KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPILAP INTERJUJA BRAHAM PROFESZORRAL

 

MIÉRT NEM KÖZÖLTEK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ LAPOK (ÉRTSD ÚJ ÉLET)
RECENZIÓT A VILÁGHIRÜ  VÉSZKORSZAK KUTATÓ LEGUJABB MŰVÉRŐL?
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN   Készitett interjut Randolp L. Braham profeszorral, a Kolozsvárott megjelenő Szabadság cimü napilapban A dési származású Randolph L. Braham, a New York-i City University 87 éves érdemes professzora, a magyarországi holokauszt világszerte elismert szakértője és tudósa újabb forrásértékű munkán dolgozik. A magyarországi holokauszt bibliográfiája című terjedelmes kötet a budapesti Park Könyvkiadónál lát nemsokára napvilágot. Az amerikai tudós, a holokauszttal kapcsolatos egyéb aktuális kérdések mellett, erről is beszélt a lapunknak adott interjúban.   – Professzor úr, mielőtt a magyarországi holokauszttal kapcsolatos legújabb munkáiról faggatnám, engedje meg, hogy megkérdezzem: mi a véleménye arról a keresetről, amelyet holokauszt túlélők nemrég a Magyar Állami Vasutak, a MÁV ellen nyújtottak be az észak-illinoisi körzeti bíróságnak. Olvastam néhány szavas megjegyzéseit a perről a budapesti Népszabadság február 14-i számában. Kifejtené kissé részletesebben a véleményét? – A Népszabadságban az a nyilatkozatom jelent meg, amelyet szóban és írásban Szőcs László úrnak, a lap washingtoni tudósítójának tettem. Ehhez mindössze egyetlen pontosítást fűznék. A tudósítónak arra a kérdésére, hogy kutatásaim alapján megalapozottnak tartom-e a szóban forgó keresetet, azt válaszoltam: a körzeti bíróságra bíznám annak eldöntését, hogy a kereset mennyire megalapozott, s nem pedig azt, hogy „a MÁV ezt önállóan tette-e”. – Nem gondolja, hogy a keresetben követelt csaknem kilenc milliárd dollár túlzott összeg? – Véleményem szerint nincs az a pénzösszeg, amely kárpótolni tudná közel hatszáz ezer lojális, nagy arányban igaz hazafi magyar zsidó meggyilkolását a második világháború idején. De attól tartok, hogy a jelenlegi gazdasági válság körülményei között, és miközben Magyarországon egyre jobban terjed az antiszemitizmus és a holokauszttagadás, ezt a pert különféle sovén, nacionalista és újfasiszta csoportok saját politikai-ideológiai célkitűzéseik elérésére használhatják ki. – A felperesek jelentős része az Egyesült Államokban és Izraelben élő holokauszt túlélő. Mivel magyarázza, hogy Magyarországról, ahol körülbelül százezer zsidó él, csupán egyetlen személy vállalta a felperesi minőséget? – A félelemmel – és ez sok mindent elárul a mai magyarországi légkörről, helyzetről. – Térjünk rá a magyarországi holokauszttal kapcsolatos jelentős forrásköteteire. A budapesti Park Könyvkiadó 2007 márciusában megjelentette A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája című háromkötetes, összesen 1590 oldalas munkáját. Elégedett-e ennek a munkának a fogadtatásával? –        Engedje meg, hogy mindenekelőtt kifejezzem a hálámat azoknak, akik lehetővé tették az említett kötetek megszületését, Rochlitz András kiadónak, a Várszegi Gábor által alapított J. & O. Winter Foundationnak, valamint Saul Kagannak, a Claims Conference emeritus ügyvezető alelnökének, továbbá a munka szerzőinek és szerkesztőjének. A világ számos táján megjelent recenziók egyöntetűen pozitívak voltak. Főképp az Élet és Irodalomban, a Népszabadságban és más magyarországi lapokban megjelent recenzióknak örvendtem. Furcsa azonban, hogy valamilyen okból kifolyólag, az enciklopédiát a budapesti zsidó lapok elhallgatták: én legalább is egyetlen ezzel kapcsolatos írást sem láttam. Épp úgy elhallgatták, mint az enciklopédia bemutatását a Páva utcai holokauszt emlékmúzeumban, 2007. március 19-én –          –        .– Mi lehet ennek a magyarázata? – Úgy tűnik, hogy egyes zsidó vezetők és szerkesztők saját egójukat a közösséggel szembeni felelősség fölé helyezik. – Miért tennék ezt? – Azt sejtem, hogy az ok – legalább is az egyik folyóirattal kapcsolatosan – egy megjegyzésem, amit az enciklopédia 2007. március 19-i budapesti bemutatásakor tettem. A közönség soraiból tettek fel kérdést azzal a hivatalos zsidó vezetőségi utasítással kapcsolatban, hogy az uralkodó antiszemita és fenyegető légkör miatt, a zsidók március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen maradjanak otthon. Elmondtam, hogy ez utasítás megdöbbentett, hiszen 63 évvel a holokauszt után az ellentétes azzal a „soha többé” esküvel, amelyet a túlélők felszabadulásuk után tettek. Hangsúlyoztam, hogy ha Magyarországon élnék, büszkén sétálnék Budapest utcáin március 15-én, viselve a mellemen – ugyanazon a helyen, ahol a zsidóknak a sárga csillagot kellett hordaniuk – az 1848–49-es kokárdát, esetleg Kossuth Lajos képét is. Ez ugyanis emlékeztetné a magyarokat a zsidók aránytalanul magas hozzájárulására a Habsburg-ellenes forradalmi háborúhoz – de legalább e ténnyel való szembenézésre sarkallná őket. – 2009 elején a budapesti Park Könyvkiadó és a kolozsvári Koinónia közös kiadásban jelentette meg Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája című művét. Ennek az ugyancsak forrásértékű kiadványnak, amelynek szintén Ön volt a főszerkesztője, milyennek ítéli a fogadtatását? – Nagyjából ugyanolyannak, amilyen a háromkötetes munka fogadtatása volt. A megjelent recenziók is hasonlóak voltak. A kivételt ismét csak a budapesti és ezúttal a bukaresti zsidó közösségek hivatalos lapjai képezték. Bár a két zsidó közösség vezetői tiszteletpéldányt kaptak, hivatalos lapjaikban ezt a munkát mind a mai napig elmulasztották bemutatni. Miközben gyanítom a magyar zsidó vezetők viselkedésének okát, nem értem a romániai zsidó vezetők magatartását. Azt hittem, ők fenntartás nélkül ismertetnének a romániai közönséggel egy olyan forrásmunkát, amely a magyar hatóságok által irányított Észak-Erdély zsidóságának a megsemmisítését mutatja be. – Tervezi az enciklopédiák kiadását más nyelveken is? – A háromkötetes munkát már lefordítottuk angol nyelvre, és ez év végén jelenik meg az Egyesült Államok washingtoni Holokauszt Emlékmúzeuma, a chicagói Northwestern University Press és a New York-i City University Graduate Centere keretében működő Holokausztkutató Intézet közös kiadásában. Tervbe van véve ugyanakkor az észak-erdélyi kötet román nyelven történő kiadása is. – Kérem, beszéljen aktuális kutatási és kiadási terveiről. –        A legújabb munkám a Holokausztkutató Intézet Holocaust Studies Series könyvsorozatában nemrég jelent meg, The Holocaust: Essays and Documents (A holokauszt: esszék és dokumentumok) címmel. –        Másik rendkívül fontos forrásmunka megjelentetésén a budapesti Park Könyvkiadó most dolgozik. Címe A magyarországi holokauszt bibliográfiája, célja pedig az, hogy egyetlen kötetbe gyűjtse össze azoknak a könyveknek, tanulmányoknak és cikkeknek a referenciáit, amelyek a magyarországi holokauszt aspektusaival foglalkoznak. A kötet mindazokat a referenciákat tartalmazza, amelyek eredetileg az 1962 és 2008 között angol nyelven megjelent négy bibliográfiai kötetemben szerepelnek. Helyet kaptak benne azok a referenciák is, amelyek figyelmetlenség miatt az említett négy kötetből kimaradtak, továbbá azok, amelyek 2009 végéig láttak napvilágot. Ez a kötet összesen 5554 könyv, tanulmány és cikk referenciáját tartalmazza, amelyek számtalan nyelven, a világ sok részén jelentek meg. A válogatott referenciák – címek és alcímek alatt – ábécérendbe vannak sorolva. Az egyes referenciákhoz, amikor azok tartalmát a cím nem jelzi, rövid annotálás lett hozzáfűzve. A munka használatát megkönnyíti a referenciarövidítések listája, a szószedet, továbbá a szerzői, a személy- és a földrajzi névjegyzék. – Ön a New York-i City University keretében működő Holokausztkutató Intézetet továbbra is igazgatja? – Így van. Szerteágazó tevékenységén kívül, az intézet havonta rendez szemináriumokat holokauszttal kapcsolatos témákban. De ezen túlmenően, irányítom a J. & O. Winter Alapot, amely a világ sok részén élő, holokausztkutatást végző diákoknak biztosít kisebb összegű ösztöndíjakat, és előadásokat is tartok, ami igazán nem kevés – elvégre 88. életévemet taposom. – Professzor úr, kívánom, hogy közismert munkaereje ne lankadjon, s hogy valamennyi tervét hiánytalanul váltsa valóra! És köszönöm a beszélgetést.