NŐK A BIBLIÁBAN

ÁVIGÁJIL - DÁVID EGYIK FELESÉGE Ávigájil volt Dávid királyunk egyik felesége, miután megözvegyült férjétől, Náváltól. A Talmud a hét prófétanő valamint a négy világszép nő egyikeként tartja számon. Rövid története nem szokványos bibliai esemény. Egyrészt ritka kezdeményezéssel és diplomáciai érzékkel megmenti férjét Dávid haragjától, majd amikor férje, Návál, szívszélhűdésben meghal - Dávid felesége lesz. Az események hátterében: a gyenge Saul király uralmát a fiatal és harcias Dávid fenyegette, miután Sámuel, a próféta - nem sokkal halála előtt - titokban felkente őt királynak. A skizofréniás Saul üldözte a "lázadó" Dávidot, meg akarta öletni, pedig még nemrég kedvenc hadvezére és veje volt. Dávid, egy hatszáz főnyi szabadcsapat élén, portyázott, fürgén kikerülve az üldöző királyi csapatokat és itt-ott nem átallta "megadóztatni" a gazdag gazdákat, akiknek védelmet ígért, amit ma angolul protectionnek neveznek. (Ez nem az ismert és kedves protekció, hanem egészen más, a köztörvényes bűnözéssel határos, "védelem" egy olyan valakinek, akit senki és semmi nem veszélyeztet). Lássuk, kissé lerövidítve, mit mond az Írás Dávidról, a gazdag, öntelt és nyakas Náválról és annak szépséges és okos feleségéről, Ávigájilról: "Amikor Sámuel meghalt - összegyűlt egész Izrael, hogy meggyászolják, és eltemették őt otthonában, Rámában. Dávid pedig elindult, és elment Párán pusztájába. Volt egy ember Máonban, akinek a gazdasága Kármelen volt. Ez az ember igen jómódú volt, háromezer juhot és ezer kecskét tartott. Ekkor éppen a juhokat nyírta a Karmelen. A neve Návál volt, feleségét pedig Ávigájilnak hívták. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Kálév nemzetiségéből való (vagyis Jehuda törzséből)..." (1Sám 25,1-3) Amikor Dávid meghallotta, hogy Náválnál birkanyírás van, elküldött hozzá tíz legényt a Kármelra azzal, hogy üdvözöljék őt illően, emlékeztessék arra, hogy Dávid emberei milyen jól viselkedtek, nem bántották pásztorait és "semmijük nem tűnt el", majd: "Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, ... és adj ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak!" (1Sám 25, 7-8). Udvariás, de egyértelmű Sobri Jóská-s beszéd ez. Dávid sápot kér Návál gazdagságából. Mivel emberei nem bántották pásztorait és nem tűnt el semmijük. Návált azonban nem abból a fából faragták. Ő a törvényes király híve, ez pedig Saul, és nem hatódik meg egy szabadcsapat élén portyázó rablóvezértől. Szavaiból kiderül, hogy nem tart Dávidtól és nem hajlandó ajándékot adni: "Návál így válaszolt Dávid (várakozó) legényeinek: Ki ez a Dávid, és ki borja ez a Jisáj fia? Manapság van sok rabszolga, akik megszöktek uruktól! Talán fogjam kenyeremet, vizemet, levágott marháimat... és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók?" (uo. 10-11) Návál láthatóan biztos a dolgában és nem fél. Lehet, hogy valóban nem hallott Dávidról, akiről a nép, még nemrég, dicshimnuszokat zengett, mint Saul győztes hadfiáról, akiről regélték, hogy megölte Góliátot a filiszteus óriást? Lehet. Újságok, rádió és tévé nem lévén akkoriban, az emberek nem voltak olyan jól tájékozva. Ha hallott is - nem érdekli. Ő a törvényes király híve, előkelő jehudabeli család sarja, aki lenézi a moabita Rúttól (lásd ott) származó Dávidot. * * * Dávid legényei dolguk végezetlenül távoztak, és elmondták Dávidnak pontosan, mit válaszolt Návál békés szavaikra. Ekkor Dávid kardot kötött és négyszáz embere élén felvonult Návál ellen. Kétszáz embert hátrahagyott, hogy a felszerelést őrizzék. Eközben Ávigájilnak elmondta az egyik legény, mi történt, hogy Dávid embereket küldött, hogy békével köszöntsék férjét, Návált, de az lebarmolta őket. "Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk... Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat". Itt a legény figyelmeztette a gazdasszonyt, tudnia kell, mitévő legyen," mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő (Návál) egy megátalkodott ember, akivel nem lehet beszélni" (uo. 14-17). Sokan kérdezik, hogyan mondhatja egy szolga a gazdájáról, hogy az egy megátalkodott ember? Kimchi szerint ezt valójában Dávidra értette, aki ha megsértik - nem ismer tréfát. Nemhiába nevezi az Írás Ávigájilt jó eszűnek. Azonnal megértette, miről van szó, és rögvest útnak indult, Dávid elibe, hogy mentse, ami menthető. Előbb azonban szamarakra rakatott "kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, (valamint) öt mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt és kétszáz fügekoszorút." (uo. 18) Legényeit előre küldte és ő ment utánuk. Amikor találkoztak, Dávid éppen magában morfondírozva monologizált: "Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. Úgy bánjon el az Örökkévaló Dávid ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem (szó szerint: aki a falra vizel - azt sem)." (uo. 21-22). Amikor Avigájil meglátta Dávidot, leszállt a szamárról és lábaihoz borult. * * * Itt elkezdődik egy homályos, kétértelmű párbeszéd, amiben csak az világos, hogy Ávigájil próbálja mentegetni férjét, nem túl nagy meggyőződéssel. Magára vállalja a vétket, mivel nem volt jelen, amikor Dávid legényei jöttek, ezért most személyesen hozta el az ajándékot. Óva inti Dávidot a fölösleges vérontástól, hogy majd ha elismert király lesz "ne rójanak fel neked egy ilyen botlást és ne furdaljon a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért" (uo. 30). Ávigájil, a helyzethez nem igen illően, itt hozzáteszi, hogy "ha majd az Örökkévaló jót tesz veled - ne feledkezz meg szolgálódról" (uo. 31). Eddig amit a Psát ki tud hámozni a párbeszédből. A Drás berkeiben az egész beszélgetést egyfajta erotikus légkör lengi körül. A Talmud és Midrás Bölcsei szerint itt Ávigájil tulajdonképpen felajánlkozott ("felfedte a combját"), de amikor Dávid ezt nem tartotta félreérthetőnek - Ávigájil figyelmeztette, hogy nem lehet, sőt meg is mutatta neki a menstruációs vért, ami őt "ne nyúlj hozzám"-nak nyilvánította. Dávid csodálkozva kérdezte, hogy éjszaka foglalkoznak ezzel (mivel annak megállapításához, hogy a vér milyen természetű, jó világítás szükséges), erre Ávigájil azzal feleselt, hogy halálos ítéleteket sem hoznak éjjel, és Dávid halálra ítélte Návált - most éjjel. Dávid: Návál lázadónak számít, aki eleve halál fia. Ávigájil: Lassan a testtel, egyelőre még Saul a király és aki neked nem ad sápot, az még nem lázadó... (Megilla 14b). A párbeszéd végén Dávid megköszönte Ávigájilnak, hogy megmentette őt a "vérektől" (többes számban), vagyis Návál kiontott vérétől és a menstruációs vértől, ami szigorúan tiltja a nemi kapcsolatot. Ávigájil utal arra, hogy lesz egy még kínosabb eset is, amelyből Dávid nem kerül ki ártatlanul (lásd a Bát-Sévá affért), de a végén király lesz. Ez a jövendölés tette meg Ávigájilt a hét női próféta egyikének. Mivel azonban ez privát prófécia volt, jogos azt mondanunk, hogy Ávigájil egyfajta "magán" próféta volt, aki nem állt a közösség rendelkezésére, hanem csak férje ügyében jövendölt - Dávidnak. . * * * A történet úgy végződött, hogy Dávid megbocsátott Ávigájilnak, megköszönte neki, hogy lebeszélte az oktalan vérontásról és hazaküldte. Otthon nagy volt a dínomdánom: Návál nagy lakomát csapott a birkanyírás végeztével, leitta magát, és nagyon részeg lett. Reggelre, amikor kijózanodott, felesége elmondta neki, mi történt, felsorolta az ajándékokat, amit Dávidnak vitt és amivel megmentette őt és családja életét. Návál szívrohamot kapott, ("elhalt a szíve és szinte kővé dermedt") amit vannak, akik paralízisnek magyaráznak, majd tíz nap elteltével meghalt. Az exegéták többsége azzal magyarázza a szívbajt, hogy sajnálta a Dávidnak adott ajándékot, olyan fukar volt, mások szerint a félelemtől állt meg a szíve, és "lett olyan, mint a kő". A tíz napot azzal magyarázzák Bölcseink, hogy nem akarta a Gondviselés összekeverni a Sámuel halála feletti gyászt Náváléval, és ezért csak a gyászhét letelte után betegedett meg a kármeli nábob; további három napot pedig vártak, hátha megtér. Egy másik feltevés szerint ez a tíz nap a Ros Hásáná és Jom Kippur közötti tíz nap volt, a bűnbánat tíz napja, és ez Návál megtérésének volt szentelve, ő azonban nem használta ki a lehetőséget. Mindjárt halála után Dávid követeket küldött, kiknek feladata az volt, hogy Ávigájilt megkérjék, legyen Dávid felesége. Ezt ő boldogan elfogadta, és azonnal Dávid küldönceivel ment. Előbb azonban nyilatkozatot tett, mely nem mentes a keleti fantázia túlzásaitól: "Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód (vagyis ő) szolgálólány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni" (uo. 41). Dáát Mikrá megjegyzi, hogy az egész Bibliában mindenki a saját lábát mossa, nincs olyan eset, ahol valakik valakinek a lábát mosnák. A nagyravágyó (vagy szerelmes?) Ávigájil itt túlteljesíti a normát. A Midrás szerint mindjárt az eljegyzés után Dávid három hónapra eltávolította magától Ávigájilt, megállapítandó, nem állapotos-e Náváltól, ahogy ezt a halacha előírja. Midrás rabbi Tanchuma (Toldot 6) hozzáteszi, hogy az esküvő csak három hónappal később jött létre, amikor Ávigájil azonnal állapotos lett Dávidtól. A kor léha pletykásai azt suttogták, hogy Ávigájil Náváltól terhes. Ezt kivédendő az Örökkévaló utasította az egyik szolgálattevő angyalt, hogy a születendő fiú Dávidra hasonlítson... * * * Valószínű, hogy Ávigájilnak nem voltak gyerekei Náváltól, mint ahogy az is valószínű, hogy a nő fiatal volt, míg Návál öreg. A jeruzsálemi Talmud szerint voltak gyerekei, ugyanis azzal érvelt Dávidnak: "Te ki akarod irtani Náválnak még az írmagját is!? Én mit vétettem neked? Gyerekeim mit vétettek neked?" (Jerusálmi, Szánhedrin, 2,3). Arról sem regél a fáma, mi lett a nagy vagyonnal, de nem kérdéses, hogy Dávid "örökölte" felesége révén. Így aztán mindenki jól járt: Ávigájilból királyné lett - bár csak egy volt Dávid 18 felesége között - míg Dávid is megtalálta számítását, szép, okos és vagyonos asszonyt sorozhatott be háremébe. A történet számos kérdőjelet hagy maga után. Egyrészt Ávigájil a hűséges feleség, aki mindent - mindent! - megtesz, hogy férje életét megmentse, másrészt pedig bolhát tesz Dávid fülébe, hogy majd (ha király lesz, és férje közben meghal) emlékezzen meg róla. Ezt a nyílt felajánlkozást ("Ávigájil ezzel degradálta magát") Bölcseink elítélték, és azt mondták, hogy ezért a nő büntetést kapott, és egy helyütt a neve egy jod (j) betűvel kevesebbet tartalmaz (Jod Isten nevét jelképezi). A Talmudban kigúnyolják Ávigájilt, a "kacsát, aki miközben leszegett fejjel eszik - szemei másfelé kacsintanak" (Megilla, 14,b). Rabbi Dávid ben Zimra (Rádbá"z) responsumában egy kérdést idéz: hogy lehet az, hogy Dávidot csak az tartotta vissza, hogy Ávigájil éppen menstruált (és mutatta neki a vért), és miért nem fékezte az a tudat, hogy a felvágott nyelvű hölgy egy férjes asszony? No meg, hogy lehet az, hogy Ávigájil felfedte magát, és tetszeni akart Dávidnak, miközben férje életveszélyben forgott? Válasza: Ávigájil nem törvényes felesége, csak ágyasa volt Náválnak, és mint ilyen nem volt tiltva Dávidnak - ha csak az nem, hogy éppen tisztátalan volt. Az egyik Midrás szerint jobb volt Ávigájil Dávidnak, mint az összes áldozatok együttvéve. Mivel, ha valóban megteszi azt, amivel fenyegetőzött és megöli Návált - nem lett volna olyan áldozat, ami bűnbocsánatot hozott volna neki, de jött Ávigájil, lebeszélte és megmentette őt. (Midrás Sochér Tov 53,a). "Kérdezte Ávigájil Dávidot: Mondd csak, uram, királyom, hogyan ítélkeznél, ha eléd hoznák a következő esetet: egy koldusszegény ember kért egy gazdag zsidót, tegyen neki egy szívességet, és adjon neki alamizsnát, egy kis kenyeret. Amaz nemet mondott, erre a koldus rátámadt és megölte a fösvény gazdagot. Mi lenne a per kimenetele? Mit tennél, ha ebben kellene ítélkezned? Ha hezitálnál, azt mondanák neked: íme, Dávid, aki ezt tette Návállal (amit a szegény a fösvénnyel!)" (uo.) "Ne mondd, hogy király vagy és ezért neked mindent szabad, mert még nem vagy király. Ezzel szemben emlékezz arra (reám), aki visszatartott a vérontástól!" Felelé neki Dávid: Ne vágj fel, asszony, ez nem a te érdemed, mert "az Isten küldött hozzám"(uo.). Az vesse Ávigájilra az első követ... Egyike a hét prófétanőnek, aki csak jövendőbeli férjének, Dávidnak prófétált. Láthatóan Dávid egyik kedvenc felesége volt, aki egy fiút szült neki, Kiláv-ot (a Krónikák könyvében Dániel a neve), majd vele volt Áchis filiszteus királynál, ahol Dávid menedéket talált Saul elől, majd Ciklágban is, ahol a portyázó ámálékiták fogságába került, de Dávid kiszabadította őt és a többi foglyot is (1Sám 30. fejezet). Ezután Ávigájilt a Biblia nem említi többé.