2012. április 18., szerda

 

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (34)

                AZ ÁRVALÁNY ELŐBBRE VALÓ

 

 A Bartóta faluból való Elázár rabbi szokta mondani: Adj neki [Istennek] a magáéból, hisz te magad és minden, ami a tiéd, úgyis az övé. Miként azt Dávid, a zsoltáros király is mondta: (1 Krónikák, 29,14): "Hiszen minden tőled ered, és a te kezedből adunk neked". (Atyák, 3, 7).

 

 Elázár, Jósua ben Chánánjá tanítványa és Akiba társa költőien fejezi ki azt a gondolatot, hogy az ember ne legyen szűkmarkú, amikor a jótékonyság gyakorlásáról van szó, hanem jó szívvel adjon és minél többet, hisz úgyis minden a Jóistené, és a vagyon, a pénz csak letétben van az embernél, pusztán abból a célból, hogy azzal helyesen sáfárkodjon.

 

  A Talmudból tudjuk, hogy Elázár nem csak vizet prédikált, hanem maga is jó példával járt elöl. Köztudott volt róla, hogy minden pénzét jótékony célra adta,..ezért az adománygyűjtők igyekeztek elkerülni őt, mert tudták, hogy nem jómódú ember.

 

  Megtörtént, hogy lánya részére kelengyét venni ment a piacra. Meglátták őt a cedáká-gábék, akik jótékony célra éppen pénzt gyűjtöttek, és igyekeztek elbújni előle. Ő azonban észrevette őket és utánuk futott. Kiszedte belőlük, mire gyűjtenek. Kiderült, hogy két árva házasulandó fiatal kelengyéjére. Ekkor minden pénzét odaadta a gábéknak, mondván, hogy azok a fiatalok előbbre valók, mint a saját lánya... (Táánit, 24)

 

                                                                            ***

 Elképzelhető, hogy Elázár mondása és az előző Misnák között olyan összefüggés van, miszerint nem elég buzdítani a Tóra-tanulásra, hanem azokat, akik erre adják a fejüket, el is kell tartani, és biztosítani kell számukra a gondtalan életet. (Jehuda Hárél: Lév Ávot).

 

    A bagdadi exilarch (Rés Gáluta), Joszéf Chájim rabbi, Birchát Ávot című könyvében egy hasonlattal él: Vannak emberek, akiknek ha azt mondják, használják ki a szombatot elmélyülésre, Tóra-tanulásra, azzal hárítják el ezt a felszólítást, hogy ne akarják őket bezárni egy szobába azon az egyetlen napon, amikor a sok munkától megfáradva végre sétálhatnának a szabadban...

 

Ezek az emberek nem tudják, hogy a szombat sem az övék, nem szüleiktől örökölték, és nem a népek törvényeiből tanulták. A szombat is az Örökkévalótói való, azt is Ő adta a zsidó népnek...

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése