SZENT NÉP - VAGY KIRÁLYSÁG?
"Ha majd bemégy arra a földre, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked; azt birtokba veszed és ott letelepszel és azt mondod: királyt akarok emelni magam fölé mint a körülöttem lévő többi népek. Emelhetsz (vagy: tehetsz) magad fölé királyt (de csak) azt aki az Örökkévaló a te Istened kiválaszt; testvéreid közül tégy királyt magad fölé, nem emelhetsz magad fölé idegen férfit, aki nem testvéred". (5. Mózes, 17, 14-15).
Szakaszunk sok micvája között az egyik legáltalánosabb és legegyedibb a királyválasztás lehetőségének micvája. Ez kissé furcsán hangzik, mivel úgy tudjuk hogy egy micva (parancsolat) általában kötelező erővel bir és mint ilyen nem egy választható lehetőség, ami az egyén, vagy a közösség, jó akaratától függ.
Itt azonban a szemünk láttára életre kel a paradoxon. A Tóra megadja a királyválasztás elméleti lehetőségét – ha a nép ezt akarja! – de azonnal feltételekhez köti. Innen kezdve ez már micva: a megszoritások sorozata; ezt és ezt teheti a király, emezt vagy amazt – nem.
Amint látjuk a fogalmazás óvatos. A Tóra nem irja elő a királyságot – ellentétben a birákkal, rendőrökkel, felsőbirósági és egyéb jogi intéményekkel, amelyekre kötelez (szakaszunkban). Itt, a Tóra engedményt tesz a népnek: ha majd úgy alakul, hogy külső behatásra a nép királyt akar, illetve a monarchia mellett teszi le a garast – akkor ezt lehetővé kell tenni. Azonban ez a király csak "testvéred" lehet, vagyis zsidó, akit a Tóra törvényei köteleznek, mint minden zsidót. Szó sem lehet tehát egyfajta perszonál-unióról, amikor egy idegen király uralkodik a zsidókon. Ez eleve ki van zárva.
(Sőt! A Talmudi vitában Agrippa király zsidó származása körül, a Toszfot arra a konklúzióra jut, hogy egy királynál nem elég hogy az anyja zsidó, ahhoz hogy zsidónak számitson, hanem az apjának is zsidónak kell lenni! (Szótá 41b).
***
Vitán felüli ,hogy külső behatásról van szó, amikor a nép királyt akar "mint a körülette lévő többi nép". Hiszen a természetes mózesi államforma, ami a Tóraadás után kialakult, az a törzsi alapokon nyugvó teokrácia volt ("kohanita királyság = szent nép" – 2 Mózes, 19, 6), ez azonban feltételezte Mózes, vagy egy hozzá hasonló kaliberü próféta jelenlétét.
A héber törzsek jól tudták, hogy a környező népek felett despota királyok uralkodnak . Hiszen a Tóra tanusitja hogy Edomnak nyolc királya volt, mielőtt Izraelben az első király uralkodott volna (1. Mózes, 36, 31-39). Az ősatyáknak keserves tapasztalataik volt a filiszteus és egyiptomi királyokkal és ez nemigen ösztökélte fiaikat a királyság intézményének bevezetésére Amint látjuk, Josua után, akik Mózes halvány visszfénye volt ("mint a hold a naphoz viszonyitva"), többszáz éven keresztül inkább a laza törzsi kötöttséget és ad hoc birák uralmát kultiválták – mintsem választottak maguknak királyt. Ez lehetővé tette azt az anarchisztikus állapotot, amit a Birák könyvének szerzője úgy fogalmazott meg, hogy "ebben az időben, nincs király (vagyis erőskezü, központi hatalom) Izraelben és mindenki azt teszi amit akar" (Birák, 21, 25).
Valószinü hogy a népeknél a királyság, vagyis a központi hatalom, egy fejlettebb államforma volt mint a törzsfőnökök váltakozó uralma, ami sok lazaságra adott alkalmat. Igy volt ez nálunk is a Birák korában, amikor a zsidók engedtek a környezet kulturális nyomásának és a gójok bálványait imádták. Akkoriban az egyetlen kisérlet királyt választani Schemben történt, ahol Avimelech, Gideon egyik fia, lemészárolta testvéreit és kikiáltatta magát királynak, Ez a kisérlet csúfos kudarccal végződött.
Sámuel, a próféta, volt az utolsó birája Izraelnek. Amikor ő megöregedett és fiai "nem haladtak nyomdokaiban", követelte a nép Sámueltól, nevezzen ki nekik királyt.
***
Ott azonnal felmerült a kérdés: lehetséges-e zsidó monarchia a Tóra alapján? Vagy, mai szóval, van –e lehetőség egy zsidó államra, amely a Tóra szerint, annak szellemében, müködik?
Mig a bibliakritikusok a két "királyszakasz" (itt, szakaszunkban és 1. Sámuel, 8. fejezetében) kvázi ellentéteit boncolgatják, addig D.Z. Hoffman és mások a kettőben egy egészet látnak, amelyek kiegészitik egymást. Mig itt a Tóra a király kötelességeit, illetve a rá testált megszoritásokat hangoztatja, - addig a Sámuel a népnek a király előjogait sorolja fel, talán hogy lehütse a lelkesedést és elriassza őket.
Melyek a megszoritások, amelyek a zsidó királyt kötelezik? Lássuk csak:
"Ne tartson sok lovat, hogy ne vigye vissza a népet Egyiptomba, annak érdekében hogy sok lova legyen, mivel az Őrökkévaló meghagyta nektek: ne térjetek vissza azon az úton"
"Ne tartson sok feleséget (háremet), hogy a szive ne térjen el (Istentől) és ne gyüjtsön (harácsoljon) össze sok pént, aranyat és ezüstőt".
Hanem mit csináljon?
"Amikor királyi trónján űl irja (irassa) le magának a Tan (Tóra) másolatát - - - és az legyen mindig vele és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az Istent, hogy megőrizze a Tóra minden szavát és betartsa törvényeit;hogy szive ne legyen gőgös testvéreivel szemben és ne térjen el a parancsolat(ok)tól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is és fiai is, Izraelben" ( 5. Mózes, 17, 16-20).
Feltéve és megengedve, hogy az ideális zsidó király tartja magát ezekhez a megszoritásokhoz (Salamon nem tartotta magát. Mindháromban vétkezett!!) – mondhatja valaki hogy eszerint a királyság nem nagy "mecije". Se hárem, se nagy vagyon, se diszes lovasság – akkor mire jó és mennyiben jó zsidó királynak lenni?!
Úgy látszik hogy a hangsuly a dolog szellemi vetületén van. A király a Tóra alapján és Isten kegyelméből király. Feladata a Tóra betartása és betartatása és ez a legpozitivabb amit a Biblia a "jó" királyokról elmond: Dávid nyomdokain haladt, tartotta a Tóra törvényeit, kiirtotta a bálványimádást (amit elődjei vezettek be), védte a népet ellenségeitől, stb.
***
Sámuel könyvéből az derül ki, hogy nemcsak az agg próféta sértődött meg attól, hogy a nép királyt kér, hanem úgymond maga az Örökkévaló is: "nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg hogy ne legyek a királyuk" (1. Sámuel, 8, 7). Ennélfogva felszólitja Sámuelt hallgasson a nép szavára de mondja el nekik, mik lesznek a király jogai: fiaikat besorozza katonáknak, velük szántatja földjeit- - - lányaitokból szakácsnőket csinál, termésetekből dézsmát szed és nyájaitokból tizedet vesz - - - akkor majd panaszkodhattok- - -
"A nép nem hallgatott Sámuelre és azt mondták: királyt akarunk, hogy olyanok legyünk mint a többi nép és biráskodik felettünk királyunk- - - "
Több hagyományos kommentátor szerint, itt lógott ki a lóláb: olyan lenni mint a többi nép, vagyis elvetni a speciális zsidó jelleget; asszimilálódni a körzet bálványimádó népei között és ami még rosszabb "hogy biráskodjék felettünk királyunk". A biráskodás a Tóra alapján, a birák joga és kötelessége és nem a király privilégiuma.! A Tóra, mint látjuk, a királyt is kötelezi, ő sem áll felette. Ennélfogva a zsidó király volt az ókorban az egyetlen alkotmányos monarch, mikoris a Tóra képezi a zsidó nép alkotmányát.
Az első és a második zsidó király- Saul és Dávid – kiválasztása Sámuel próféta müve volt, isteni sugallatra sőt, egyenes utasitásra. Saul tartotta magát a Tóra parancsolataihoz, bár itt ott fejébe szállt a királyság és önállóskodott, mint Amálék esetében. Dávid, emberi gyengeségei ellenére, az Örökkévaló útjait járta és ezzel érdemesült arra, hogy ő legyen a dinasztia feje és tőle származzon a Messiás, aki jöjjön el mielőbb, napjainkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése