MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG * MEDDIG LESZ KIT KITÜNTETNI?

 

 

         R'  P Á S K E S Z     Z E É V        

          KITÜNTETÉSE

 

                            Ortodox helyzetjelentésnek szánt feuilleton

  

    Ilyenkor, vagyis a(z ellen)forradalom jahrzeitján, hullanak a kitüntetések magyarhonban, mint az elszáradt falevelek összel. Nomeg persze  március idusán, a nem megellenezett forradalom tiszteletére.

 

Persze a különbség szembeötlő: márciusban Kossuthék egyenjogusitották a zsidókat és azok örömmel kapták be a horgot és rohantak asszimilálódni. Ezzel szemben októberben a (z ellen)forradalom főleg a zsidó vezetés ellen irányult; zsidó ávós tiszteket lógattak fel a kőrutakon és Fischl bácsi a Dob utcából, éjszaka konzultált a holtak nadrágjában és akinél  rendben találta a dolgot, azt levágta a kötélről és targoncán kihúzta az orth. temetőbe. Utána félt a következményektől, de nem bántották.

 

   A kitüntetetteknek ez egál.A plecsni az plecsni, ha kereszt, hát legyen kereszt, ezen ne múljon. Majd egyszer megvizsgáljuk, mit mond a halacha erről, szabad-e egy zsidónak cipelni egy ilyen keresztet.

 

   A lényeg – előbb utóbb mindenki megkapja ezt, mint a gyerekek a szamárköhögést. Ki előbb, ki később. Az un. "történelmi egyházaknál" azelőtt a Hivatal irta elő ki kapjon mit, manapság az illető "egyház" fejesei, zsidóknál a Sip utca. Fixler bácsi még azelőtt kapta meg, hogy a "dicső" összeomlott és vele a hazai kommunista csürhe. Olyan nagyot kapott, hogy boldogult neje  azt mondta nekem bizalmasan hogy kevesebb több lett volna. Ez már egyenesen kompromittáló volt.

 

Mostanában egyre fogynak a jogosultak, már majdnem mindenki megkapta. Ez ellen nincs védőoltás, ez nem influenza. Ha froclizni akarom a volt Gesztenyefát, hogy mi lesz, a nagy Téritő már megkapta, a válasz hogy főrab. Gesztenyefám már megkapta négy évvel ezelőtt. Most majd a mezei hadak jönnek, nem kell tülekedni, mindenkire rá kerül a sor. Aki egyszerre lép – megkapja a rétest estére. A végén majd az is kap, aki nem lép egyszerre, mert különben antiszemitizmust kiáltunk.Igy aztán a végén mindenki meglesz "keresztelve".

                                                 

    Ha ez a helyzet a Sip utcában, akkor dupla pláne a Dobban. Ott már valóban mindenki megkapta, most már csak a sámesz van hátra. A sakter csak azért nem jön számitásba, mert ő idegen állampolgár, de Herselet ez nem látszik zavarni.

  

Na de ne vicceljük el a dolgot, mert itt tulajdonképpen az idei aut.orth. kitüntetettről, Reb Zeév Páskeszről, lesz szó, akit a Sip utcában "Somlai Tamás"nak csúfolnak (mint az orth rabbit, akit erőnek erejével "Miklós"nak becéznek Luáchjukban, mert nekik a Mojse Tuvie nem elég magyaros).

 

    Zeév Paskesz, jelenlegi orth. főtitkár és jövendőbeli Elnők – a magyar zsidóság élő csodája. Azt szemlélteti, hogy ha egy öreg és korhadt fából kihajt egy csenevész kis cserje – abból még zöldellő ág lehet.

   

    Valamikor, nemrégen, valóban Somlai (magyarositott név) Tamásként született Zeév, aki azután vette fel, illetve  vette vissza nagyapja nevét, miután Tuvia Steiner elkezdett járogatni Magyarországra és egyik útján magával vitte a zsidóság iránt érdeklődő és fogékony kis Tamást. Jeruzsálemben a belzi jesivában tanult néhány évig, majd elkövette azt az illogikus, de heroikus valamit, hogy visszament  Budapestre és életét az ottani zsidóság, illetve az ortodoxia  restaurálásának szenteli. Megnősült, példás zsidó családi életet él, kis gyerekei a chabad chéderben nevelkednek, mig ő, Zeév, inasként kezdte Fixler bácsi mellett.

  

   Most – ellentétben a megkövesedett  tradiciókkal - az új ortodoxia, Weiszberger főrabbi és Paskesz Zeév főtitkár vezetésével -  kimozdulni látszik a négy rőfből, nem várja meg mig hozzá jönnek, hanem  megy,  tanit, előad, vitatkozik és gyarapitja a hivek gyér számát. Nemcsak kásrut, nemcsak a "Hanna" menzaszerü, gebinjellegü biznisze; nemcsak az iskola egyre lauderiálózódó, lefelé "haladó" szinvonala – vagyis nem  az a régi, az utóbbi 60-70 évben, egyre visszavonulót fujó és helybentopogó orthodoxia, hanem valami egészen más, megujult, Hirsch féle neo-ortodoxia, amely hasonlit kissé a chábádhoz, csak csendesebb, "magyarabb" és őrzi a pozitiv magyar-zsidó tradiciókat, de azokat nem tekinti kiváltságos monopóliumának.

                                                                      *

     Nem  szabad elfelejteni, hogy az ortodoxia maradéka M-on, 1945 után, több hullámban, de majdnem teljes egészében kivándorolt (allijázott vagy Amerikába emigrált), úgy hogy az alulról jövő épitkezést mindig ujra, előről kellett kezdeni. A csekély számu hithü zsidó léte bátoritólag és gyámolitólag hat azokra a több mint százezres létszámu zsidókra, akiknek nagyrésze már leirta saját magát és csak azért nem tünt még el teljesen  a sötét bugris antiszemitizmus süllyesztőjében, mert a többség – a gój többség –  (hál' Istennek) nem engedi őt teljesen asszimilálódni, felszivódni.

 

   Ezeket próbálja most a kitünő Weiszberger rabbi (aki összehasolithatatlanul jobb, megfelelőbb elődjénél)

és a kitüntetett Páskesz megmenteni a zsidóság számára.

 

       Ha sikerrel járnak – lesz még ötven év mulva is kit kitüntetni.

                                                    *

     (Itt persze kérdezi tőlem a bősz, de nem túlokos "cionista": Hogy-hogy még ötven év mulva is lesznek zsidók Magyarországon? Miért nem allijáznak, ha olyan nagy az antiszemitizmus?

   Jó kérdés amire a válasz az hogy "csak". Nem allijáznak, mert ők "magyarok", akik danolják a  "ha megversz is imádlak én"t. Nem allijáznak, mert jó nekik az antiszemita zsidógyülölő, csatornatöltelék Jobbik"osok Magyarországán, mert ott "élniök és halniok kell".

 

  Váljon egészségükre – de maradjanak zsidók. Ez a lényeg, ez a feladat, nem az állandó soázás, nem az antagonizmust kiváltó ujabb és ujabb kárpótlás követelés).