MIT MOND A HALACHA

                                 A HÁZASSÁGRÓL

 

                  A válásról már értekeztünk, dehát nincs válás házasság nélkül. A Talmudban a válásról szóló traktátus – Gittin – előbb jön a sorrendben, mint a házasságról szólók – a Kiddusin és a Ktubot.

 

   A zsidó felfogás és annak jogi formába öntött kijegecedése,  - a Halacha – igenli a házasságot. A Misna (Atyák   ) 18 éves korban állapitja meg a férfi házasodását, a lány lehet fiatalabb is. A Talmud bölcsek között – akiknek élete példaértékü nekünk – csak egy tanaitát találunk, aki nőtlen volt -  Simon Ben-Ázájt, aki azzal mentegetőzőtt, hogy "mit tehetek, amikor lelkem a Tórát vágyja és szereti" (Jevamot, 63b).

 

    A házasság, a zsidó felfogás szerint, a világ teremtésének szerves része, illetve folytatása. Ádám és Éva volt az első család, ők kapták a szaporodás és sokasodás bibliai parancsát – amely az első micva a Tórában (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (13) "A 613" (parancsolat), POLgárt kiadás, Budapest, 2004). A próféta megfogalmazásában és a Talmud bölcsek interpretációjában, az isteni szándéknyilatkozat úgy hangzik, hogy az Örökkévaló a világot "nem kietlennek  (pusztaságnak, zűrzavarnak) teremtette, hanem arra hogy (be)lakják, alkotta" (Jesája, 45, 18).

 

  Ennek egyenes következménye a házasságok, a családok kialakulása, a gyermekáldás. A Tóra ezt is, mint mindent, szabályozta és megfelelő keretbe állitotta. A Tóraadás előtt is voltak házasságok, születtek gyerekek, de – Maimonidés szavaival – "A Tóraadás előtt az ember meglátott az utcán egy asszonyt, aki megtetszett neki, hazavitte, magáévá tette –s és ezzel de-facto a felesége lett". A Tóra megszentelte a házasságot, amit héberül stilusosan Kiddusin-nak (szentségnek) nevezünk, ennek a ma is érvényben lévő Chuppá-Kiddusin formáját adva. Fölösleges hangsulyozni, hogy a szentség-házasság védelmet nyujt az asszonynak a férj önkényeskedései elől.

 

      A házasságlevél

 

      Ezen védelemnek egyik fontos eszköze a Ktubá (házasságlevél) volt. Ezt a nagy tanaita, Simon ben-Sátách vezette be a második Szentély fénykorában, amikor sógóra, Jánnáj Alexander, volt a nagyhatalmu király, azzal a deklarált céllal, hogy a "férjnek ne legyen könnyü szabadulni feleségétől" (Sábbát, 14,b) hiszen válás esetén a házasságlevélben megállapitott összeget kell a hogy a férj kifizessen feleségének.

 

Az arameus nyelven megirott Ketuba, tartalmazta a férj további kötelezettségeit feleségével szemben (mint élelmezés, ruházat, házastársi kötelesség), stb, valamint felsorolta a feleség által hozott és birtokát képező vagyont.

 

Eddig a házasságlevél által biztositott anyagiakról. A Ktubá fontosságára jellemző, hogy Bölcseink szerint nem szabad együttélni valakinek feleségével, ha annak nincs birtokában házasságlevele. Van aki ezt nem veszi ennyire szigoruan ("2-3 évet is élhetnek együtt Ktubá nélkül" – Ktubot, 57,a). Azonban rabbi Méir (uo) és nyomában Maimonidés (Hilchot Isut, 10, 10) azt mondják hogy "még egy órát is tilos együtt élniök Ktubá nélkül".  A Talmudbölcsek Irásversek sorával bizonyitják, hogy a házasságlevél gondolata a Tórában gyökerezik, de azt végső formában Ben-Sátách foglalta irásba.

 

  Ha a házasságlevél a dolog (tulajdon)jogi részét szabályozza és tulajdonképpen anyagiakkal foglalkozik -  a chupa (baldachin) alatt elmondott hét áldás (Sevá Bráchot)  a szellemiekről gondoskodik és a  zsidó felfogást és szellemiséget tükrözi.

 

       A hét áldás

 

       A szentségházasság (Chupá-Kiddusin)  tulajdonképpen egy szerződés két fél között, amelyben a jogokat és kötességeket a  házaságlevél taglalja. Ezt bibliai korokban Brit (szerződés-egyezmény)nek nevezték. A Ktubá felolvasása (lásd szövegét a továbbiakban, magyar forditásban), azután következik, hogy a völegény a menyasszony ujjára húzza a gyűrűt és azt mondja: "Ezennel légy megszentelt feleségem, ezzel a gyűrüvel, Mózes és Izrael törvényei szerint" ("Háré át mökudeset li, bötábáát zó, ködát Mose vöjiszráél". Erre a két tanu és a résztvevő közönség rámondják, hogy "Mökudeset" (vagyis megvan szentelve.

 

Az ezután következő hét áldás (amit sok esetben a rabbi mond, de mondhatják erre felkért előkelő férfiak is) ősrégi eredetü, szövegét a Talmud Ketubot traktátusában (8,a) valamint Maimonidés kodifikációjában (Hilchot Bráchot, 2 és  Hilchot Isut, 10), találjuk.

 

Ez igy hangzik:

 

1)  "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura, aki megteremtette a szőlő gyümölcsét"

 

2)    "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura, aki mindent dicsőségére teremtett".

3)    "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura,aki az embert megalkotta"

4)    "Áldott vagy istenünk, a világ ura, aki az embert a maga képmására, a saját képzete szerint formálta és örök épitményt mintázott belőle. Áldott vagy te Örökkévaló, aki az embert  alkottad".

5)    "Örüljön és vigadjon aki gyermektelen volt (Cion), mikor gyermekei egybegyűlnek nála örömben. Áldott vagy te Örökkévaló,aki megörvendezteti Ciont gyermekeivel!"

6)    "Adj sok örömet ennek a szerelmetes párnak, ahogy az Éden kertben örömet okoztál annak idején első teremtményednek. Áldott vagy te, Örökkévaló, aki örömet okoz a vőlegénynek és menyasszonynak!"

7)    "Áldott vagy te, örök istenünk, a vuiág ura, aki az örömöt és vigasságot, vőlegényt és menyasszonyt, ujjongást és dalolást, vigalmat és vidámságot, szeretetet és egyetértést, házi békét és barátságot teremtette. Urunk, Istenünk, vajha hamarosan hallanánk Jehúda városaiban és Jeruzsálem piacterein is, völegények és menyasszonyok hangját; vőlegények vigalmát a baldachin alól és ifjak zenés lakodalmi zaját. Áldott vagy te Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt és a menyasszonyt!"

 

     A szentségházasság  fő ismérvei: mindkét félnek szabadnak kell lenniük, ha házasok voltak azelőtt, szabályosan el kell válniuk. A menyasszony alámerül a rituális fürdőben stb. Az előirt rituál, főleg szigoruan vallásos családok esetében, szinte kizárja az un. "mézesheteket", amelyek aztán, szolidabb és szelidebb formában a házastársakat egész életük folyamán végigkisérik.

 

    A házasságlevél (Ktubá)

 

         A korabeli házasságlevél arameus nyelvezetü volt, mivel ez volt akkor a mindennapi érintkezés nyelve és fontos volt hogy a házaspárok tudják jogaikat és kötelességeiket. Ma – tradicionális okokból – változatlanul arameus a  Ktubá nyelve de szokás leforditani a Chupa alatt héberre vagy bármely más nyelre, amit a házasulók értenek.

 

      A Ktuba dióhéjban, ezt mondja:

 

Ezen és ezen a napon, itt és itt , azt mondta x.y. úr, (a vőlegény) x.y. úr fia, a menyasszonynak, x.y lányának: légy a feleségem Mózes és Izrael törvényei szerint. Én pedig  Isten segitségével  dolgozok és ellátlak, megbecsüllek, megadom minden szükségletedet, ahogy azt a zsidó férfiak szokták tenni becsülettel . Megadom a mátkapénzt (móring=móhár) 200 zuz értékben, ahogy az a Tóra szerint neked jár...

 

Utána a tanuk tanusitják, hogy a menyasszony mindebbe beleegyezett és ezáltal x.y úr felesége lett. Továbbá, a Ketuba technikai részében a völegény kötelezettségeit taglalja, majd a hozományt részletezi, amit  a völegény kap. - - - Minden törvényes és szabályos a Halacha szerint (itt jön a két tanu aláirása).

               A szertartás végeztével a völegény átadja a házasságlevelet menyasszonyának és ez annak tulajdonává válik. E Ktuba birtokolása nélkül a házaspár nem élhet együtt. A Ketuba – akárcsak ellenpólusa a get – egyik fontos alapeleme, hogy a résztvevők neveit pontosan irják. Ellenkező esetben ebből sok bonyodalom származhat

 

Mondhatnók: ez merő formalitás, hiszen "a fiatalok szeretik egymást" stb. Azonban minden hivatalos papir formalitás csupán, de van sok ország, ahol ha valakinek nincs születési bizonyitványa – akkor akár meg sem született. A zsidó házasélet szentsége, tartóssága és szilárd alapjai, természetesen nem egy papiron múlnak, azonban ha valakinek nincs villamosjegy, vagy bérlete – az nem utazhat villamoson és ha rajtakapják, megbirságolják.

    

     Persze a Ketuba nem orvosság mindenre. Vannak un. tiltott házasságok, amelyek eleve érvénytelenek, hiába irnak egy diszesen cirkalmazott házasságlevelet. Például, a ma divatos egynemüek "házassága" tilos a Tóra szerint, azt a Halacha nem ismeri el, hiába akadna olyan "rabbi" aki összeadná őket. A tiltott házasságok listáját először a Tóra, majd – bővitve – a Halacha adja.

 

     Tiltott, érvénytelen házasságok

 

          Elsősorban vérrokonok: anyja, lánya, növére vagy huga, lányunokája, nagynénje stb, valamint feleségének vérrokonai. Az ilyenekkel kötött házasságok vérfertőzés terhe mellett tilosak – a Tóra szerint. Az ilyen kapcsolatban élőknek nincs szükségük válólevélre (Getre) mivel együttélésük nem számit házasságnak. Következményeiben a legsulyosabb és a gyakorlatban a leggyakoribb, ha valaki egy férjezett nővel él együtt, anélkül hogy az törvényesen elvált volna. Ebben az esetben is a születendő gyerek mámzer lesz, annak minden negativ konzekvenciájával együtt.

 

A Tóra az emlitett kapcsolatokat azon fajtalanságok kategóriájába sorolja, amelyekkel valamikor Kanaán népei kitüntek. Ma nem kell ilyen messzire menni.

 

    Zsidó és nemzsidó közötti házasságot a Halacha nem ismer el érvényesnek. A Tóra többizben kifejezetten tiltja ezt és messzemenő következményeit hangsulyozza. Azonban, ha a nő zsidó – akkor a  születendő gyerek is zsidó és nem mámzer. A házasságon kivül született leányanya gyermeke sem mámzer – az európai "fattyu" fogalma nem vonatkozik rá. A lányanya nem kap kitüntetést a Halachától, cselekedete elitélendő, de nem von maga után szankciókat.

 

Kohanita nem vehet el elvált nőt vagy betértet, vagy olyant aki feslett életéről ismeretes. Ilyen házasság tilos és rabbi abban nem vehet részt. Azonban, ha mégis történt ilyen házasság – az de-facto érvényes és a  a születendő gyerek törvényes (nem mamzer) de bizonyos szankciókkal sujtják. (A "mamzer" kritériumát és törvényeit, lásd Naftali Kraus Az Ősi Forrás(13) "A 613 parancsolat", Budapest 2005, Polgárt kiadás,  603. oldal).

          A zsidó házasság egynejüségben gondolkodik. Még amikor a nőbbnejüség nem volt tiltott – a zsidók nagy többségének egy felesége volt (lásd erről: Mit mond a halacha a monogámiáról). A zsidó házastársak hűsége közmondásos volt – ebben nagy része volt az un. Tisztulási Törvénynek (Diné Táhárá) amely  havonta kb. 12 napra eltiltotta a házastársak nemi érintkezését, ami  ahhoz vezet hogy nem unják meg egymást. A zsidó férfiak különben is kaposak voltak széles körökben, mivel nem kocsmáztak, nem verték asszonyaikat és nem itták el keresetüket. Ez a pozitivum, paradox módon, gyakran elősegitette a vegyesházasságot, annak minden veszélyével.

 

   Összegezve: a zsidó nép, zsidó társadalom, akárcsak a zsidó egyén életének egyik alapja a házasság. A Tóra alapján álló, szentelt házasság melynek célja és értelme a gyermekáldás