Heti Háftára – ÁCHRÉ-KDOSIM  -  2012         MINT A NÉGEREK...        "Mert Én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izrael házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. Fegyvertöl halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem. Azon a napon felállítom Dávid összedölt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépitem, és olyan lesz, mint hajdan." (Ámosz 9:9-11.)   Ámosz, aki foglalkozására nézve tehenész volt, II. Jeroveám király idején, "két évvel a nagy földrengés előtt" kezdett prófétálni. Ezt az eseményt, amely rányomta bélyegét a nép történetére, több helyütt is említi a Biblia.   Próféciájában főleg a gőgös gazdagokat és a palotákban dőzsölő jómó­dúakat ostorozza, amiért kihasználják a nincsteleneket. A többi próféta általában a bálványimádás miatt támadja és fenyegeti súlyos büntetéssel a népet. Ámosz a társadalmi igazságosság prófétája, aki főként az ember­nek embertársa ellen elkövetett bűneit pellengérezi ki, s csak itt-ott beszél az Istennel szembeni botrányos viselkedésről vagy a zsidó királyság állam­ügyeiről.

Ebben a háftárában Ámosz a részrehajlás nélküli isteni igazságosságot hangsúlyozza. Isten nem kivételez: minden nép egyformán kedves előtte. Ha a zsidók nem viselkednek zsidókként - nem tartják be a Tóra törvé­nyeit, amelyek megkülönböztetik őket a többi néptől -, akkor "Nem olyanok vagytok-e előttem, Izrael fiai, mint az etiópok?" (Uo. 7.) Más fordításban ez így hangzik: "nem vagytok különbek előttem, mint a négerek!"  A megnevezés értelme ugyanaz: ha Izrael nem viselkedik zsidó módra, ha a nép elkanászodik, akkor nem ér többet Isten szemében bármely más népnél. "Csak hivatása teljesítése által lesz kiválóvá." (J. H. Hertz.) Ha a nép erre azzal érvelne: "Igen ám, de mi vagyunk a kiválasztott nép, hiszen Isten kivezetett bennünket Egyiptom országából, és nevét adta nekünk!" - a próféta válasza az, hogy ez önmagában mit sem jelent, hiszen más népeket is az isteni gondviselés vezérelt hazájukba. "Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftorból, és az arámokat Kirből!" (Uo. 7.) (Ámosz Cháchám: Dáát Mikrá.)         Málbim szerint a négerekkel való összehasonlítás a zsidó nép dicséretére szolgál. Akárcsak a négerek, akik nem tudnak kibújni a bőrükből, bárho­vá veti is őket a sors, a zsidók is megtartják megkülönböztető nemzeti­vallási vonásaikat, és nem keverednek, nem asszimilálódnak (Málbim: Ámosz 9.)    A híres Tóra-magyarázó az egyiptomi gálutot is pozitívan értékeli: lám, Egyiptomban, a szolgaság házában sem olvadtatok be, nem adtátok fel zsidóságotokat, nem lettetek egyiptomi hazaffyak ...

* * *

A Midrás bölcsei kritikával illetik Ámosz próféciáját: "Három próféta volt, aki kötekedő stílusban beszélt, akinek csípős nyelve bosszantotta a népet. Ezért saját nevükben prófétálnak [nem pedig Isten nevében], ahogy írva van: »Ezek Ámosz szavai ... « A másik kettő: Jirmijáhu és a Kohelet [Salamon] ... " (Kohelet Rábá 1:2.)

* * *

Ámosz Somronban, Izrael királyságban élt. II. Jeroveám királysága nem élt különösebben istenfélő életet, annál is inkább, mert Bétélben és Dán­ban még funkcionáltak az aranyborjak. Júdea annál inkább ragaszkodott a zsidósághoz és a monoteizmushoz. A Talmud szerint Jeroveám király mégsem volt hajlandó a pogány papok mellé állni a prófétával szemben. Ezért abban a kegyben részesült, hogy az Írás együtt említi Júdea istenfélő királyával.    Ámácjá, a bétéli pogány pap feljelentette Ámoszt a királynál: "Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael népe körében ... " (Uo. 7: 10.) A király azonban nem hallgatott rá: "Nem hiszem, hogy ez a cádik [Ámosz] azt mondta volna, hogy kard által halok meg! - Majd rövid gondolkodás után hozzátette: - És ha mondta is - mit tehetek ellene? A sechiná [az isteni sugallat] szól a szájából ... " (Peszáchim 87:2.)

 

* * *

Ámosz próféciáj ának utolsó fejezete derűlátó hangvételű. Isten megrostál­ja a bűnös nemzetet, szétszórja a népek között, de az értékes, egészséges rész, az államalkotó elem, amely képes továbbvinni a zsidó életet, nem vész kárba. "   "Eljön majd az idő. .. amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról. Jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát. Az elpusztult váro­sokat fölépítik, és laknak bennük ... Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam ... " (Uo. 14-15.)