1. Este és reggel a templomokban felolvassák a Megillát, Eszter könyvét. Ennek meghallgatása minden zsidóra kötelező. AZ IDÉN EZ SZOMBAT ESTE ÉS VASÁRNAP REGGEL TÖRTÉNIK (február 27 és 28). Ez a Purim lényege, nem a farsang, az ivászat és az álarcok
2. Ezen az ünnepen legalább egy embernek kell ajándékot küldeni (Slách Mónesz = Misloách Mánot) aminek kétféle enni- és innivalóból kell állnia.
3. Legalább két rászorulón kell segíteni (Mátánot Löevjonim) pénzzel vagy ennivalóval.
4. Az imákban egy betoldást tesznek (Al Hániszim) , melyben dióhéjban le van írva a megmenekülés csodálatos története.
Érdekes módon ezen az ünnepen nem mondjuk el a Hállél hálaadó imát.
Ennek oka, hogy az esemény nem az ősi földön történt, hanem a galutban, másrészt pedig a megmenekülés csupán részleges volt. A Talmud-bö1csek jóval később azt mondták "hiszen mi még ma is Ahasvéros hübéresei vagyunk" (Megillá 14).
5. Évszázadok során kialakult szokás, hogy Púrimkor a zsidók álarcot öltenek, amivel az események azon fordulatát szimbolizálják, amikor az üldözött zsidók úrrá lettek ellenségeiken, vagyis "fordult a kocka" (Vönáháfoch hu). Az egész ünnepnek farsang jellege van, a gyerekek is jelmezt öltenek - a fiúk Ahasvérosnak, meg katonáknak, a lányok Eszternek öltöznek - és vidám összejöveteleken mulatnak a régmúlt szabadulás emlékére.
Ez az az alkalom, amikor a zsidók mértéktelenül szoktak inni, ami tulajdonképen talmudi előírás "annyit köteles valaki inni Púrimkor, hogy ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között" (Megillá 7,b).
A Sulchán Aruch ezt túlzásnak találta - hát hogy tudna egy zsidó ennyire lerészegedni? - ezért azt a megoldást találta, hogy ha az ember iszik egy pohárkával és utána lefekszik aludni, akkor ezzel eleget tesz kötelességének (hiszen álmában nem tud különbséget tenni Hámán és Mordecháj között. . .)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése