AZ IRGALMASSÁG – ZSIDÓ TULAJDONSÁG
Próbáljunk meg kiragadni szakaszunkból - szokásunk szerint – egy központi témát, amelyből kitünik a Tóra hozzáállása életünk egyik fontos kérdéséhez. Szakaszunkban Mózes válaszút elé állitja a népet: a jó és a rossz, az áldás és átok között választhat, és a vezér jó tanácsa: válaszzátok a jót, az áldást.
Mi a jó? Természetesen az a jó, ha a zsidó nép nem vesziti el azonosságát és a Tóra szerint rendezi be életét. Ez elsősorban és főképpen a pogányságtól, a bálványkultusztól való tartózkodás; a monoteizmus elfogadása és terjesztése a világ népei között.Minden ekörül forog; innen a rengeteg parancsolat, amely a zsidókat a nem-zsidó világtól elválasztja. Nem vegyülni, nem keveredni, nem feladni az identitást, mert ha elhomályosul, jön a vegyesházasság és a karácsonyfa: volt zsidó, nincs zsidó.
Vannak ismert zsidó tulajdonságok, amelyek alapján a zsidó embert – aki nem vesztette el zsidó identitását – messziről fel lehet ismerni. Egyike a három központi zsidó tulajdonságnak, amiket a Talmud többizben is emlit - a könyörületesség. Minden ami ennek ellentéte – messze elrugaszkodik a zsidó életszemlélettől. A zsidó ember minden helyzetben – még esküdt ellenségeivel szemben is – könyörületes. Innen a jótékonyság (cedóke) központisága a zsidó gondolkodásban, innen a szegények felkarolása (lásd a továbbiakban) és innen az özvegy és árva gyámolitása.
Amikor a Tóra, szakaszunkban a "Bűnös város"ról beszél ("Ir Hánidáchát") amely egy emberként szegődik el egy idol szolgálatába és amit meg kell semmisiteni, hogy a pestis ne terhedjen tovább, azt mondja:
"…és ne tapadjon kezedhez semmi a tilalmas dolgokból, hogy az Örökkévaló fellobbant haragja lelohad(jon) és ad(jon) neked irgalmat és könyörül(jön) rajtad - - - amint megesküdött őseidnek…" (5. Mózes, 13, 18).
Tehát, miközben pontos utasitásokat ad, hogyan kell a "bünös várost" elpusztitani (a gyakorlatban, mondják a Talmud bölcsei, ez puszta fenyegetés volt és elrettentés célját szolgálta, de valójában soha nem fordult elő – Szánhedrin 71 és Tószefta, 14) – a Tóra megigéri hogy az Örökkéval irgalmat ad n e k e d és megkönyörül r a j t a d.
Hát nem inkább az elpusztitandó bünös város szorul itt irgalomra? Hát nem azokon kell megkönyörülni, akik a bálványimádás hinárjába kerültek és javithatatlanok?
* * *
A kérdés jó. A válasz, az egyes exegéták egyéni fogalmazásában, úgy foglalható össze, hogy t e, aki itt végrehajtod a Tóra parancsát és az Örökkévaló akaratát – te szorulsz könyörületre, hogy a parancs végrehajtása ne tegye tönkre az eredendő zsidó tulajdonságot, a könyörületességet. Nehogy a parancs végrehajtása kegyetlenséget szüljön szivedben.
S.R. Hirsch rabbi szerint ez egy isteni igéret: a parancs végrehajtása nem fogja alapjaiban megváltoztatni könyörületes természetedet; nem válsz vérszomjassá, hanem visszatérsz eredeti, veled született irgalmas tulajdonságodhoz. Eszerint, az hogy "ad neked irgalmat" nem azt jelenti hogy irgalmas lesz veled szemben, hanem megerősiti az irgalmat természetedben, amely esetleg megsérülhetett a körülmények hatása alatt, és maradsz olyan irgalmas mint voltál azelőtt. Napjainkban ez főleg katonák vonatkozásában lehet nagyon is aktuális: akik sok mindent látnak, sok olyan parancsot kell teljesiteniők, amiket nem szivesen tesznek – igyekeznek hogy ne váljanak kegyetlenné és szivük ne kérgesedjen el.
Ór Háchájjim( rabbi Chájim Ibn Átár) élő példákkal illusztrálja ezt: Az isteni igéret arra szól hogy "ne élvezzük ha életet kell kioltani, háboru során, vagy más körülmények között, amiről itt szó van".
Szavaival "ez a tevékenység kegyetlenséget szül elkövetői szivében, ahogy ezt elmesélték nekünk az arabok (Ó.Ch. Marokkóban élt és müködött), egy gyilkos csoportja, akik a király nevében és szavára gyilkolnak, - - - hogy nagyon élvezik amikor ölnek és örömmel csinálják ezt, mivel a kegyelem gyökerestül kihalt belőlük és kegyetlenség váltotta fel azt…"
Ezért igéri a Tóra – mondja Ó.Ch., hogy a "könyörület forrása (ami maga az Isten) plántáljon beléjük megujult könyörületességet, ami kigyomlálja a kegyetlenséget…"
"Háámék Dávár" (a volozsini "Náci'v - Náftáli Cvi Jehuda Berlin - 1817 – 1893), kettéválasztja a két emlitett igét: "ad neked irgalmat" azt jelenti, hogy megerősiti benned a könyörületesség érzését, mig a "könyörül rajtad" alatt azt kell érteni, hogy "a népek szeretnek téged".
Hogy ez nem egyszeri naivitás, hanem egyfajta whisfull thinking - arra mutat, hogy ugyanez a szerző másutt (5. Mózes, 30, 3), azt mondja hogy "az Örökkévaló a népek szivébe adja hogy szeressenek téged".
* * *
Ha valaki azt hinné, hogy ez csak egy kegyes vágyálom és a zsidó könyörületességet Mózes találta ki - a későbbi zsidó történelem ismer eseteket, amikor a szomszédos pogány népek és királyaik is tudták és felhasználták a zsidók ezen "gyengeségét". Amikor Ácháv ben Omri, Izrael királya, legyőzte a szomszédos Árám királyát, Ben-Hádádot és az bevette magát Aféka városába és elrejtőzőtt előle, azt mondták neki szolgái: "Ime hallottuk hogy Izrael királyai kegyelmes (emberséges) királyok…" majd tanácsolták adja fel magát. Ben-Hádád hallgat rájuk, feladja magát és Ácháv kegyesen fogadja és szabadon bocsátja (1. Kir. 20 fejezet).
Bölcseink fogalmazásában a zsidók, természetüknél fogva, "irgalmasak, szégyenlősek és jótéteményeket gyakorlók" (Jevámot, 79, a). Akinél ezen tulajdonságok ellentéte található annak zsidósága meglehetősen kétes. Azonban, a könyörületességet behatárolták: nem mindig és mindenütt kel könyörületesnek lenni. Azt is mondták? "Aki irgalmas ott ahol keménynek kell lenni, a vége az lesz hogy kegyetlen lesz ott ahol éppen irgalomra van szükség" (Kohelet rábbá, 7). A példa erre Saul király esete, aki megkönyörült Ágágon, Amálék királyán, majd később kegyetlenül lemészárolta , Nov, a kohanita város lakósait.
Xxx
A cedóke (jótékonyság) és Gmilut Chászádim (jótétemények gyakorlása, napjainkban kamatmentes kölcsön, stb) amelyek mind Tórabeli micvák (kötelező parancsolatok – lásd a "613 parancsolat", Naftali Kraus, Az Ősi Forrás, (13) – forrása a könyörületesség és "mindenki aki irgalmas másokhoz, azon megkönyörülnek", ezzel szemben aki kegyetlen, annak származása kétes, mert a kegyetlenség a pogányok tulajdonsága, ahogy ezt Jeremiás, a próféta mondja, "Kegyetlenek ők, nem irgalmaznak" (50, 42), mig a zsidók mind testvérek--- és ha egy testvér nem könyörül testvérén – akkor ki könyörüljön rajta?..." (Maimonidés, Jád, Hilchot Mátnát Ánijjim, 10, 2).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése