Púrim hiteles történetét az Eszter könyve (Megillá) örökíti meg. Ez azonban csak egy nagyon rövid, mondhatni, tényleírást közöl, míg az események történeti és társadalmi hátteréről a Midrás és a Megilla arameus fordításai adnak részletesebb felvilágosítást.
A történet azzal vette kezdetét, hogy Ahasvéros király - aki az akkori világ tíz nagy uralkodóinak egyike volt -lakomát rendezett, melyre mindenkit - beleértve a királyi székhelynek, Susánnak, egyszerű lakóit is - meghívott. Hét napja folyt a dínom-dánom, már mindenki részeg volt, így a király is, amikor Vásti királynőt arra akarták rávenni, hogy királyi koronával a fején, de teljesen meztelenül, jelenjék meg előttük. Az pedig nemcsak, hogy megtagadta urának parancsát, de még jól le is teremtette. Ahasvéros erre dühbe gurult és tanácsadóinak nem volt nehéz rávenni őt, hogy végeztesse ki Vástit.
Bölcseink az eseményeket úgy magyarázzák, hogy bár a királyné nem volt valami szégyenlős, mégsem vethette le ruháit, mert hirtelen bélpoklos lett (mások szerint farka nőtt).
De miért járt Vástinak ez a súlyos büntetés? Hiszen az isteni igazságszolgáltatás mindenkinek érdeme szerint ad jutalmat vagy büntetést?
Bölcseink azzal magyarázták, hogy ebben az esetben a " szemet szemért" ("midá k'neged midá") elve érvényes ült, ugyanis Vásti zsidó lányokat dolgoztatott szombatokon, miután előbb meztelenre vetkőztette őket - s most így ő kapta ezt a jól megérdemelt büntetést. . .
* * *
A történet folytatása, hogy a zsidó Eszter lesz az új királyné, és röviddel ezután felfednek egy király elleni összeesküvést, melynek okát a Midrás Eszterben véli megtalálni. "Mióta elvette ezt a nőt, se éjjelünk, se nappalunk" - mondja az egyik összeesküvő - "ugyanis állandóan nála lebzsel, és a palotaőrség 24 órás szolgálatban van". Az összeesküvőket Mordecháj jóvoltából, Eszter királyné közvetítésével felfedik, majd kivégzik. (Mordecháj Eszter nagybácsija, a perzsa zsidóság vezetője volt).
Egy másik eseményt, amikor Mordecháj nem hajlandó Hámán előtt térdre borulni, a Midrás így magyarázza: Hámán a saját nyakába bálványképet akasztott. Lehet, hogy Mordecháj, hogy ne veszélyeztesse a zsidók fizikai létét, leborult volna Hámán előtt, de így végképp nem tehette meg, mert a bálványimádás azon három főbün közé tartozik, melyet egy zsidó nem követhet el, akkor inkább fel kell életét áldoznia.
Mint tudjuk, Hámán nem törődik bele megsértésébe, kieszközli a királynál a zsidók kiirtását, melyről Mordecháj tudomást szerez. A Midrás szerint az égből tudatták vele, de megtudhatta ezt kapcsolatai révén is. A történésekbe itt lép be Eszter, először tevőlegesen, s kap szerepet a féltékenység, mint mozgató rugó. Ez okozza a király álmatlanságát is, mialatt rájön az események összefüggésére, s melynek a végkimenetele a zsidók szerencsés megmenekülése.
Bölcseink eme történetből azt a következtetést vonták le, hogy a perzsa zsidók azért kerültek olyan helyzetbe, melyben a gyilkos Hámán akár ki is irthatta volna őket, mert asszimilálódtak, elhagyták vallásukat, elfelejtették Jeruzsálemet. Csak amikor megtértek, visszatértek zsidó identitásukhoz - akkor menekültek meg, az utolsó pillanatban.
Azóta, egészen napjainkig, világszerte, időről-időre gyakran történnek olyan események, melyek során egy zsidó közösség élete veszélybe kerül, de valami csodával határos módon mégis megmenekül. Az ilyen történéseket a zsidó folklór "púrimoknak" nevezi, az első Púrim emlékére.
A történet maga szokványos: a nagy zsidó közösség jómódban él a perzsa birodalom különböző részein. Az idő – a Sivát Cion korszaka. Egyesek szerint már elkezdték épiteni a második Szentélyt, de Ahasvéros leállitotta az épitkezést. A zsidók élete annyira zavartalan, annyira jó nekik hogy már nem is érzik a galutot, nem érzékelik a számüzetést és gőzerővel asszimilálódnak. Sokan már perzsa neveket vesznek fel, már nem tekintenek Jeruzsálem felé, és már nem is nagyon imádkoznak a Szentély újjáépítéséért. Mózes-vallású perzsákká váltak, már-már a királyi udvarba is beházasodnak.
Szinte törvényszerűen következik be a jól ismert történelmi fordulat:
megjelenik Hámán, korának Hitlerje, majd a zsidók kiirtására irányuló intézkedések, "alapos" indokolással, miszerint "a királynak nem érdemes őket életben hagyni", s persze vagyonuk elkobzá a se maradhat ki mindebből.
A csodálatos megmenekülés története már nem annyira szokványos. Az életveszélyben lévő zsidók böjtölnek, imádkoznak, végül Mordecháj, Eszter nagybátyja, felszólítja a királynét, lépjen közbe a zsidók megmentése érdekébe. Eszter minden asszonyi ügyességét latba veti, végül zsidó mivoltát is felfedi királyi ura előtt, miközben bebizonyítja Ahasvérosnak - aki.
a Talmud bölcsek szerint, igencsak mulya ember volt - hogy Hámán terve az ő - Eszter királyné - életét is közvetlenül veszélyezteti. Ahasvéros ekkor már nem habozik cselekedni, életét veszi Hámánnak, és lehetőséget ad a zsidóknak, hogy leszámoljanak azokkal, akik korábban őket akarták kiirtani.
Mivel szolgáltak rá a zsidók abban a nemzedékben, hogy Isten őrizz.
egy Hámán-féle amalékita gyilkos életüket veszélyeztesse? - teszik fel bölcseink a kérdést.
Szerintük azzal, hogy részt vettek a király által rendezett ünnepi lakomán és élvezték azt (Mögilá 12).
Érdekes - magyarázza egy haszid bölcselő - nem arról van szó, hogy nem-kóser ételeket ettek a lakomán. Erre talán lehetett volna még mentséget is találni. Lehet, hogy kötelesek voltak a lakomán részt venni. Igen ám - teszi hozzá - de nem voltak kötelesek azt élvezni is. A zsidók pedig örömmel és lelkesen élvezték a 180 napig tartó lakomát. Ezen a lakomán a király előhozatta a Szentélyből elorzott edényeket is, melyekből a részegségig ittak. Ennek pedig örülni, ezt élvezni - aki erre képes, az megérett a pusztulásra. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése