KI VOLT A "BOLYGÓ ARAMEUS"?
Sokan észrevételezik, hogy az utolsó három szakaszban (Röé, Softim, Ki Técé) akárcsak itt, Mózes egyesszámban szól a néphez. Mig a Tórában majdnem mindenütt többesszámban beszél (Majd ha jöttök, majd ha bementek, stb), itt azt mondja "Amikor majd bemész az országba…" .
.
Miért az egyesszám?
Nem tévedünk ha feltételezzük, hogy itt már a nép érett a honfoglalásra, már kiheverte az Egyiptomi rabszolgaság okozta gyerekbetegségeket és igy tettrekész e g y s é g uralkodik közöttük. Már kihalt a pusztabeli defetista, kishitü nép és fiaik egy emberként készek követni Jósuát hogy elfoglalják a nekik igért országot, az Igéret Földjét. Akárcsak a Tóraadáskor, ahol és amikor egy szivvel, egy emberként, ("Bölév echád köis echád") vállalták a felajánlott Tant és azt mondták "elfogadjuk és meghallgassuk". Ennélfogva Mózes megengedhette magának, hogy egyesszámban beszéljen velük
Szakaszunk egyik fő motivuma a zsengék bemutatásokor a Szentélyben elmondott deklaráció, illetve "vallomás" (viduj), ami egyfajta, előirt szövegü ima volt. A mindössze hat versből álló és a zsidóság őstörténetének magját adó Nyilatkozat, igy hangzik:
"Vándor (bolygó) arameus volt az apám, aki lement Egyiptomba és jövevényként élt ott, kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak bennünket és nehéz munkát végeztettek velünk. Ekkor az Örökkévalóhoz , atyáink Istenéhez kiáltottunk (segitségért) és az Örökkévaló (meg)hallotta szavunkat és (meg)látta nyomoruságunkat, szenvedésünket és szorongásunkat. És kihozott bennünket az Örökkévaló Egyiptomból erős kézzel és kinyujtott karral, félelmetes jelek és csodák közepette. Majd elhozott bennünket erre a helyre és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó Országot. Ennélfogva hoztam el most ide a föld termésének javát (zsengéjét), amit te adtál nekem, uram Istenem" (5 Mózes, 26, 5-10).
A deklaráció logikus, érthető és egyértelmü. Mivel Isten megsegitett bennünket, kihozott Egyiptomból és tartotta szavát, amennyiben nekünk adta ezt a jó, országot, most én lerovom hálámat, azzal hogy elhozom a Szentélybe termésem zsengéit. A deklaráció szövege azt sejtteti, hogy a nép önkéntesen, magától hozza a zsengéket, pedig ez precizen elő van irva a Tórában (2. Mózes, 23. 19, Mispátim szakaszában, a 72. micva a 623.ból) és ugyanúgy kötelezö, mint a többi micva. Azonban a lelkesedés amivel ez a micva járt – ahogy azt a Misna szinesen leirja Bikkurim traktátus harmadik fejezetében – azt a benyomást kelthette, hogy ime egy boldog mezőgazda, aki hálás az Istennek azért amit kapott tőle.
Az érthető és logikus szövegben az egyetlen homályos pont az eleje, már ami a boly(on)gó arameust illeti. Ki volt ez, kire céloz itt a Tóra?
***
A szövegszerü értelmezés nem hagy kétséget afelől, hogy Jákob ősapánkról van szó, hiszen ő volt az aki – a körülményektől kényszeritve - lement Egyiptomba, kevesedmagával (mindössze 70 fő) és ott jövevényként élt. Hiszen Ábrahám csak egy rövid, keserves látogatás erejéig volt Egyiptomban (amikor a király elraboltatta feleségét Sárát (lásd Lech Löchá szakaszában), Izsák egyáltalán nem fordult meg ott és igy értelemszerüen csak Jákobról lehet szó.
Igy értelmezik ezt a racionalista exegéták, mint Ibn Ezra és Chizkuni. Az előbbi nyelvi alapon mig Chizkuni azt mondja hogy Jákov, Árámban, Lábánnál (aki apósa volt), szegény volt mint a templom egere és aki nincstelen az olyan mintha veszendőbe menne. Erre mondták Bölcseink hogy "a szegény olyan mintha már nem is élne" (Áni chásuv kámét =Zohár, Mispátim, 119).
A Midrások, és az arameus forditások, egy merész fordulattal Lábán nyakába zúditják Jákov veszendőségének ódiumát. Ő volt az aki renitens vejét el akarta veszejteni és emiatt ment le Egyiptomba.
Érdekes hogy r' Szádájá, a gáon, aki pedig egyértelmüen racionalista, szintén ezen a véleményen van. Szerinte Lábán volt az, aki "közel állt hozzá" hogy elveszejtse Jákobot.
Tény hogy az Irás sehol nem nevezi Jákobot arameusnak, mig Lábánnak ez volt a hivatalos elnevezése, státusa, "Lábán háárámi". Jákov ugyan eltöltött húsz évet Lábán arámi házában (Árám Náhárájim – ami a két folyó, a Tigris és Eufrátes között terül el), mint menekült, fivére haragja elől, de ettől még nem lett arameus. Ő KanánbaN, a későbbi Erec Jiszráélban született és ott élte életének nagyrészét ( a 147 évet, kivéve 20 Lábánnál, 2 év az úton hazafelé és 17 Egyiptomban, vagyis 147 minusz 39 = 108).
Jó, jó de hol akarta Lábán "elveszejteni" vejét. Itt-ott becsapta, kijátszotta, kihasználta, de elveszejteni"? Rási itt a peszachi Haggada alapján és régi midrások nyomdokain haladva azt mondja, hogy az "elveszejtés" akkor állott Lábán szándékában, amikor üldözőbe vette a tőle menekülő Jákobot.Erre mondják a peszachi haggadában, hogy Lábán rosszabb volt mint az elnyomás Fáraója, mivel az "csak" a fiugyermekeket akarta megölni, mig Lábán "mindent ki akart tépni" . Ugyan csak akarta, tervezte, de ezt beszámitják neki mintha meg is tette volna.
Smuel ben Méir (Rásbám) Rási unokája, azt mondja hogy a "veszendő arameus" Ábráhám volt, aki valóban onnan származott (Ur Kászdim a Két folyó országában, Mezopotámiában, vagyis a mai Irakban van), onnan emigrált és vándorolt ide-oda. "Idegenből jöttek őseink, nem voltak honosak sehol és igy, kerültek Jákov ivadékai végülis Egyiptomba".
A prágai Lőv rabbi (Máhárál) Rási álláspontját osztja és elutasitja Ibn Ezra lingvisztikai fenntartásait. Luzatto össszeköti a fonalakat, mondván hogy "apám" alatt, aki a bolyogó arameus volt, mindhárom ősapát kell érteni, akik mindenütt idegenek voltak és vándoroltak ide-oda, kimeritve ezzel a "bolygó zsidó" fogalmát. Ez áll Izsákra is, aki ugyan nem ment le Egyiptomba, de idegen volt a filiszteus Avimelech országában, aki el is kergette, amikor megsokallta gazdasági sikereit.
***
Mi volt az a rossz, amiben Lábán rosszabb volt mint Fáraó, aki a zsidó gyerekeket a Nilusba dobatta? Mennyiben volt Lábán primitiv, galád, kizsákmányoló viselkedése rosszab mint a fáraoi genocidum?
Lehet, hogy arra utal itt a hagyomány, hogy Lábán, amikor üldözőbe vette és utólérte Jákobot – azt mondta szemrehányó, álszent beszédében: "A fiuk – fiaim és a lányok – lányaim" (1. Mózes, 31, 43). Talán azt értette ezalatt, hogy el akarja szakitani Jákov gyerekeit az ábrahámi tradiciótól és a bevett és jó ismert arámi "nevelést" adni nekik? Ha igy volt – akkor a szellemi genocidum rosszabb volt mint a fizikai. Arám ugyanis pogány, bálvány kultuszt űző központ volt és Lábán maga is azzal vádolja a monoteista Jákobot hogy …ellopta isteneit. Elképzelhetjük milyen "istenek" voltak ezek, amiket el lehetett lopni...
Erre akarta Lábán nevelni Jákov gyerekeit, akikre igény tartott, akikre azt mondta hogy az övéi…
Abarbanel szellemi térre tereli az arameus elveszejtés technikáját. Szerinte az hogy Jákov családja egyáltalán lement Egyiptomba, a József és testvérei között kitört viszály következménye és "ez nem az ősatyáktól örökölték, nem Ábrahámtól ás Sárától, akik tökéletesek voltak, hanem Lábán hugától, Rivkától , és lányaitól, Jákov két feleségétől, akiktől rossz tulajdonságokat örököltek". Merész gondolat, amely ilymódon támadja a három ősanyát.
S.R. Hirsch is Ábrahámra testálja az "arameus" titulust. Ábrahám bölcsöje Arámban ringott, abban látta szülőföldjét és Kanaánban nem voltak polgárjogai, még sirhelyet is pénzért kellett vennie. Jákov, amikor Arámba menekült, szintén hontalan volt ott, minden elementáris jogtól megfosztva, és "az arameus haza" nem fogadta be őt, és igy került le Egyiptomba, ahol még idegenebb volt".
***
Az arameus szó rokonhangzásu a rómaival – mondja Jehuda Rézműves (Nachsoni) Hégut böpársiot haTóra" cimű alapvető exegetikájában. Miért kellett ezt a passzust bevenni a haggadába, ahol nincs szó zsengékről? – kérdi Rézműves. Azért – mondja – mert a római elnyomás keserves napjaiban szükség volt valamire ami felemeli a nép morálját és vigaszt nyujt a vigasztalan helyzetben. Erre jött a Hagada és azt mondta: ahogy az Örökkévaló kimentett bennünket Egyiptomból, úgy fog kimenteni Róma kezeiből.
A mindenkori Róma kezeiből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése