MIT MOND A HALACHA

A zsidó gyászról      A zsidó gyász összetétele: magában állóan kevés kötelező halacha és sok törvényerejű szokás (lásd a Szokásjog szócikket). A zsidó gyászszokások az ősidőkből eredeznek és ma még a vallásos zsidók közül is kevesen tudják, mi a kötelező Halacha és mi a törvénnyé merevedett és szentesült szokás. Ha egy mondatban kellene összefoglalnunk: kötelező az azonnali temetés; tilos a hamvasztás, kötelező a kádis és tilos a gój szokások adoptálása. Kötelező a kondoleálás, vagyis a gyászolók vigasztalása ("Nichum Ávélim") és tilosak a fekete pántlikás lovak, a díszes faragású koporsók. Kötelező a halott mosása és tilos az - Amerikában dívó - öltöztetés és kozmetika. A zsidó halottat fehér gyolcslepelben (táchrichim) temetik el - Erecben koporsó nélkül, külföldön egyszerű, gyalulatlan fa koporsóban. A zsidó fogalmak szerint az elmúlás nem az út vége. Ezen árnyékvilág után jön a túlvilág és a zsidó gyász fontos része a halott lelkének "felemelése" a magasabb régiókba ("Iluj Nesámá"). A gyászszokások nagy része magában a Bibliában eredezik. Ábrahám, mielőtt eltemette, meggyászolta és megsiratta feleségét, Sárát. Jákov Józsefet "hosszú ideig" gyászolta, amikor halottnak hitte, míg fia, József, hétnapos gyászt rendelt el édesapja, Jákob halálakor - innen a zsidó "siv'á" (hét), szemben az egyiptomi gyász hetven napjával. Nagy embereket 30 napig gyászolta a nép, mint például Mózest. Állami, össznépi gyászt a Szentély pusztulására rendeltek el és 2000 éve tartjuk a Tisá-Beávi gyászböjtöt. 7, 30 nap, 11 hónap A hétnapos gyász a halott iránti érzelmek kiteljesülése. Ez a temetés után kezdődik. Már a temetés végeztével, a gyászoló leveti cipőjét, miután megtépték - illetve bevágták - ruháját. Utána hazamegy és megkezdi a hétnapos "ülést",(Siv'á), egy alacsony zsámolyon lehetőleg ott, ahol az elhunyt élt. Ide jönnek a vigasztalók, akik némán mennek be és nem nyitják ki a szájukat, amíg a gyászoló meg nem szólal. Ezt a gyakorlatot Jób könyvéből tanultuk: barátai, akik vigasztalni jöttek a szerencsétlen Jóbot, szótlanul ültek hét napon keresztül, amíg csak Jób ki nem nyitotta a száját (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (11) Jób szenvedései, Budapest, 2002, Polgárt kiadás). Szokás az ajtót nyitva tartani, hogy mindenki bejöhessen, anélkül hogy csöngetnie kellene. Szokás a gyászházban háromszor naponta minjánban (10 felnőtt férfi) imádkozni, hogy a gyászoló (férfi) kádist mondhasson (lásd a Kádisról szóló szócikket). Szokás Misnájotot tanulni az elhunyt lelki üdvéért, mikor is a Misnák kezdőbetűi az elhunyt nevét adják. A hetedik napon reggel a gyászoló befejezi a gyászhetet. Nem kell kitölteni a napot, mivel a halachikus szabály szerint "a nap egy része egy teljes napnak számit". Innen a gyász folytatódik, összesen harminc napig - ez a második fázis. A gyászoló naponta többször kádist mond, nem nyiratkozik és beretválkozik, csak majd a 30 nap leteltével. A gyászoló nem hallgat zenét, nem vesz részt vidám ünnepségeken (még családi esküvőn is csak akkor, ha valami funkciót tölt be, például, mint pincér tevékenykedik). A halacha szerint a lényeg a kádismondáson van, a többi csak szokás. Ha a hétnapos gyász közepette bejön a három zarándokünnep egyike, vagy Ros hásáná, illetve Jom Kippúr - ez megszakítja a gyászt és a hét kitöltöttnek számit. Ugyanez a helyzet a 30 napos gyász vonatkozásában is. A harmadik periódus a halálozástól számított 11 hónapig tart. Miért nem egy teljes év, hiszen "gyászévről" van szó. Azért, mert a Talmud szerint a rosszak ítélete - - - 12 hónapig tart. (Édujot, a 2. fejezet végén). Ha valaki 12 teljes hónapot gyászolna, ezzel beismerné, hogy apja, anyja, vagy aki gyászol - rossz volt... (A gyászperiódusok részletes törvényeit és szokásait lásd Kicur Sulchán Áruch (magyarul); Chájim Halévi Donin ZSIDÓNAK LENNI" (megjelent Budapesten több kiadásban), valamint J.M. Lau, izrael országos főrabbija: A zsidó élet törvényei.) Hamvasztás, boncolás, balzsamozás A gyásszal kapcsolatos halachák nagy többsége - ellentétben a szokásokkal - a tilalmakhoz kapcsolódnak. Az elv a halott tisztelete - a zsidó hagyományok és a halacha felfogása szerint - és minden ennek van alárendelve. Példa erre a halott közszemlére tétele, amikor tömegek vonulnak el koporsója előtt. A nyugati világban ez a tiszteletadás kifejezője, de a zsidóság ezt nem kultiválja. A boncolás szigorúan tilos, bizonyos kivételes eseteket leszámítva, úgyszintén a halotthamvasztás - lásd erről részletesen a megfelelő címszavakat. A balzsamozás (múmiázás) is tilos, annak ellenére, hogy a bibliai Jákov ősatyánkat és fiát, Józsefet, bebalzsamozták, az egyiptomi szokások szerint. (A balzsamozásról lásd részletesen Naftali Kraus, Ősi Forrás(1), A Heti Szidrák, Vájchi szakasza, 85-89 oldalak, második kiadás, Ulpius-Ház, Budapest, 2001). Szigorúan tilos a temetést elhalasztani, ha csak nem a halott tiszteletéről van szó, például, hogy fia/i, akik külföldön élnek, részt vehessenek temetésén. Így is csak legfeljebb egy nappal halasztják el a temetést. Ha nagy emberről van szó, akinek temetésén tömegek vehetnek részt és ez kétségtelenül a tiszteletadás jele lenne - szóba jöhet további halasztás is. Egyes exegéták ezzel magyarázták Jákob bebalzsamozását, mivel ott a temetés elhúzódott. Tilos egy halottat sírjából kivenni, és máshová temetni - egy kivétellel. Ha arról van szó, hogy külföldről Izrael földjére hozni valakinek tetemét - szabad a sírjából kivenni ebből a célból. Tilos kohanitáknak halottal egy szobában lenni, vagy temetésen részt venni. Azonban ha közeli rokonról van szó - akkor szabad. A "mét micvá" temetése Ez egy speciális zsidó kategória, amely összeköti a halott tiszteletét a kegyelettel és a cedáká (jótétemény) fogalmával. Ha valahol találnak egy halottat, akinek nincs senkije, és nincs aki végtisztességéről gondoskodjon, vagyis tisztességesen eltemesse - ez automatikusan mindenki kötelességévé válik, vagyis minden zsidó "rokona lesz" az illetőnek. Kell igyekezni gondoskodni azonosításáról, hátha hagyott hátra feleséget és az "águná" (lebéklyózott asszony) lesz, ha nem derül ki egyértelműen, hogy férje meghalt. Napjainkban a temetés kötelességét - így az ismeretlen halott (mét micva) temetését is - az un. Szentegyletek (Chevra Kaddisa) végzik, akik karban tartják a temetőket és gondoskodnak mindenről. Talán fölösleges mondani (és talán nem) hogy zsidókat csak zsidó temetőben lehet eltemetni. Ahogy nem keveredünk életünkben, úgy nem keveredünk halálunkban sem. Mindenütt a világon a zsidók önzetlen odaadással, pénzt és fáradságot nem kímélve - tartják fenn és őrzik temetőiket és bennük eleik nyugalmát. Izraelben, ahol nemzsidók is szolgálnak a hadseregben - ezek hősi halottait külön parcellákban temetik el. A zsidó temetőket a spártai egyszerűség jellemzi. Minden sallangtól mentesen, egyszerű sírkövekkel, koszorúk nélkül - ez a zsidó temető és temetés mikéntje. Egy temetésen részt venni, illetve egy halottal kísérni (Levájá), nagy micvának számit, akárcsak a gyászolók vigasztalása. Ugyancsak dicséretes szokás az elhunyt érdemeit méltatni, főleg ha ismert nagy emberről van szó. Az elterjedt hiedelemmel szemben nincs szükség egy temetésen rabbi részvételére, mivel a Kádist a gyászolónak kell mondani (és az felolvashatja papírról, akár fonetikusan magyar betűkkel leírva) és gyászbeszédet bárki tarthat. Magától értetődik hogy lévén a részvétel a temetésen micva - ezért nem jár fizetség senkinek. Ha valaki késve értesül rokona haláláról, (vagyis legalább 30 nappal a halálozás után), akkor csak egy órát kell "ülnie" és utána a 11 hónapos gyászt tartania. Szombaton nem gyászolnak és a gyászoló a zsinagógában imádkozik, és mondja a kádist. Szokás hogy a zsinagógában a gyászoló megváltoztatja helyét és nem a szokásos helyén ül. * * * A zsidó gyász előfeltétele az "ítélet igazolása", (Cidduk Hádin) vagyis belenyugvás az Örökkévaló akaratába, abban a tudatban, hogy az elhunyt egy "felsőbb osztályba" lépett és lelke az öröklét birtokába került. A zsidó hit a holtak feltámadásáról az "idők végén", Maimonidés 13 hitágazatában is szerepel. HALACHA a zsidó vallás törvényeinek összefoglaló neve. Ismert döntvénytárai Joszef Káró Sulchán Áruchja, a Remá megjegyzéseivel, valamint Maimonidés Jád Hácházáká (14 kötetes) törvénytára. A Responsum irodalom évszázadok óta kíséri és bővíti, aktualizálja a Halachát, hogy az a modern kor minden kérdésére választ adjon.