|
Az ébredező Cion
Ánochi ánochi hu m'náchemchem ...
"Ébredj, ébredj, Cion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Cion fogságba vitt lánya!" (Jesájáhu 51:12.)
A vigasztalás negyedik háftárájában a próféta Isten nevében próbálja eloszlatni a sokat szenvedett nép aggályait. Én vagyok a ti vigasztalótok - mondja az Örökkévaló - hogyan félhettek halandó embertől, olyantól, aki a fű sorsára jut, vagyis el fog pusztulni? Babilónia királya halandó, gyarló ember, Isten pedig az, aki az eget és a földet teremtette! Félsz az elnyomó bosszújától - de hát hol az elnyomó? A hatalmas babilóniai birodalom ebek harmincadjára jutott, és a helyébe lépett perzsa uralom visszahelyezi Izraelt jogos tulajdonába. A próféta Jeruzsálemről, a szent városról beszél, amelybe nem jön többé "körülmetéletlen és tisztátalan" idegen. Vannak, akik az "elnyomó" alatt Küroszt értik, akit eleinte gyanakvással fogadtak a zsidók, pedig, ahogy a próféta mondja, nem elnyomó. A Midrás képzeletbeli párbeszédbe foglalja a fejezet első részét, amelyben az Örökkévaló ilyesmit mond a zsidó népnek: "Kérditek, hogy ki képes megvigasztalni benneteket a rengeteg szenvedés után, meg azért, mert ellenségeitek megszentségtelenítik Isten Nevét. Jól mondjátok: csak Én tudlak megvigasztalni titeket, mert átérzem a szenvedést, amelyben részetek volt ... " * * * Bölcseink szokásuk szerint hasonlattal világítják meg a zsidóság helyzetét a gálutban és a Messiás-várás értelmi-érzelmi indítékait. A hasonlatban egy úrhölgy szerepel, akivel a király rengeteg ajándékról, birtokról, ékszerről szóló eljegyzési szerződést kötött. A vőlegény ezután a tengerentúlra utazott, és évekig ott maradt. A szegény menyasszonynak elég baj volt, hogy elhagyták, ráadásul a barátnői is egyfolytában gyötörték azzal, hogy vajon meddig terjed a hűsége, hiszen sem nem lány, sem nem elvált asszony, sem nem özvegy ...
Miért nem mégy férjhez, míg fiatal vagy, mondták, mire vársz, hiszen a jegyesed elhagyott? A menyasszony elővette az eljegyzési szerződést, beleolvasott, erőt merített belőle és megvigasztalódott. Sok év múlva visszajött a király, s elcsodálkozott menyasszonya hűségén. "Hogy tudtál ennyi ideig várni?" - kérdezte, mire ezt a választ kapta: "Uram királyom, ha nincs az eljegyzési szerződés, már régen nem vártam volna rád ... "
Így van ez a világban is, mondja a Midrás. Jönnek a népek, és azt mondják a zsidóknak: meddig vártok még Istenetekre? Meddig áldozzátok föl magatokat Neve megszenteléséért? Mennyi bajt hozott rátok, mennyi szenvedésben volt részetek miatta! Álljatok közénk, majd mi csinálunk belőletek grófokat, bárókat, főispánokat és egyéb méltóságokat!. .. Mit tesznek ilyenkor a zsidók? Elmennek a templomba vagy az imaházba, kiveszik a Tóra~tekercset, és olvassák: " ... köztetek leszek ... ", " ... felétek fordulok ... " - és megvigasztalódnak ...
Azután, amikor elérkezik a megváltás ideje, az Örökkévaló azt kérdezi tőlük: "Hogy bírtatok várni rám? Hogyan tudtatok hűségesek maradni ilyen hosszú ideig?" Erre majd azt feleli Izrael népe: "Világ Ura! Ha nincs a szent Tóra, amit adtál nekünk, már régen elveszejtettek volna bennünket a világ népei!" Ezt mondja az Írás is: "Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban." (Zsoltárok 119:92.) (Jálkut Ha Machiri.) |
| * * * |
| A heti háftárá így kezdődik: "Én, Én vagyok vigasztalótok!" (Jesájas 51: 12.) A megkettőzött "Én" mintha kettős vigaszt sugallna. A Midrás más Írás~versek alapján megjegyzi, hogy általában az apa szokott könyörületes lenni gyermekéhez, az anya pedig vigasztalni szokta. Izrael Istene itt egyszerre apai és anyai szerepben jelenik meg, könyörül és vigasztal is, ezért van a kettős "Én" (Jálkut Simoni ),
A háftárában többször felbukkan a méregpohár kiürítésének képe: a levert, fogságba űzött nép részeg emberre hasonlít, akinek segédkezet kell |
| nyújtani, hogy járni tudjon. Egy neves Talmud~bölcs azt állítja, hogy a Szentély pusztulása óta a zsidók nem felelősek tetteikért, mivel a holtrészeg ember nem beszámítható. A próféta pedig így szólítja meg a népet: " ... te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól. .. " Jesája 51 :21.)
Az ébredező Cion megváltásának költői leírása a Midrás~irodalom remekei közé tartozik. "Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet." (Ézsaiás 52:7.) A Midrás ezt így magyarázza: "Amikor az Örökkévaló megváltja Izraelt, három nappal a Messiás jövetele előtt megérkezik Élijáhu próféta. Izrael hegyein áll, sír és gyászolja őket, majd azt mondja: »Erec Jiszráél hegyei, meddig álltok kopár pusztaságtokban?« És hangja elhallatszik a világ egyik végétől a másikig. Ezután azt mondja nekik: »Béke jött a világral Béke jött a világra!« A második napon újra a hegyeken áll, és azt mondja: »Jóság jött a világra! Jóság jött a világral« Harmadnap jön, és azt mondja: »Megváltás jött a világra! Megváltás jött a világra!«" (Jálkut Simoni, Jesájáhu 52.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése