római rendőr, aki a nyomába eredt., Elisa elfutott, de amikor a rendőr utólérte, levette fejéről a Töfillint és a markában tartotta. Mi van a kezedben? – kérdezte a rendőr. Galambszárnyak – mondta Elisa. Kinyitotta a kezét és valóban – galambszárnyak voltak benne. Miért ? – kérdezi a Talmud. Azért, mert a zsidókat a galambokhoz hasonlitja a Tóra – ahogy a galambot szárnyai védik, úgy a zsidókat a micvák betartása védi". (Sábbát, 49a). Ennek a csodálatos történetnek egyik tanulsága az, hogy Elisa nem áldozta életét, hanem letagadta a tényt, hogy Töfillin van rajta.
Voltak tudatlan zsidók is (Ám-Háárec) , akik ennek ellenére Töfillint légoltak, hogy a Bölcsek higyjenek nekik ami a tizedek adását illeti, de a jeruzsálemi talmud szerint "sok csaló volt közöttük". Amikor valaki letagadott egy letétet amit nála hagyták, a károsult azt mondta neki:"nem neked hittem, hanem ennek (a Töfillinnek) ami a fejeden van (Jerusálmi, Bráchot, 15). Ebből persze az a tanulság, milyen szégyenletes chilul hásém (Isten nevének meggyalázása) az, amikor egy vallásos zsidó aki naponta Töfillint rak, nem átallja becsapni embertársát, hittestvérét.
Mi van a Töfillinben?
A Töfillinben foglalt 4 tórai szakaszt (pársiot) szakképzett Tóra másolónak (Szofer-Sztám) kell irni. A munka körülményes és nehéz, sok a buktató, sok a lehetséges hiba ami a Töfillint érvényteleniti. A Szófer és tevékenységének előirásai a Sulchán Áruchban kötetnyi anyagot ölelnek fel.
Mi ez a négy szakasz?
Kettő belőlük Mózes második könyvéből és a másik kettó Mózes ötödik könyvéből. A (Rási szerinti) sorrend:
1) "Szentelj nekem minden elsőszülöttet" (2 Mózes, 13, 1-10); 2) "És lészen amikor behoz téged..." (2. Mózes, 13, 11-16); 3) "Halljad Izrael...!" (5 Mózes, 6, 4-9); 4) "S ha majd hallgatsz parancsolataimra..." (uo. 11, 13-21).
Mind a négy szakaszban – amelyek egyébként a napi imák szerves részei – ilyen-olyan fogalmazásban történik utalás a kézen és fejen lévő Tfillinre. A Töfillin neve a Tórában Totafot, aminek etimológiája nem világos, de Bölcseink hagyománya szerint a mai Töfillinről van szó. Ugyancsak emliti a négy szakasz az egyiptomi szabadulást.
Ugyanaz a négy szakasz, azonos rendszerben, van (Rási szerint) mind a kézen, mind a fejen levő Töfillinben (Menáchot 35). Rabbénu Jákov Tám, Rási unokája, más sorrendet követ. A Halacha Rási álláspontját fogadta el. Haszidok naponta két pár Töfillint tesznek fel: egyik Rási, másik Rábbénu Tám sorrendje szerint, de áldást csak a Rásiéra mondanak. Ezenkivül a kabbalisták tudnak még két fajta Töfillinről.
Talmudisták és történészek egyaránt megegyeznek abban hogy a Rási és unokája közötti vita, egy ősrégi nézeteltérés visszfénye és folytatása. Jigáél Jádin izraeli archeológus, tanusitotta könyvében, hogy a mácádái ásatások során feltárt Töfillinok között, volt olyan amiben Rási sorrendje szerint voltak a Tóra-szakaszok. Mások meg rabbénu Tám szerint. Ezek az archeológiai leletek több mint 2000 évesek.
A Töfillin egy négyszögletes bőrdoboz, legalább két ujjnyi, amelyet bőrszijak erősitik a fejre, illetve a balkarra. A balkezesek a jobb karjukra erősitik.
A Töfillin előállitása körülményes és drága mulatság. Ma Izraelben a legolcsóbb kóser pár Töfillin kb 160 dollárba kerül., de van amiért 1000 dollárt is elkérnek. Ezeket egy szakképzett, istenféló Tóra-másoló irja és a börtokok előállitása is a legjobb minőségü (mehudár).
A Töfillint a 13 éves fiugyerek néhány hónappal a Bar-Micva előtt kezdi el feltenni, hogy gyakorolja. Ettől fogva egész életén keresztül használja naponta és ez kapcsolja őt zsidóságához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése