"JIBÁNE HÁMIKDÁS" (ÉPÜLJÖN FEL A SZENTÉLY!)
HÉBER EREDETIBEN – A MAGYAR PARLAMENTBEN
Azt hittük, hogy már mindent megirtunk a Wiesel fesztiválról, talán többet is mint kellett volna. Erre kezünkbe került, két héttel azután, hogy a 81 éves, Nóbel dijas iró hazament, (miután "itt másfél napra négy napos programot csináltak nekem" – panaszolta tréfásan, nyögve a program fáradalmait) egy bizalmas Feljegyzés, amit a szervezők egyike készitett és benne olyan dolgok, amiket eddig senki nem publikált és kevesen, ha egyáltalán, tudnak a részletekről.
Nem árulhatjuk el ki irta és nem idézhetjük szószerint ékes magyar nyelvét. Igy a saját, régies, öreges, magyarságunkkal, csipegetünk belőle, innen-onnan. Persze a Feljegyzés belső használatra készült, nem objektiv és nem adja ki magát annak (egyébként semmi a világon nem objektiv), de nagyon érdekes. Megvilágitja lelkivilágát azon keveseknek, akik életüket adják azért, hogy a magyar zsidóság kátyuba fordult szekerét onnan kihúzzák és mentsék ami menthető. Úgy tünik, hogy minden ellenkező hiresztelés ellenére – erre irányult a Wiesel fesztivál is.
Lássuk csak - - -
"- - - Nagy, elképzelhetetlenül nagy Kiddus Hásém volt, kifelé és befelé. A zsidók felemelt fejjel jártak, gerincük kiegyenesedett - - - a gójok pedig észbekaptak: milyen negativ eredménye lehet részükre ennek a mostani antiszemita atittűdnek - - - zsidók a parlamentban, fekete kipás Nóbel dijas, azt mondja, hogy a zsidók maradjanak zsidók, ki hallott már ilyent? Előtte meg azt nyilatkozta a legnagyobb példányszámu napilapnak, hogy ő "zsidó-zsidó". Nem kapitalista, nem szocialista, nem szabadkőmüves, nem is cionista, csak zsidó. Nettó. Zsidó-zsidó. Ilyen is van. Ezt hajtogatja a chábád is állandóan, és most jön egy Nóbel dijas - - -
(A sorok között kiderül, hogy az egész ötlet Wieselt meghivni, Raskin rabbié volt, Smulik Raskiné, aki a Pesten élő, tanuló izraeliek Chábád-rabbija. Zseniális ötlet és a Feljegyzés irója gönnolja Raskinnak és megadja a kreditet. Kol Hákávod – mondanák Tel-Avivban.)
"- - - Wieselnek nincs szakálla, nincs pajesza, nem hord kaftánt és nem rabbi, "csak" egy vallásos zsidó. Zsidó-zsidó. Ország-világ látja. Amikor negyedórás késéssel jön le szállodai szobájából, azzal mentegetőzik, hogy sorry, még nem dávenolt. Ezt jiddisül mondja, hogy "mindenki" értse. Már a reptérről bejövet közölte Marion, a neje, hogy ... éhes. Képzeljék, mondja, a repülőgépen cházer (sertés) szendvicset akartak adni nekünk - - -
"Vitray kérdésére, hogy mi lett volna ha nem a Holokauszt, biztosra állitja hogy Ros jesiva (Talmud-iskola vezetője, dékánja) akart lenni és lett volna. Ez tuti. Később elárulja, hogy már egyszer befejezte a teljes Talmudot, "naponta tanulok" – mondja. Szinte hihetetlen. - - - nem jár állandósan kipában, csak amikor a Bibliából idéz, vagy amikor eszik - - - de magát chaszidnak tartja és mondja. És az is - - -
"Az egyik étkezéskor megkérdezi, hogy "ez kenyér vagy sütemény"? (mivel kenyérre más áldást mondanak mint süteményre) és kenyér evés előtt rituális kézmosás ("leöntés") jár. "So, mondja, akkor hol lehet itt a kezet leönteni"?
(A krónikás nem tud szabadulni gyanujától, már ami a Feljegyzés irójának naivitását illeti. De ki tudja? Hátha valóban vallásos, mélyen, belsejében, ha külsejében ez nem is látszik. Van egy héber kifejezés, amely kivánja valakinek hogy "legyen a belseje mint a külseje" (Tochó köbár'o). Az előző lubavitsi rebbe, aki Amerikába jövet (1939), ott találkozott borotvált ortodox rabbikkal, azt kivánta nekik, hogy "legyen a külsejük mint a belsejük" (Bár'o kötocho).
"- - - A lapok megirták és igy mindenki tudja, hogy a parlamentben elénekelték a "Szól a kakas már..." cimü magyar-chászid dalt, melynek története a Nagykállói rebbehez vezet vissza. Azt azonban kevesen – vagy egyáltalán nem – tudják, hogy a szervezők mellékelték egy papirlapon a parlamenti résztvevőknek, a "Szól a kakas" teljes szövegét, annak héber betéteit is, amelyek úgy szólnak, hogy "De mikor lesz az az már?", vagyis mikor virrad már meg, a sötét gálut után, a megváltás napja, mikor lesz már vége az elnyomásnak, a szenvedésnek?
"A válasz, héberül úgy szól, hogy "jibáne hámikdos, ir Cion Tömálé", vagyis," amikor felépül a Szentély és Cion városa megtelik (emberekkel)" – akkor lesz az már.
"Az utolsó strófa is (részben) héber: "De miért nincs az már?" – jajongja az elnyomott, diszkriminált, vagy éppen elgázositott gálut-zsidó – és a válasz: "Mipné chátáénu, gálinu méárcénu..." ("Vétkeink miatt száműzettünk országunkból...") – azért nincs az már...
(Erre persze, mondhatják azok, akik eleve ellene voltak a "felhajtásnak" és próbálták azt sokféleképpen megakadályozni (a Feljegyzés irója egy ismert héber eufémizmussal "nem rendes emberek"-nek aposztrofálja őket), hogy ezt nem kellett volna, ez túl sok, kevesebb több lett volna, stb. Évekkel ezelőtt ugyanezt mondták a nyilvános chanuka gyertyagyujtásra is.)
"A parlamenti beszédek már megjelentek irásban - - - a miniszterelnők Bajnai is énekelte a Szól a kakast, ezt sokan figyelték, és ő, tudta mi dukál, nem fogott kezet Oberlander Bát-Sevával (ez a fő Chábád-sáliách felesége), hanem elegánsan, főhajtással, üdvözölte - - - az archivumok anyagáról a kultuszminiszterrel beszélt Wiesel - - - később Szita Szabolcs történész elmondta, hogy nehéz hozzáférni, a Kamenec-podolski deportáltak anyagához, meg "sok pénzt kérnek lefotozásukért" (itt, mint kiderült, két különböző anyagról van szó, itteni, amihez nem lehet hozzáférni mert "titkos" (!!), és az, amit Moszkvában vittek, aminek lefotózásához "sok pénz" kell (20 ezer dollár), Wiesel megigérte, hogy megszerzi a pénzt- - -
"- - - másnap 25 Soá menekülttel találkozott a vendég - - - sok könnyf folyt ott az arcokon - - - Egyházfőkkel is találkozott és kérte, irjanak alá egy nyilatkozatot az antiszemitizmus ellen, de dadogtak és azt mondták, hogy ez nem áll módjukban - - -
"Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy kétszer egy évben előimádkozik, apja és anyja jáhrzeitján és ekkor vizsnitzi chászid stilusban (nuszácchal) imádkozik - - - el is énekelt példaként egy strófát, ami nagyon tetszett... feleségének - - -
"Sokat és nagy elismeréssel beszélt a néhai lubavitsi rebbéről, akinél többször volt (bár hangoztatta hogy ő vizsnitzi chászid). Elmesélte, hogy reb Jiszróél Vizsnicer, amikor Szigetre látogatott, farherolta (kikérdezte) a 11 éves Elit és azt mondta hogy "ebből egy nagy zsidó lesz" (Gádol bőjiszráél). Hát ha ő mondta (reb Jiszróél) és ha reb Eli ezt elmeséli...
"A történelmi vitában (volt-e Magyarországon Chábád annakidején?) a vendég is letette a garast, mondván, hogy ő maga tanult Tánját Szigeten (ahol ki is adták a Chábád legalapvetőbb könyvét, 1943-ban). Azt nem mondta, hogy a Tánjá szerzőjének édesapja, reb Boruch, Nagyszőlősön van eltemetve, de ezt mi tudjuk nélküle is."
(Persze a vitának csak botcsinálta "történészeknél" van jelentősége, akik ezzel akarják a betérés okozta apró kellemetlenséget kompenzálni. Hiszen, sem az amerikai indián benszűlöttek sem az ausztráliai aboriginek, nem ismerték a Chábádot, sőt az a gyanum hogy a Báál-Sém-Tovot sem. De ez nem zavarta soha az amerikai vagy ausztráliai Chábádot...). Magyarországon ma a zsidóknak létfontosságu szükségük van a Chábádra, mint az aktiv zsidóság élcsapatára).
"A vendég többször hangsulyozta, hogy amerikai Chábád körök kérlelték, sőt nyomást gyakoroltak rá, fogadja el a pesti meghivást és "hogy lehet nemet mondani nekik"?
Lehet hogy nem kellett volna ilyen zsufolt programot csinálni neki?
(Hazafelé, a reptéren, aggódott, mert a gép késett, nehogy "bele utazzon a szombatba" (ez péntek délelőtt volt) és csak akkor nyugodott meg, amikor hallotta, hogy másfél órával a szombat beállta előtt már párizsi szállodájában lehet. Ha mindez szinjáték csupán, akkor nagy szinész a barátunk, de tulajdonképpen miért ne higyjünk egy zsidónak ha azt mondja, hogy ő szombattartó? Miért legyünk rosszmájuak. A naivitás és e között egy nagyon széles terület van - - -). Azután még elénekelt egy vizsnitzi dallamot és elmondta mire büszke:
"Arra, hogy New-Yorkban, Manhattanban, négy éves unokám az utcán sétált baby-sitterével – ez Szukkotkor volt – és Chábád fiatalok megállitották és megkérdezték tőle "Are you jewish"? (Zsidó vagy?) és a gyerek büszkén válaszolta, hogy igen és azonnyomban bencsolt eszrigot (ezt jiddisül mondta) vagyis áldást mondott az ünnepi csokorra - - -
"A Wiesel látogatás utórezgéseit még sokáig fogják érezni a magyországi zsidók" – irja Feljegyzéseiben az ismeretlen krónikás.
Persze csak szemezgettünk, csipegettünk itt-ott; van egy sor dolog, amit most még korai lenne szellőztetni. Ha valaki netalán kérdezné – a cimben lévő kérdőjelnek ez a magyarázata...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése