Készülődés a szombatra
Hogyan készüljünk a jeles vendég fogadására?
* Az embernek úgy kell hazaérnie a munkából, hogy legyen ideje megborotválkozni, megfürödni és átöltözni.
* Az anya figyeljen oda arra, hogy ő és gyermekei tiszták legyenek, tisztába öltözzenek.
* Az étkezőasztalon ünnepi teríték legyen: a legszebb étkészletet és evőeszközt tegyük fel.
* A vacsorát előre el kell készíteni, és másfajta ételekből kell állnia, mint hétköznap. Ha szegények vagyunk, ilyenkor eszünk halat és húst. De ahol a hús és a hal mindennapi eledelnek számít, ott is lehet jobban, ünnepiesen elkészíteni.
* A lakást alaposan ki kell takarítani, de legalábbis rendet kell csinálni benne.
* A család minden tagjának részt kell vennie a házimunkában.
* Képzeljük el, hogy családtagjainkat állandóan szomszédok, barátok, üzletfelek keresik, mialatt a nagy vendég nálunk van. Ez nemcsak tapintatlanság a vendéggel szemben, hanem nagyon zavaró is.
Minderről a vendég érkezése előtt kell gondoskodnunk.
Nem szép dolog, amikor a szombat szellemét készülünk fogadni – de más ünnepi étkezés alkalmával sem –, ha a gyerekek játszóruhában vagy farmerban ülnek asztalhoz, a felnőttek köznapi ruhában vannak, vagy elfelejtettük megtenni az előkészületeket.
Szombat előestéje
A család számára a szombat hivatalosan a szombati gyertyák meggyújtásával kezdődik.
Ezt a vallási kötelességet az asszonynak kell teljesítenie. Az a nő, aki házasságkötéséig egyedül élt, az esküvője utáni első szombaton köteles először gyertyát gyújtani.
Ha két vagy több férjes asszony él egy lakásban – akár állandóan, akár ideiglenesen –, külön-külön szoktak gyertyát gyújtani.
Ha az asszony nincs otthon, vagy nem tudja teljesíteni az előírást, vagy ha nincs a házban asszony, a férfi gyújtja meg a gyertyákat. Bár elsősorban az asszonyok kötelessége ez, de a szombat szertartásához szorosan hozzátartozik a gyertyagyújtás, és a férfi is köteles gondoskodni róla.
A szombati gyertyákat körülbelül napnyugta előtt húsz perccel kell meggyújtani. Ha nincs zsidó naptárunk, amelyben a gyújtás ideje a helyi idő szerint fel van tüntetve, az aznapi újságban nézzük meg, hogy aznap hány órakor megy le a Nap, és ehhez igazítsuk a gyújtást. Napnyugta után nem szabad a gyertyákat meggyújtani.
Szabad valamivel korábban is meggyújtani a gyertyákat: például a nyári hónapokban, amikor hosszúak a napok, a szombat bejövetele előtti órában már meg lehet gyújtani őket.
Legalább két gyertyát kell gyújtani. Ezek a negyedik parancsolat kétféle szóhasználatát jelképezik:
Vannak családi vagy helyi szokás, amelyek szerint három vagy több gyertyát gyújtanak, vagy minden gyermek születése után eggyel többet. Mindenki annyival többet gyújthat, amennyivel akar.
Általában erre az alkalomra készült, fehér gyertyákat használnak. Ha nincs ilyen gyertyánk, használhatunk bármilyen ünnepi asztalra való, színes vagy formázott gyertyát. Csak az a fontos, hogy elég nagyok legyenek, hogy fényük a szombati vacsora után még jó ideig kitartson.
Bármilyen gyertyatartót szabad használni, de jó, ha van egy pár külön szombati gyertyatartónk vagy kandeláberünk.
Bár a vallási előírások teljesítésénél az áldásmondásnak mindig meg kell előznie a micvát, ebben az esetben előbb a gyertyákat kell meggyújtani, azután kell elmondani az áldást. Ennek egyszerű oka van. Az áldás elmondása után hivatalosan beköszönt a szombat, amikor már tilos tüzet gyújtani. Ezért áldásmondás közben kézzel eltakarjuk szemünket. Ha utána ránézünk a gyertyákra, a szombati lángok látványa felér a micvá teljesítésének gyönyörűségével.
A szombati gyertyák meggyújtásánál elmondandó áldás a következő:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu l'hádlik nér sel sábát.)
"Áldott vagy, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolatokkal, s meghagyta, hogy gyújtsuk meg a szombat fényét."
Amikor a gyertyák már égnek, a Sábát sálom szavakkal szokás köszönteni egymást.
A szombati gyertyákat a szombat esti ünnepi asztalon kell meggyújtani. Ha ez nem megoldható, legalább ugyanabban a szobában gyújtsuk meg őket.
(Különleges körülmények között, például szállodában, üdülőben vagy betegség esetén ettől el lehet tekinteni, és a legalkalmasabb helyen kell gyertyát gyújtani.)
A szombati asztal
A szombati asztalon a gyertyákon kívül a következő dolgokat kell az asztalfőn elhelyezni:
* két felvágatlan szombati cipót – amelyeket chálának hívnak ["magyarul" bárchesznak. A fordító.] –, asztalkendővel vagy szalvétával letakarva (van, ahol külön, díszes cháláterítőt használnak, és ezt csak ajánlani lehet, mert emeli a szombat szépségét);
* egy kidduspoharat.
Az esti istentisztelet
A péntek esti szertartás neve "szombat köszöntése", kábálát sábát. Kezdetének idejét többnyire kiírják a zsinagógában: az otthoni gyertyagyújtás után kezdődik.
Bár a nők nem kötelesek részt venni a szertartáson – és a szombatra való gondos előkészületek fáradalmai után "levegőt kell venniük" –, a szombat szelleme emelkedettebb, ha az asszonyok is elmondják otthon az imákat. Sokan az istentiszteletre is elmennek.
A család férfi tagjainak és a gyerekeknek mindent meg kell tenniük, hogy a péntek esti zsinagógai szertartáson – amely közvetlenül naplemente előtt kezdődik – részt vehessenek. Ez az esemény körülbelül negyven-ötven percig tart, és páratlan szellemi tartalma van. Sok zsinagógában közös énekléssel szokták kísérni a szertartást, és ebben a lelkes légkörben fogadják a szombatot.
Bár a nőknek abban a pillanatban kell meggyújtaniuk a szombati gyertyákat, amikor a szombat beköszönt, a férfiak számára ez a pillanat a kábálát sábát alatt következik be, amikor elmondják a Mizmor sir l'jom hásábát... kezdetű szombati zsoltárt.
A betegség, a különleges időjárás vagy a nagy távolság elfogadható indokok a zsinagógától való távolmaradásra. Ilyen esetben otthon kell elmondani a szombati imákat.
Ha otthon imádkozunk, a szombati gyertyák meggyújtása után kell az imákat mondani. A szertartás, amennyire lehet, hasonlítson a zsinagógaihoz. Az Ámidá imát csöndesen kell mondani, egyenesen állva, Izrael országa, Erec Jiszráél felé fordulva.
Amerikában elterjedtek a "késő esti istentisztiszteletek", melyek késő ősz és kora tavasz között péntek esténként, fél kilenc körül kezdődnek. Semmi nem tiltja, hogy ezeken az oneg sábát összejöveteleken hagyományos szombati dalokat énekeljenek, vendég előadókkal, rabbikkal beszélgessenek. A helyi közösség igényei szerint szervezik ezeket a programokat.
Ezek a "szertartások" természetesen nem helyettesíthetik sem a péntek esti, sem a szombat reggeli hagyományos istentiszteletet. De ha a szombat köszöntését az előírt időben megtartják, ezek az esti összejövetelek alkalmasak a szellem felfrissítésére.
Az otthoni szertartás és a kiddus
A péntek esti kábálát sábát és mááriv istentisztelet vagy az otthoni imádkozás után a család a szombati asztalnál közösen el szokta énekelni a Sálom áléchem...* kezdetű dalt.
Szokás, hogy az apa ezután megáldja a gyermekeket,* de az anya is megáldhatja őket. Ez úgy történik, hogy az anya mindkét kezét a gyermek lehajtott fejére teszi – vagy ha két gyermekét áldja meg egyszerre, akkor egy-egy kezét egy-egy gyerekére –, és elmondja:
(J'szim'chá Elohim k'Efrájim v'kiMnáse.)
Ezt fiának mondja: "Isten tegyen olyanná, mint Efraim és Manassé!"
Lányának ezt mondja:
(J'sziméch Elohim k'Szárá, Rivká, Ráchél veLéá.)
"Isten tegyen olyanná, mint Sára, Rebeka, Ráhel és Lea!"
Ezután:
(J'várech'chá Ádonáj vejism'rechá. Jáér pánájv élejchá vichunechá. Jiszá Ádonáj pánájv élejchá v'jászém l'chá sálom.)
"Az Örökkévaló áldjon és védelmezzen meg! Az Örökkévaló sugározza rád pártfogását, és legyen kegyes hozzád! Legyen az Örökkévaló jóindulattal irántad, és adjon neked békét!"
Ezután a családfő egy pohár borral a kezében elmondja a szombati kiddust, a megszentelést, a többiek nevében is. Nincs előírás arra, hogy a többiek üljenek vagy álljanak a kiddus alatt.
Tórai előírás viszont, hogy a szombatot szóban kell megszentelni. Le van írva: "Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed..." (2Mózes 20:8.) Bölcseink azt tanítják, hogy ez a "megemlékezés" a szombat kezdetén a megszentelés – kiddus –, a szombat befejezésekor pedig az elválasztás – hávdálá – elmondása.
A bölcsek vezették be azt a szabályt, hogy a "megemlékezést" – a kiddust és a hávdálát – egy-egy pohár bor fölött mondjuk, mert ez az öröm és az ünnep hagyományos jelképe.
Ha nincs bor, a kiddust a két szegetlen szombati cipó – chálot (bárchesz) – fölött is elmondhatjuk. Ilyenkor a kenyérre mondott áldás helyettesíti a borra mondandót.
(Vájhi erev vájhi boker jom hásisi. Vájchulu hásámájim v'háárec v'kol cváám. Vájkol Elohim bájom hásvii m'láchto áser ászá, vájisbot bájom hásvii mikol m'láchto áser ászá. Váj'vrechá Elohim et jom hásvii vájkádés oto, ki vo sábát mikol m'láchto áser bárá Elohim láászot.
Száv'réj máránán v'rábotáj.
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, boré pri hágáfen. Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, áser kidsánu b'micvotáv v'rácá bánu, v'sábát kádso b'áhává uv'rácon hin'chilánu, zichron l'máászé v'résit. Ki hu jom t'chilá l'mikráéj kodes, zécher liciját micrájim. Ki vánu váhár'tá v'otánu kidás'tá mikol háámim, v'sábát kád's'chá b'áhává uv'rácon hin'chál'tánu. Báruch Átá Ádonáj, m'kádés hásábát.)
"Este volt, és reggel volt.
A hatodik napon elkészült az ég és a föld és minden seregük. Ezért a hetedik napra Isten befejezte művét, és minden végzett munkájától megpihent a hetedik napon, azután megáldotta a hetedik napot, és megszentelte, mert ezen pihent meg a dolgok megalkotása után, amelyeknek működését elindította.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a szőlő gyümölcsét teremted.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket parancsolatokkal, és örömöt találsz bennünk, ki szeretettel és kegyese n a szent szombatot adtad örökül, a Teremtés emlékművét, a napot, amely első a szent ünnepek közt, mert ez az egyiptomi kivonulás emléke is. Bennünket választottál, és megszenteltél bennünket az összes nép közül, s nekünk adtad a szombatot örökül. Áldott vagy, Örökkévaló Isten, ki megszenteled a szombatot."
Bármilyen, legalább egydecis pohárba ki lehet tölteni a bort, de szebb, ha külön kiddusserleget használunk, mert ez megszépíti a micvát.
Csak kóser, szőlőből készült bort szabad használni. A borra mondandó hagyományos áldás, a boré pri hágáfen csak a szőlőborra mondható, más gyümölcs borára nem. Ha nincs szőlőbor, a chálá (bárchesz) fölött kell kiddust mondani.
Aki egészségi okból nem ihat bort, kóser szőlőlét igyék. Erre ugyanazt az áldást kell mondani, mint a borra.
A nők úgy teljesíthetik a kiddus kötelezettségét, hogy meghallgatják, és a végén rámondják: "Ámén!" Ha nincs felnőtt férfi a háznál, nő mondja a kiddust.
Bár a kiddust egy felnőtt férfi mondja a többiek nevében is, aki akarja, vele mondhatja.
Jó, ha a fiúgyerekek, akik már tanultak héberül olvasni, mondják a kiddust, mert így megtanulják a szombati szertartás fontos részét. (Hasonló okból szoktak a kislányok édesanyjukkal együtt saját szombati gyertyát gyújtani.)
A kiddus alatt a chálotnak – a bárchesznak – letakarva kell maradnia.
A kiddus elmondására a többiek "Ámen!-nal" válaszolnak. Aki kiddust mondott, iszik a borból, és ad a többieknek is. Ezeknek már nem kell rá áldást mondaniuk.
A kiddus után szertartásos kézmosás következik. Ez úgy történik, hogy megtöltünk egy poharat, kancsót vagy tálkát vízzel, s először a jobb, azután a bal kézre öntünk belőle.
Mielőtt megtörölnénk a kezünket, a következő fohászt mondjuk:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu ál n'tilát jádájim.)
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszent minket parancsolatokkal, s meghagyta hogy mossuk meg a kezeinket."
A kézmosás után nem beszélünk, hanem azonnal asztalhoz ülünk. A családfő leveszi a chálotról a terítőt, és kezében tartva őket, elmondja a kenyér fölötti áldást:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám hámoci lechem min háárec.)
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki kenyeret adtál nekünk a földből."
A chálát ezután darabkákra vágják, és mindenki kap belőle. A többieknek ilyenkor nem kell külön elmondani az áldást, ha a családfő áldására "Ámen!-t" mondtak, és a családfő gondolt rájuk, miközben az áldást mondta.
A két chálának szegetlennek kell lennie. A nevük lechem misne, s azért van kettő, hogy emlékeztessenek bennünket a dupla adag mannára, amelyet a hatodik napon gyűjtöttek az izraeliták, hogy szombatra is jusson (2Mózes 16:22.).
Mint a két gyertya, a két chálá is a negyedik parancsolat kétféle megfogalmazására emlékeztet: "Emlékezzél meg a szombat napjáról..." és "Őrizd meg a szombat napját..."
Ha nincs két egész cipó, lehet zsemlét vagy maceszt használni az egyik – vagy mindkettő – helyett. Csak az áldáshoz szükséges szegetlen cipó (kalács, kenyér, zsemle vagy macesz); utána meg lehet enni a vacsorához.
A szombati étkezés ünnepi legyen. Azt az ételt tegyük az asztalra, amit a család legjobban szeret. Persze gondoljunk arra, hogy az ételt előre el kell készíteni, tehát ne tálaljunk frissensültet, grillsütött húst.
Szokás az étkezés szüneteiben zmirotot – rituális dalokat – énekelni az asztalnál. Ezek többnyire a középkor folyamán született versek, amelyek a szombati pihenést és a szombat dicsőségét éneklik meg. Mindegyiküknek többféle dallama is van. Nem kötelező, hogy éppen ezeket a dalokat énekeljük: lehet más vallásos vagy egyéb szellemi témájú éneket is.
Kötelező köszönetet mondani Istennek étkezés után, hogy teljesítsük a Tóra előírását: "És enni fogsz, és jól fogsz lakni, és áldani fogod az Örökkévalót..." (5Mózes 8:10.) Az étkezés utáni áldás – a birkát hámázon – a vacsora csúcspontja. A hét többi napján többnyire sietünk, s dallam nélkül, hadarva mondjuk ezt az áldást, szombaton viszont nyugodtan el kell énekelni: így még az óvodáskorú is gyerekek is könnyen meg tudják tanulni.
Dicséretes dolog szombaton lélekgyönyörködtető, kellemes és örömteli dolgokkal foglalkozni, de olyasmit nem szabad csinálni, amivel megszegjük a szombatot. Sem a szellemi, sem a fizikai szombatszegés nem igazolható azzal, hogy "örömöt okoz", "kellemes" vagy "élvezetes". Ezek az ürügyek csak a szombat szellemének elsorvadását segítik elő: "pihenőnappá" világiasítják a szombatot.
Az "örömöt okozó" szombati tevékenységek csakis olyasmik lehetnek, amik megfelelnek a szombat szellemi céljainak, a nap különleges szentségének. Nem szabad áthágniuk a Tóra vagy a rabbinikus előírások tilalmait. A Tóra halachikus fegyelmének figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül a különleges szombati örömnek és a szombat szellemének eltűnéséhez vezet.
(FOLYT.KÖV)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése