HETI SZAKASZ – EMOR - 2012

        SZEMET SZEMÉRT  -  PÉNZBÜNTETÉS!

          "Ha valaki agyonüt egy embert – haljon meg.  - -  ha valaki sebet ejt embertársán,  amint ő tett, azt tegyék vele.  Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért, amilyen sebet ejtett egy emberen, ugyanolyant ejtsenek rajta. Aki agyonüt egy barmot fizesse meg (de) aki agyonüt egy embert, ölessék meg" (3. Mózes, 24, 17-21).

 

 A dolog ismerősnek tünik. Már találkoztunk ezzel Mózes második könyvében, Mispátim szakaszában. Ott más szövegkörnyezetben, az Irás nem szószerint azonos az ittenivel, de az elv ugyanaz:

 

           "Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. Égési sebet égési sebért; (normális) sebet sebért, sérülést sérülésért" (2. Mózes,  21, 24-25).

 

     Logikus? Persze.

 

    De csak első látásra. Ugyanis a Halacha – a zsidó törvény – szerint , a büntetés csak akkor kapitális, ha valaki életét vette valakinek. Ez esetben halállal lakol. Azonban ha csak megsebesitett valakit, akár kiverte szemét vagy fogait – pénzbeli kártéritest kell fizetnie, arányosat, méltányosat, de csak pénzbeli kártéritést (Bava Kamma 83 b és 84 a).

 

     Logikus? De még mennyire. Ugyanis ha valakinek kiverik a szemét, büntetésből, mivel ő ugyanezt tette valakivel – lehet a hogy büntetés sokkal sulyosabb lesz.

 

Hogyan?

 

Például úgy, hogy az aki a vétket elkövette, a verekedést kezdeményezte és kiverte ellenfele egyik szemét - egy szemére már vak volt az incidens előtt. Nos ha büntetésből alkalmazzák vele szemben a "szemet szemért" szószerinti jelentését és kiverik egyetlen látó szemét, akkor ő teljesen megvakul, mig áldozatának maradt egy látó szeme.

 

    Igy aztán a Halacha bőlcsei úgy magyarázták a "szemet szemért" verset, hogy az pénzbüntetést, illetve kártéritést jelent, mégpedig a  "valamit valamiért" (Midá köneged midá) alapján, ami azt jelenti, hogy a büntetésnek (vagy más esetben a jutalomnak) arányban kell állnia az elkövetett vétekkel (illetve érdemmel), és méltányosnak kell lennie. Nem lehet valakit teljesen világtalanná tenni – mint az emlitett hipotetikus esetben – amikor az csak egyik szemére vakitotta meg társát.

 

     A "valamit valamiért" elvét többizben találjuk a Bibliában, mint az isteni büntetés kifejezőjét. Ha ti igy – én is igy, mondja az Örökkévaló a "Figyelmeztetés" szakaszában (3. Mózes, 26. fejezet): "ha ti szembeszálltok velem" (vagy "makacskodtok, vagy "ellenem szegültök"), akkor én is igy viselkedek veletek és megsokszorozom büntetésteket

 

                                                                  ***

     Ez tehát a Halacha értelmezése – vagyis az érvényes zsidó törvény – a "szemet szemért" fogalmának a gyakorlatban történő érvényesitésére. Jellemző és mosolyognivaló egyesek tendenciózus erőlkődése a zsidóságot  a bosszú vallásának kikiáltani, a "szemet szemért, fogat fogért" alapján, amikor köztudott a Talmud bölcseinek autentikus értelmezése, valamint az, hogy soha sehol a történelem folyamán nem jegyeztetett fel egy eset sem, amikor valakinek a zsidó biróság döntése alapján, kiverték volna a szemét, azért amit ő tett embertársa szemével.

 

       Száádjá gáon más érvelésrendszert használ, hogy elutasitsa a szadduceusok (Cödukim) álláspontját, akik- akárcsak a karaiták később -  szószerint értelmezték a Tórát és volt egy un. "törvénykönyvük" (Szifrá Dögzérátá) amelyben listázva voltak a különböző büntetések elkövetetett vétkekre. Ott szószerint értelmezték a "szemet szemért" fogalmát.

 

    Száádjá szerint ez már csak azért is lehetetlen, mert abszolut igazságtalan. Ugyanis, ha valaki megsérti egy ember szeme világát, úgy hogy amaz elveszti egy harmadát látóképességének – lehetetlen ezt úgy viszonozni, hogy a megbüntetendő  szeme is csupán olyan arányban sérüljön meg.

 

     "Még ennél is sulyosabb a dolog az égési  seb, sebesülés vagy törés esetében" – idézi Ibn Ezra Száádját, egy  lejegyzett vita során a korabeli karaitával, Ben-Zutával – mivel ha érzékeny helyen van, az egyszerü seb  vagy  törés -  halálos is lehet". Ennélfogva ez teljesen illogikus – mondja Száádjá Gáon és kétségtelen, hogy pénzbüntetésről van szó.

 

                                                                      ***

     Van azonban a talmudban  (uo.) egyetlen egy tanaita, rabbi Eliezer, aki azt mondja, hogy a "szemet szemet" szószerint értendő! Nyomában Onkelos, a római prozelita, aki rabbi Eliezer tanitványa volt, úgy forditja arameusra hogy "szemet a szem ellenében", és nem úgy, ahogy egy másik tanaita, Jonatán ben Uziél, kinek forditásában ez úgy hangzik hogy a szem árát, illetve értékét kell megtériteni. Igy magyarázza ezt Maimonidés is, (Hilchot Chovél umázik, 1,  3), aki azt mondja hogy "a hagyomány alapján tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy meg kell tériteni a megsérült szem értékét".

 

     Miért használja tehát a Tóra a "szemet szemért, fogat fogért" kifejezést, ami félreértésre adhat alkalmat? Azért mert azt akarja hangsulyozni, hogy a sértő fél   m e g é r d e m e l n é, hogy retorzióként kiverjék a szemét, de büntetése – a fentemlitett logika alapján – pénzbeli , illetve váltságdijat kell fizetnie.

 

      Egyébként a talmudi logika nem elégszik meg a fentiekkel – vagyis a szemkiverés aránytalanságával és igy igazságtalanságával – hanem jogi érveket is hoz fel a tézis bizonyitására. Ugyanis, a zsidóságban van halálbüntetés és a halacha négy féle halálnemet ismer, amikkel a bét-din bünteti azokat, aki erre rászolgálnak – de csak abban az esetben ha valaki megöl valakit, mégpedig szándékosan. Nos ha szószerint vesszük az "életet életért" – ez csak arra vonatkoztatható, aki valóban kioltotta életét egy embernek, mig testi sértés esetén, csak méltányos és arányos kártéritésről lehet szó.

 

        A Talmud   maga értelmezi és kimagyarázza rabbi Eliezer kérdéses álláspontját, mondván, hogy ő is csak a cselekedet sulyosságát akarta hangsulyozni és véleményének az a gyakorlati értelme, hogy a kártéritést magasabb mérce szerint kell fizetni, vagyis nem a károsult szeme világának értékét kell "megsaccolni",  hanem a kártokozóét: mennyiért volna ő hajlandó hogy kiverjék a szemét! Ez sokkal magasabb "tarifa" lehet mint a szegény kárvallott szeme világa.

 

     (Általában , főleg a rabszolgák esetében, az volt a gyakorlat, hogy kártérités esetén meg kellett saccolni, mennyit "ér" egy ép rabszolga, illetve mennyiért lehet eladni és mennyivel ér kevesebbet ha valamelyik testrésze megsérül. Ez nemzsidó rabszolgára vonatkozott, akinek a Tóra szabadonbocsátását rendeli el, ha a gazda kiverte szemért vagy fogát.

 

                                                          ***

     A Kuzáriban r' Jehuda Hálévi másfajta logikával érkezik el ugyanarra a konklúzióra. Ugyanigy Gersonidés és sokan mások.

 

    Nagyon eredeti magyarázatot találunk r' Ábrahám Korman könyvében (Hápárásá lödorotehá), miért fejezi ki magát a Tóra ily módon, ami félreértésekre adhat módot, miért beszél a "szemet szemért" elvéről és nem mondja ki egyértelmüen, hogy váltságdijról van szó?

 

 Tegyünk fel egy hipotétikus esetet – mondja Korman – hogy, valaki kiveri egy félvak ember egyetlen szemét, Amaz teljesen megvakul. Nos, ha büntetésből

kivernénk a támadó egyik szemét, maradna neki egy amivel látna, mig az áldozat teljesem megvakult. Most tegyük fel, hogy az orvostudomány már eljutott odáig, hogy ahogy lehet szivet és tüdőt vagy vesét átülteni az egyik emberből a másikba – lehet szemet is átültetni. Ez ma fantasztikusnak hangzik, de csak addig amig egy orvos nem kap ezért Nóbel dijat. Nem lenne logikus , hogy  a támadó egyik szemét átadja áldozatának és igy mindkettejüknek egy-egy látó szeme lenne?

 

Eszerint tehát, a "szemet szemért" alapján, kötelezhető lehetne valaki, hogy egyik ép szemét, büntetésből, adja át annak, akinek egy szemét kiverte...

                                                             ***

  Tehát, szó sincs a zsidó törvények "bosszúálló" voltáról, ahogy azt a "szeretet vallásának" nótorius képviselői gyakran állitják. Ami van, ezzel szemben, azt zsoltáros királyunk mondta ki:

 

     "Az Örökkévaló törvénye tökéletes, felüditi a lelket/

 - - - bölccsé teszi a balgát/

 - - -az Isten törvényei igazak,/

 teljesen igazságosak!..."

 (Zsolt. 19, 8-10)