|
Színarany menóra
"A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején lévő mécseseknek hét-hét csücske van. Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? ... Erre ő így szólt hozzám: Az Örökkévaló igéje ez Zerubávelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az szellememmel! - mondja a Seregek Ura." (Zechárjá) 4:1-6.)
Zechárjá ben Beráchjá ben Ido, aki a magyar Biblia-fordításokban a Zakariás nevet viseli, a visszatérés - a sivát cion - prófétája, időrendben a három utolsó próféta egyike. Már Ezrá könyve - is említi, hogy kollégájával, Chágáj prófétával együtt egyengette a Második Szentély építésének útját, biztatta a csüggedt népet, és megtérésre szólította fel az idegenben asszimilálódott zsidókat. Zechárjá valószínűleg a babilóniai száműzetésben született, papi családban, amely Zerubável idejében tért vissza Erec Jiszráélba. Próféciái főként látomások formájában jelentkeztek, és a nép - fiatal kora ellenére _ nagy tisztelettel vette őt körül. Prófétai tevékenységének elején a Szentély építése - részben a nehéz gazdasági helyzet miatt, részben pedig a szomszédos népek ellenségeskedése folytán - abbamaradt, és a próféta megpróbálta eloszlatni az ennek nyomán támadt csüggedést. A háftárá Zechárjá vigasztaló szavaival kezdődik: "Ujjongj, örülj, Cion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az Örökkévaló. A többi nép is csatlakozik majd az Örökkévalóhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek ... " (Zechárjá , 2:14-15.)
"Körödben lakozom": ez az újjáépült Szentélyt jelenti. Ugyanezt a kifejezést használja az Írás a Mózes által a pusztában épített Hajlékkal kapcsolatban is. A népek csatlakozásának ígérete azt sugallja, hogy az ellenséges szomszédok letesznek gonosz szándékaikról. |
| * ** |
| A következő látomásban a próféta Josuát, a főpapot látja, amint Isten színe előtt áll, és a Sátán, a vádló angyal, felsorolja vétkeit a népéivel egyetemben, amely miatt nem érdemesek az isteni segítségre. A Sátánról - aki az égi "közvádló" szerepét tölti be, és az emberiség botlásait, vétkeit hozza a "legfelsőbb bíróság", a bét din sel máálá és Isten trónusa elé - Jób könyvéből alkothatunk némi fogalmat. Itt elég annyit tudnunk, hogy a befejezetlen Szentélyben már folyt az Isten-szolgálat, a napi áldozatok bemutatása. Josuá, a főpap, öröklés útján nyerte el tisztségét.
Hogy mi lehetett a vétek avagy "tisztátalanság", amelyről Zechárjá beszél, azt csak bölcseink hagyományos magyarázataiból, illetve a kommentátorok feltételezéseiből sejthetjük. Az egyik magyarázat - amelyet B'háálot'chá szakaszában is leírunk, mert ugyanerről a háftáráról van szó -, hogy Josuá fiai nem hozzájuk illő leányokat vettek feleségül (Szánhedrin 93.). Rási hozzáteszi, hogy az ítélet - "Vegyétek le róla a piszkos ruhát!" - azt jelenti: fiainak el kell válniuk idegen feleségüktől.
Ez általános volt az Ezrá-korabeli hazatérés idején, amikor Ezrá, az Írástudó és Nechemjá, a Pasa, kötelezték a népet, hogy hagyjon fel a nemzetgyilkos vegyes házasságokkal. A hagyományos Írás-magyarázat azt sugallja, hogy ez a rút szokás még a legfelső körökben - ahová a főpap családja tartozott - sem volt ismeretlen. |
| * * * |
| Joggal merülhet föl a kérdés: felelős-e Josuá azért, amit a fiai tesznek? Hibás-e abban, hogy fiai idegen leányokat vettek feleségül, és ezzel siettették a nép beolvadását a bábeli birodalom kohójában? Az a főpap vagy főrabbi, aki nem képes úgy nevelni fiait, hogy azok érdemesek legyenek a "zsidó" névre, és ne veszélyeztessék a zsidóság fennmaradását, összepiszkítja a főpapi talárt, és érdemtelenné válik rá. Bölcseink szerint Josuá vétke az volt, hogy nem figyelmeztette fiait, és nem tiltakozott a vegyes házasság ellen. Ibn Ezra szerint egyik unokája a korabeli zsidó közösség egyik legnagyobb ellenségének leányát vette feleségül. |
| A Zohár azt állítja Josuáról, hogy "igaz ember volt" - cádik gámur -, a Jonátán ben Uziélnak tulajdonított fordítás, a Tárgum pedig azt írja: Josuá isteni ígéretet kapott, hogy az idők végén ő is ott lesz a föltámadottak között. |
| * * * |
| A próféta nehezen érthető és magyarázható látomásai közül talán ez a legbonyolultabb, és ez lehet az oka a hozzá fűzöttt sok eltérő magyarázatnak. Abarbanel szerint a látomás csak Josuá halála után került nyilvánosságra. Mások a Sátán ban egyszerűen a szomszédos ellenséges népeket látják, akiknek külőnböző machinációkkal- például feljelentéssel, héberül szitnával- sikerült késleltetniük és ideiglenesen leállíttatniuk a Templom építését. Abarbanel szerint Mátitjáhu és fiai, a Jehudá Mákkábi-féle felkelés hősei Josuá leszármazottai voltak, a Sátán pedig nem más, mint Antiókhosz Epiphanész és a makedón-görög kultúra képviselője - ebben egyébként Flaviust idézi -, aki ellen felkeltek Josuá utódai. Eszerint a "tűzből kiragadott üszkös fadarab" képe is Mátitjáhura és fiaira vonatkoznék, akik megmenekültek a szír-görög terror poklától, és Modiinban bontották ki a szabadságharc zászlaját.
Abarbanel magyarázatát elfogadva igen logikus a háftárá befejezése, amikor a próféta újabb látomásában színarany menóra jelenik meg, Chánuká jelképe. Emiatt választották ezt a prófétai fejezetet Chánuká első szombat jának háftárájául. A felhangzó "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az Én szellememmel!" egybecseng Chánuká tanításával, amely szerint a szellemi örökség, az ünnep lelki tartalma fontosabb a hadi győzelmek talmi csillogásánál. (Lásd a B'háálot'chá szakasz - azonos - háftárájához fűzött magyarázatot.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése