A
" TITKOS FEGYVER" - mérges darazsak
"Ha azt találnád mondani (szivedben, vagyis gondolni), sokan vannak ezek a népek, hogyan tudnám legyőzni őket?! Ne félj tőlük hanem emlékezz arra mit tett az Örökkévaló, a te Istened Fáraóval és Egyiptommal - - - Ugyanúgy fog elbánni Istened az Örökkévaló mindazon népekkel amelyektől félsz. És rájuk bocsátja az Örökkévaló a te Istened a darázshadat, amig elpusztulnak azok is akik megmaradtak és elrejtőztek előled" (5 Mózes, 7, 17-20).
Mózes mesterünk folytatja búcsubeszédét, amelyben igér és ostoroz, fenyeget és vigasztal egyszerre. Az egyenleg rendkivül egyszerü, mondhatni egysiku. Ha hallgattok az Örökkévaló szavaira, betartjátok törvényeit, amelyek itt, a Tórában, vannak lefektetve – minden jóban részetek lesz.. Vagy – vagy. Vagy zsidók vagytok és zsidókként viselkedtek – vagy leveszem a kezem rólatok és akkor az erőviszonyok játékszere lesztek. Az erőviszonyok, mint tudjuk, sosem voltak a zsidók javára.
Mózes azonban nemcsak idealista, hanem realista is. Tudja hogy a népet nem lehet hosszu távon ideológiával "etetni". Nagyon is jól ismeri őket, tudja hogy a szájhagyományban, a közben elhunyt szülők visszaemlékezéseiben, ott él az egykori félelem az ismeretlen ellenségtől.
Ezért itt ezt mondja:
Ne félj a túlerőtől és az esetleges jobb fegyverzettől, mert neked van egy csodafegyvered: a darazsak!
* * *
Három helyen emliti a Biblia a darazsakat, mint amiket az Örökkévaló Isten mobilizál, hogy a zsidó hadak előtt haladjanak és keltsenek félelmet az ellenségben. Itt, valamint Mózes 2. könyvében (23, 28) és Jósua könyvében (24, 12), ahol multidőben, mint ismert tényről számol be a darazsak tevékenységérő .
A hagyományos forditások darázsnak forditják a Cir'á-t, amely szúrja-csipi, megvakitja az embert (Rási, a Szifri alapján). A racionalistább exegéták, mint Száádjá, Ibn Ezra és mások, egyfajta betegséget látnak benne. Chizkuni szerint ez egy metafóra: nem karddal vagy lándzsával, hanem egy ilyen semmitmondó kis rovarral kergette el az Örökkévaló a héberek ellenségeit. Kétségtelen hogy Chizkuni a Jósua könyvében találhatő szövegre alapozza egyedi véleményét. Ugyanis ott azt találjuk, hogy Jósua igy emlékezik meg a darazsakról: "És küldtem előttetek a darazsakat és azok elkergették előletek az emoriták két királyát, nem kardoddal és ijaddal".
Hertz szerint a "darazsak kinzó csipései kikergetik a kanaánitákat rejtekhelyeikről a szabadba. A darazsaknak némely fajtája Palesztinában sziklabarlangokban fészkel". Ezen felül idéz Hertz egy nemzsidó angol archeológust, bizonyos John Garstangot, aki szerint "van egy ujabb magyarázat a darázs megjelenésére vonatkozólag: 3. Tutmózis fáraó és utódai cimerében volt egy darázs… tehát ez burkolt célzás arra, hogy ez a Fáraó gyakran betört és hóditott Palesztinában. Ezek a betörések meggyengitették a kanaániták ellenálló erejét és harci készségét".
"Háámék Dávár", a volozsini Neciv, az egyiptomi csodákhoz hasonlitja a darázs-inváziót. Ahogy Egyiptomban ott volt a csodálatos tiz csapás, itt a darazsak képviselték az isteni csodát. Ahogy a sáska lehet az isteni akarat letéteményese, "küldönce", ugyanúgy lehetnek ezek a darazsak, vagy Jesája próféciájában a legyek (7, 18).
A lényeg – ahogy Mózes itt hangsulyozza – hinni és nem félni. Abarbanel is a "ne félj és ne rettegj tőlük" parancsát húzza alá, mondván, hogy szégyen és blamázs Istenre nézve, ha ti féltek, mert ez arra mutat hogy nem hisztek benne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése