Vita folyik afelől, melyik Hillél nevéhez fűződik a fenti mondás. Egyes nézetek szerint ő a második Hillel, az előzőekben szereplő GamIiél fia, Jehuda, a Fejedelem unokája. A klasszikus Misa-magyarázók és a tudományos álláspont viszont állítja, hogy ő a nagy "Öreg", a fejedelmi dinasztia megalapítója. Az idézet öt felszólítást foglal magában, amelyekre Jochanán Ben-Zákkáj a jávnei iskolát megalapozta (Prof. Ben-Cion Dinur).
"Ne különülj el a közösségtől!"
Hillél tanításai részben beépültek a zsidó élet mindennapjaiba, részben szólásmondásként is fennmaradtak a zsidó kultúrában. Ez a mondás, hogy "ne különülj el a közösségtől", feltehetően kihatott a későbbi korokban is a zsidó összetartás tudatos vállalására. A Talmud szerint, "amikor Izrael népe bajban van, és egy zsidó elkülönül a közösségtől, jön két angyal, s azt mondják neki: ez az ember ne részesüljön a közösség vigaszában".
Mások is ehhez hasonlóan vélekednek: "Amikor a közösség bajban van, ne legyen olyan, aki azt mondja, én hazamegyek, eszem és iszom, és béke legyen lelkemnek... hanem szenvedjen együtt az ember a közösségével... és mindenki, aki együtt szenved a közösséggel, az a közösség vigaszában is részesül" (Uo.)
"Ne bízd el magad halálod napjáig!"
Nem lehetsz biztos abban, hogy életed végéig igaz ember vagy, és soha nem térsz majd le a helyes útról, hiszen Jochanán, a főpap (a hasmoneusok korában) nyolcvanéves volt, amikor hűtlenné vált az öreg Mattitjáhu örökségéhez, és a szadduceusokhoz csatlakozott. (Bráchot, 29) Ez a mondás akként is érthető, hogy ne higgy magadban.
Az egyik guri rebbe, reb Pinchász Menáchem Álter, gyermekként azt kérdezte apjától, hogy a Tóra miért csak az utolsó fejezetben írja Mózesról, hogy "Isten embere"?
- Azért - felelt a rebbe -, mert Mózes, nagyon szerény lévén, nem akarta magáról ezt állítani. Közvetlenül a halála előtt írta le ezeket a szavakat, mert végül mégiscsak tudatnia kellett a világgal, ki is volt Mózes...
"Ne ítéld el felebarátodat, míg nem voltál az ő helyében!" Ha valaki megtévedt, helytelenül viselkedett, esetleg vétkezett, ne ítéld el őt (ha bíró vagy, ne ítéld őt halálra), mert nem tudhatod, te másként, jobban viselkedtél volna-e az ő helyében. Ez vonatkozik arra is, ha magas állású személyt ítélsz meg, mert nem mondhatod, hogy te másképp cselekedtél volna, amíg nem voltál a helyében, s ne feledd, neked is vannak emberi gyengéid. Ha valóban voltál olyan helyzetben, mint az, akit elítélsz, csak akkor szólhatod meg felebarátod magatartását (Rábbénu Jona Girondi).
"Ne mondd érthetetlen dologra, hogy idővel érthető lesz!" Ezt a gondolatot sokféleképpen lehet magyarázni. Az egyik ilyen, hogy beszélj érthetően, ne reménykedj abban, hogy majd később megértenek, mert még az is lehet, hogy az érthetetlen beszéd tévedés forrása lesz.
"Ne mondd: majd ha ráérek, tanulok!"
A nagyon elfoglalt ember, ha van egy negyedórányi ideje, gyakran mondja, mit kezdjek ilyen rövid idővel, ennyivel nem érdemes belekezdeni a tanulásba. Lehet, hogy soha nem lesz sok időd, és akkor ezek a negyedórák is elvesztek, s az elvesztegetett idő soha nem tér vissza. Végül is az egész élet ilyen negyedórákból áll (Tiferet Jiszráél).
"...hátha nem fogsz ráérni... "
A lublini Látnok egyik híve, Ros Hásánákor azért imádkozott, hogy az elkövetkező évben legyen meg a párnószéja (megélhetése). "Üzletet" ajánlott a Jóistennek, miszerint hajlandó néhány rubellel kevesebb jövedelemmel beérni, ha azt már a hét elején megkeresheti, minek következtében a hét többi napját Tóra-tanulással töltheti.
Másnap a Látnok elmesélte ennek a hívének, hogy imája nagy derültséget váltott ki az égben. Mit gondolsz - kérdezte -, az égieknek pont a te pénzed hiányzik? S miből gondolod, hogy az Örökkévaló annyira kedveli a te imáidat, meg Tóra-tanulásodat? Lehet, hogy éppenséggel azt szereti, ha fáradságos munkával dolgozol.
Végül a Látnok még hozzátette: Honnan tudod, hogy a Teremtőnek éppen akkor kellesz, amikor "ráérsz"? Hátha akkor, amikor nem érsz rá...?
"Ugyanő [Hillél] mondotta: a faragatlan tuskó nem fél a bűntől, a tudatlan, tanulatlan ember nem lehet jámbor, a szégyenlős nem tanul, és a hirtelen haragú nem való tanítónak. Nem az az okos, aki sokat üzletel, és ott, ahol nincsenek férfiak, igyekezz te lenni a férfi. Egyszer ő [Hillél] látott egy koponyát, amely a víz színén úszott, és azt mondta neki: mivel vízbe fojtottál másokat, magad is vízbe fulladtál, és végül majd azok is vízbe fulladnak, akik téged vízbe fojtottak."(Atyák 2, 5-6).
"A faragatlan tuskó nem fél a bűntől".
Nem is félhet - mondja reb Mendele, a kocki rebbe -, hiszen ha tartana attól, hogy vétkezik, akkor nem maradna tanulatlan sem, hanem igyekezne tanulni.
Rabbi Akiba mesélte ifjúkoráról, hogy abban az időben annyira gyűlölte a tanult embereket, hogy "szerette volna megharapni őket, mint egy szamár". Tanítványai erre csak azt kérdezték, miért, "mint egy szamár", és nem, mint egy kutya?
Erre Akiba azt válaszolta, hogy egy szamár harapása súlyosabb, mint egy kutyáé...
Hillél szerint az ilyen az emberi hierarchia legalsó fokán áll. Őt kizárólag ösztönei vezérlik, nem tud különbséget tenni jó és rossz között, fogalma sincs az emberi együttélés szabályairól. Mivel nincs tudatában annak, mit jelent vétkezni, mi a bűn, ezért istenfélő sem lehet.
A tanulatlan (ám-háárec) képes arra, hogy istenfélő legyen, hiszen tudja, mi a jó és mi a rossz, de igazi jámborrá mégsem válhat, mert nem ismeri a törvényt, a jogot, s nem tud ennek megfelelően viselkedni. A Talmud óv a jámbor, de tanulatlan ember szomszédságától (Sábbát, 63), mert rossz hatással lehet más emberre (Rási).
A szégyenlősség valójában pozitív tulajdonság, kivéve, ha tanulásról van szó. Mert ez esetben, ha valaki szégyell kérdezni, akkor tudatlanságban marad.
"...kérdezze meg az ember, amit nem ért - szólít fel a Midrás -, még ha ki is nevetik, mert ez a végén kifizetődik." Tanító viszont ne legyen olyan, akinek nincs türelme válaszolni a tanítványok akárhány kérdéseire is, mert akkor a tanítványok nem mernek kérdezni, és így azok tudatlanok maradnak.
"Nem az az okos, aki sokat üzletel."
A mondás önmagáért beszél. Természetes dolog, hogy egy embernek dolgoznia kell, biztosítania megélhetését, de ha csak és kizárólag az "üzleten" jár az esze, nem biztos, hogy egyidejűleg tudást és műveltséget is szerezhet magának.
"Ahol nincsenek férfiak... "
Hillél ezt a mondást úgy értelmezi, hogy ha valaki, aki úgy érzi, nem való neki a vezető szerep, de egy állás betöltésére nincs alkalmas személy, s ő megfelelő volna rá: "legyen férfi", és vállalja el. Ha, akár szerénységből, ezt nem teszi meg, nem fogják javára írni, hanem épp ellenkezőleg, vétekként fogják elkönyvelni.
"Igyekezz férfi lenni... "
Férfi az, aki legyőzi rossz ösztönét még ott is, ahol nincsenek férfiak, és senki nem látja, mivel Isten mindent lát (Reb Hájjim mi-volozsin).
"...koponya, mely a víz színén úszott"
A víz színén úszó koponya példázat a bűnre. Egyesek feltételezik, hogy Hillél ismerhette e koponya "tulajdonosát", aki rablógyilkos lehetett, s akit sok ember meggyilkolása után szintén elért a végzet.
A Talmud szerint, a bűn magában hordja büntetését és bűnéért mindenki valamilyen formában, megbűnhődik. Közismert ilyen eset, pl. Hámáné, aki akasztófára akarta juttatni Mordechájt - és ő maga végezte ott.(lásd Eszter könyvében). Az egyiptomiak, akik vízbe fojtották a zsidók gyerekeit, a Sás-tengerbe fulladtak.(lásd 2. Mózes, 14. fejezet).
"Ugyancsak ő [Hillél) mondá: Minél több hús, annál több féreg. Minél több vagyon, annál több gond. Minél több asszony a háznál, annál több babona. Minél több szolgálólány, annál több kicsapongás. Minél több szolga, annál több lopás. Ezzel szemben: minél több Tóra, annál több élet. Minél több tanulás, annál több bölcsesség. Minél több jó tanács, annál több megértés, sok jótékonyság, sok békesség. Aki jó nevet szerzett, azt magának szerezte, de aki sok Tórát tanult, az megszerezte magának a túlvilági üdvösséget. "(Atyák, 2,7).
A zsidó vallási tanítások nem dicsőítik és nem is hirdetik az aszketizmust. Menáchem Háméiri (1249-1315) neves Tóra-kommentátor és Talmud-magyarázó, Hillél szavait akként értelmezi, hogy azok a zsidókat a Tóra és a parancsolatok betartására ösztökélik, és arra, hogy a mindennapi élet fenntartásához csak azokat a dolgokat kell megtenni, amik feltétlenül szükségesek. Ha valaki ezenfelül akar magának javakat szerezni, az csak hátrányára válhat.
Ami sok, az felesleges - állítja Hillél. A kövér ember - amellett, hogy a kövérség egyébként sem egészséges és betegségek okozója (biná löitim) - még azt is "eléri", hogy a férgeknek több ennivaló jut. A sok vagyon is gonddal jár, mert állandó félelemben él, hogy kirabolják. (Rási).
"Több Tóra - több élet. "
Egy híres jesíva-vezetőhöz zokogva beállított egy asszony, s elpanaszolta, hogy egyetlen fia beteg, s már-már halálán van.
- S mit tehetek én érte - kérdezte a rabbi -, hiszen nem vagyok Isten, hogy képes lennék meggyógyítani.
- Én a benned lévő Tórához fohászkodom - szólt az asszony -, mivel Isten és a Tóra ugyanaz.
Akkor egy dolgot tehetek érdekedben - mondta a rabbi - a Tórát, amit most tanulunk a jesívában, ajándékba adom a beteg fiadnak, hátha ennek érdemében meggyógyul. Hiszen írva vagyon: "Ennek [a Tórának] érdemében hosszú életűek lesztek." (5 Mózes, 32, 47) S amint ezt kimondta, a gyerek máris jobban lett (Reb Chájjim, a volozsini rabbi).
Tehát - mondja Hillél - anyagi dolgokban a kevés a több, míg a szellemiekre ezt nem lehet mondani. Minél több Tóra, annál több élet, mert a Tóráról meg vagyon írva, az "Az élet fája". (Példab. 3).
A Talmud elmesél egy ezzel kapcsolatos történetet. A második Szentély idejében élt Jeruzsálemben egy család, melynek a tagjai 18 éves korukban rendre meghaltak. Elpanaszolták esetüket Rabban Jochanán ben Zakkajnak, aki azt tanácsolta nekik, tanuljanak Tórát, mely olyan csodaszer, ami meghosszabbítja az életet. A család megfogadta a tanácsot, és a titokzatos, korai halálesetek megszűntek. A családot Jochanánról nevezték el. (Ros Hásáná, 18).
A Talmud megemlít több olyan legendás esetet is, amikor valakinek ugyan kitelt az ideje, de mivel Tórát tanult, a halál angyalának nem volt felette hatalma, és igen hosszú életű lett. Ez is a "több Tóra - több élet" lehetséges értelmezése.
"Minél több tanulás - annál több bölcsesség."
A szó szerinti héber "tanulás" szó helyett jesívát mond. A jesívákban az adott anyagokat nem egyszerűen megtanulják a tanítványok, hanem tanítómestereikkel meg is vitatják, akik ezáltal maguk is gyarapítják tudásukat. Ezért mondhatta Jehuda, a Fejedelem, hogy: "Sokat tanultam tanítómestereimtől, többet diáktársaimtól, de a legtöbbet tanítványaimtól." (Táánit 7).
"Minél több jó tanács, annál több megértés"
Ha az ember nem mindig a saját feje után megy, hanem meghallgatja okos emberek tanácsát, akkor ezáltal egyrészt tanul, másrészt esetleg nem a saját kárán tanul. "Egy állam, melynek nincsenek valamirevaló tanácsadói, az nem állam" - mondták Bölcseink, akik példának Dávid királyt hozták fel, aki igazán okos és bölcs ember hírében állt, mégis tartott tanácsadókat. "Aki a tanácsot meghallgatja, az a bölcs". (Példab. 12)
"Sok jótékonyság - sok békesség. "
Bölcseink ebben az esetben a szociális békességet értik. A szegény ember nehezen törődik bele az anyagi egyenlőtlenségbe. A jótékonyság tölti be azt a szerepet, ami bizonyos szintig kiegyenlíti a társadalmi egyenlőtlenséget, és segíti a megbékélést.
"Aki jó nevet szerzett, azt magának szerezte. "
A vagyon, a sok szolga és a gazdagság egyéb megjelenési formái, mind veszendő dolgok. A jó hírnév, amit egy ember megszerzett magának, végigkíséri egész életén, és élete végéig az övé marad.
(Folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése