A CHÁBÁD 20 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN :ELIE WIESEL MEGHÓDITOTTA MAGYARORSZÁGOT(1)

  

BÖRTÖNBE A HOLOKAUSZT TAGADÓKKAL! – MONDTA A NÓBEL-DIJAS AUSVITZ TÚLÉLŐ*

FELDMÁJER: ELMEHETÜNK, AHOGY A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK  ZSIDÓI TETTÉK

 

     Pesti tudósitóink, Gesztenyfalvy Ábris és Cimbalmos Jeromos  jelentik:

 

    Egy öreg szakállas zsidó megállás nélkül törülgette a szemeit. Senki nem ismerte, nem tudták kicsoda és miért könnyezik. Csak amikor megkérdezték az esemény hősét, Baruch Oberlandert, a Chábád fő sáliáchját( küldöttjét), nem tudja-e ki az illető? Azt mondta hogy tudja. További kérdésre azt mondta röviden: az apám, Isten éltesse sokáig.

 

Az esemény: Elie Wiesel, a Nóbel-dijas ausvitzi túlélő tiszteletére rendezett parlamenti fogadás volt, szerdán, ahol "mindenki" ott volt.  Vagy ahogy G.Ábris kifejezi magát első gyorshirében:

 

"Az ort. hitközségen kívűl a zsidóság valamennyí árnyalata ott volt. Kíváló volt a rendezés (Köves Slomó érdeme), Bajnai hosszú volt, de jó, egy kis kampányolással. Wiesel kíválóan beszélt. Köves, Feldmájer kb. egy szint. Ma 21 órakor a Duna tévén megy a film a régi Máramarossziget zsidóságáról, holnap az Atv-n a Hit gyüliseket közvetítik."

 

 Az "esemény" a Chábád 20 esztendős magyarországi tevékenysége volt és az ünnepségre, amit Wiesel "hivatalos" látogatása fémjelzett, a jelenlegi antiszemita atmoszféra nyomta rá a bélyegét. A miniszterelnök szerint a baloldalnak, mármint  a volt kommunistáknak, össze kell fogniuk a jobboldallal (Fidesz) a szélsőjobb(ik) nácik ellen. Ez volt a "kampányolás". Bajnai vastapsot kapott, de voltak – "zsidó vezetők" – akik látványosan nem tapsoltak . "Ők már a jövőre gondolnak.Okosan"... (C.J.)

 

 Tudósitónk megjegyzi, hogy az egyházak képviselői feszengtek székeiken, amikor Wiesel és Feldmájer, (utóbbi  a Mazsihisz képviseletében), fejükre olvasták az egyházak asszisztálását a zsidóirtásban). Feldmájer hangsulyozta:

 

   " Ha a magyar társadalom vezetői, a szellem emberei, írók, művészek, tanárok, papok hagyják, hogy eluralkodjon a társadalomban az antiszemitizmus mételye, ha hagyják, hogy az egyetemet végzett profi kommunikátorok szabadon uszíthassanak, szabadon nevelhessék a nyíltelméjű, tudatlan ifjúságot a gyűlöletre, embertársaik megvetésére, a zsidók kirekesztésére, akkor előbb utóbb el fog jönni az a pont, amelyhez már elérkeztek a Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban élő zsidók a ’60-as, ’70-es években, és amelyet úgy fogalmaznak meg, „Mindegy hogy hová, mindegy hogy hogyan, csak ki innen”.

 

 Ezt nem tapsolták meg a jelenlevők, de a Mazsihisz elnökétől nagy civilkurázsira volt szükség ezt kimondani egy olyan ülésen melynek cime a "Magyar-zsidó együttélés" volt. Az sem biztos hogy sok  magyar bánná ha a zsidók elmennének...

 

 Wiesel először néhány mondatot mondott magyarul – utána angolul beszélt, elég hosszasan: Főmondanivalója – ezt várták tőle – hogy megkell büntetni a holokauszt-tagadókat, ahogy mindenütt megbüntetik. Börtönbe velük. Filozófia, nosztalgia, visszaemlékezések. Nem látszik rajta a 81 év. Feszélyezettnek látszott, de lehet hogy ez szerénység volt. Több mint fél órás beszédét a részvevők felállva tapsolták meg.

 

Hogy kik voltak a résztvevők?

 

Háát - - -

 

"- - - Tele volt  a Parlament Felsőházi terme. Ott volt minden egyház vezetője, állami tisztségviselők sokan, pártok közül : Fidesz nem, MSZP elszórtan, SZDSZ többen. Minden "zsidó arc" ott volt, ez kb. 150 ember. Baruch édesapja is ott volt, Baruch kapott a Lubavicsi Mozgalomtól kitüntetést ( felesége is).

Baruch köszönöm-beszéde intelligens szívhezszóló volt, kedves.

K. Slomó éretlen, iskolás és kicsit hivalkodó beszédet mondott, kicsit túlzott, mintha vele kezdődött volna itt a világ. Ezt jópáran rossznéven vették....

 

A Bajnai több, mint félóráig beszélt, szélsőjobb veszély, dönteni kell a demokraták és a szélsőségek közti konkrét határról, stb..."

 

 Harmadik tudósitónk, akinek még álneve sincs, hozzáteszi (nem túl objektiv jelentésében):

 

" Feldmájer Péter (Mazsihisz elnök) volt  a Zárszó.

Hát elég ciki volt, már mindenki unta, mindenki fáradt volt, már volt Gryllus testvérek furulyázása, gitározása és népdalozása, már volt Kányádi Sándor erdélyi sztorizása, és aztán a Zárszó.

 

     Néhány perces volt,  izgatott és elfogódott hangon beszélt. A lényege az volt, hogy a "széttört üvegcserepeket" össze kell szedni és össze kell ragasztani, mert csak így lesz egységes, ha nem is lesz már a régi..... (Teljes beszédét – lásd külön).

     

A  végén együtt elénekeltük a Szól a Kakast.

 

    Cimbalmos Jeromos összegez:

 

 "Jó  2 és fél óra hosszat tartott, sok volt a beszéd, és sajnos újdonságot, vagy forradalmi megállapításokat egyáltalán nem tartalmazott. Az "államiak" pofáján az unalom volt tapasztalható, "jól van, sírnak megint a zsidók"...

 

A "társegyházak" vezetői kicsit indignálódva nézelődtek, mikor bűnről és bocsánatról volt szó, nekik nem tetszett, hogy oldalt ülnek és implicite ostorozzák őket, persze csak nagyon "áthallással" és finoman...

 

Konkrét, egyenes beszéd, kérés vagy igéret nem volt. Olyan, hogy "hát igen, ez van" hangulat volt, meg "nem tudjuk mi lesz, de a nácizmus már itt van az ajtónknál, csak nem tudjuk, hányan lépnek be az ajtón és mikor"

 

     Ez így el is hangzott

 

  ...ÉS A DISZVACSORA

 

   Mindez szerda délután volt. Aznap este diszvacsora volt, "jótékony célra". (Egyszer egy okos zsidó azt mondta, hogy a pénz jótékony hatással van az emberre...).

 

    " A tegnap esti vacsorán kb. 230-an voltak.Egy jegy: 60.000.- Ft volt.

Egy vacsora 8000.- költségbe került.Levonva még egyéb rezsit, költségeket, maradt jótékonysági célra tisztán legalább  kb. 10 millió Ft.

Reméljük, jó célokra" – közli jómáju tudósitónk. Mi is reméljük. A jótékonyság mindig jó cél, ahogy a nevében is foglaltatik.

 

Másik tudósitónk hozzáteszi hogy "a vacsora tegnap este hét után kezdődött, a fő fogást a vacsoránál este 1/4 11 után hozták ki... (vagyis annyi beszéd volt – a szerk.)

Sok prominens volt. (és egy jónéhányan nem fizettek, mert grátisz vendégek voltak..)

Szép beszédek voltak, virágcsokrokat adtak át, és Hanukiákat adtak ajándékba jónéhány embernek..

         Ma, csütörtökön, volt sajtótájékoztató és a vendég előadást tartott valamilyen klubban.

  Ha a magyar sajtót nézzük, Elie Wiesel "elfoglalta Magyarországot", mivel minden lap és tévé részletesen foglalkozott a látogatással.

 

                     (Folytatása következik)

                                          ***

   "ŐSSZERAGASZTANI A TÖRÖTT CSEREPEKET"

FELDMÁJER FELHIVÁSA AZ EGYSÉGRE

 

    Az ünnepség zárszavában Feldmájer Péter, a Mazsihisz ELNÖKE, A KÖVETKEZŐKET MONDTA:

 

"Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Igen Tisztelt Professzor Úr!

Tisztelt Bíboros Úr, Püspök Urak, Főtisztelendő Főrabbi, és Rabbi Urak! Tisztelt Konferencia!

A magyar zsidóság csodálatos üvegmozaikját, amelybe minden szín belefért, a gyűlölet tombolása darabokra törte szét, de hallgatva e nagyszerű előadásokat, egyet biztosan tudok, bennünket összeköt az, hogy mindannyian hiszünk a zsidó jövőben.

Hiszünk abban, hogy ahogy eddig is, az Örökkévaló ezután is meg fog tartani bennünket, nem fogunk elsüllyedni a népek tengerében, mint ahogy ez szinte valamennyi ókori néppel megtörtént a történelem során. Sokszor és sok helyen elmondjuk, hogy ez csak úgy volt, és úgy lesz lehetséges, ha megőrizzük hitünket, hiszen ez vezetett át bennünket az évezredek viharain.

Az, hogy a jövő zsidóságában lesz-e szerepe a magyarországi zsidóságnak, már egy sokkal nehezebben megválaszolható kérdés.

Amióta a török uralom, és a középkor végeztével megindult Magyarország a fejlődés útján, ismét élhettek itt zsidók, és élvezték egyre nagyobb számban a mind modernebb állam jótéteményeit, örülhettek a befogadás, az egyenjogúsítás újabb, és újabb lépéseinek, de szenvedték a múltból itt maradt gyűlölet újabb, és újabb hullámát. Majd kétszáz éves szinte töretlen fejlődést tört meg a népirtás szörnyűsége, a magyar zsidóságot egy olyan jogfosztott állapotba taszítva, amelyben sosem volt, hiszen még nem volt rá példa, hogy valaki egy egész nép elpusztítását tűzte volna ki céljául, és arra sem, hogy ezt a célt a társadalom jelentős része elfogadta volna , sőt aktívan részt is vett volna annak megvalósításában, és egyetértett volna, ha nem is a csecsemők, gyermekek meggyilkolásával, de azzal igen, hogy  a „Zsidókérdést” meg kell oldani,

Azt, hogy lesz-e zsidó jövő ebben az országban, nem mi zsidók döntjük el, mert a történéseknek, nem csak alanyai, hanem tárgyai is vagyunk, abban az értelemben, hogy megmaradásunk körülményeit a magyar társadalom alakítja ki.

Ha a magyar társadalom vezetői, a szellem emberei, írók, művészek, tanárok, papok hagyják, hogy eluralkodjon a társadalomban az antiszemitizmus mételye, ha hagyják, hogy az egyetemet végzett profi kommunikátorok szabadon uszíthassanak, szabadon nevelhessék a nyíltelméjű, tudatlan ifjúságot a gyűlöletre, embertársaik megvetésére, a zsidók kirekesztésére, akkor előbb utóbb el fog jönni az a pont, amelyhez már elérkeztek a Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban élő zsidók a ’60-as, ’70-es években, és amelyet úgy fogalmaznak meg, „Mindegy hogy hová, mindegy hogy hogyan, csak ki innen”.

Az, hogy a társadalmi folyamatok hova vezetnek megjósolhatatlan, mert bár ma már a tudomány mindent mérni vél, minden gondolatunkat, minden egyes mozdulatunkat számítógépbe rögzítve analizálja, de egyet nem tud, azt hogy hogyan működik az emberi lélek, hogyan működik a szív akkor, amikor döntenünk kell a szülőföldről, a ragaszkodásról eleink sírjaihoz, és sok minden máshoz. Az ilyen döntések, a napok örömeiből és keserűségeiből tevődnek össze, és ez nem egyszerű matematika, összeadás és kivonás, nem tudni, hogy mennyi keserű pillanat az, amennyi elnyomja az öröm édességét, néha elég egy csepp is, hogy elrontson egy egész életet. Mi nem szeretnénk úgy alanyává válni ennek a történetnek, hogy kényszer alatt kelljen döntenünk.

Ha lesz Magyarországon zsidó jövő, akkor arról, hogy az milyen lesz, mi fogunk dönteni. Rajtunk múlik, magyarországi zsidó embereken, magyarországi zsidó vezetőkön, hogy merre megyünk tovább, sikerül-e megőriznünk, azt a több mint 200 éves hagyományt, amelyet apáink, nagyapáink adtak tovább nekünk, azt, amit ők is úgy örököltek eleiktől. Tesszük-e kötelességünket, tovább visszük-e a magyarországi ortodoxia - és neológia hagyományait, hogy ne kelljen saját zsinagógáinkban idegenként mozognunk, mint afféle bennszülötteknek, akik lassan kihalnak.

Az is rajtunk múlik, hogy sikerül-e megtartanunk vallásos zsidó hitünket, vagy azt hagyjuk feloldódni, valami általánosabb, ködös fogalomban, amely a zsidóságról úgy beszél, mint ami elszakítható az Örökkévalótól, elszakítható attól a hittől, hogy a leszármazottai, vagy éppen hitbéli örökösei vagyunk azoknak, akiket kivezettek Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Sokan próbálkoztak már „más, új úttal”, de tudjuk ez zsákutca, egy-két nemzedék után a zsidó élet úgy tűnt el, mint a víz a sivatag homokjában. Együtt kell gondolkodnunk, együtt kell dolgoznunk, nincs más utunk, mert ha úgy hisszük, hogy csak nekünk lehet igazunk, ha nem hallgatunk a többiekre, ha energiánkat az egymással való civakodásra szánjuk, akkor nem másokat győzünk le, hanem önmagunkat tesszük tönkre. Ha nem fogunk össze, akkor nem a zsidó jövőt építjük, hanem együtt ássuk meg azt a gödröt, amelybe a magyarországi zsidóság jövőjét temetjük el.

Hölgyeim, és Uraim! Ne hagyjuk, hogy így legyen.

Fogjunk össze, rakjuk össze az összetört üvegmozaik megmaradt darabjait, tudva, hogy bár az már sohasem lesz olyan, mint amilyen volt, de mégis egy egészet alkot, olyat, amelybe minden árnyalat belefér. Dolgozzunk együtt azért mi zsidók és magyarok, hogy unokáink, és dédunokáink is itt élhessenek ezen a földön, büszke, szabad, magyar, zsidó emberként, olyanokként, akiknek az élete csupa öröm és kevés bánat".

Wiesel: amikor a magyar zsidók félnek, ő is reszket

 

A gyűlölködők, a rasszisták, akik szégyent hoznak Magyarországra, a magyarok és a zsidók közös ellenségei; a holokauszt tagadását pedig törvénnyel kellene büntetni Magyarországon is, hogy az ezt vallók börtönbe kerüljenek - mondta Elie Wiesel Nobel-békedíjas író Budapesten a Parlamentben szerdán, a Magyar-zsidó együttélés - együtt a közös jövőért című konferencián.

 

A politikusokat arra kell sürgetni - hangsúlyozta -, hogy minél jobban és erőteljesebben ítéljék el az antiszemitizmust és a rasszizmust mind a közéletben, mind az egyéb megnyilvánulásokban, így például a publikációkban is. Hatvanöt éve először a szavakban nyilvánult meg a gyűlölet, aztán váltott át a szörnyű tettekre - emlékeztetett a konferencia díszvendége.

Mint Elie Wiesel közölte, a legfontosabb ugyanakkor az, hogy az emberek tiszteljék egymást, és a másik félelmét, örömét, illetve emlékét érzékenyen kezeljék. Az emlékek közül kiemelte, hogy a magyarországi zsidóság tevékenyen részt vett a történelmi Magyarország nagy eseményeiben, az ő nagyapja például az Osztrák-Magyar Monarchia felcsere volt az első világháborúban.

Arról is beszélt a ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz való visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, és bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket - hívta fel a figyelmet.

Az író arra is emlékezett, hogy a deportáláskor látta sírni jóformán egyetlen alkalommal az édesapját, melynek során a katonatiszt elvette hivatalos papírjaikat és a kukába dobta azokat. Ennek ellenére - mint mondta - a mai Magyarország iránt nem érez gyűlöletet, "a mi rémületünk és szomorúságunk nem az új generációk felé irányul", mert az azóta felnőtt nemzedékek nem vettek részt a holokauszt borzalmaiban.

A mai magyar társadalom viszont felelős a múlt emlékeinek ápolásáért, azért, hogy ne felejtsék el soha azokat a rémtetteket, amelyeket a vészkorszak idején a zsidóság ellen elkövettek. A közönynek, a közömbösségnek ugyanis megvan a maga veszélye - tette hozzá.

A magyarországi zsidóságnak szánt mondataiban kitért arra: "ma is közétek tartozom, veletek vagyok", majd rámutatott: "együtt vagyunk felelősek egymásért". Annak is hangot adott, hogy amikor a magyarországi zsidók félnek, ő is reszket, míg amikor örülnek, ő is együtt örül velük.

A Nobel-díjas író arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékezés a múltra nagyon fontos, ezt pedig elősegítheti a vészkorszak szörnyűségeit taglaló oktatás színvonalának emelése. Az Egyesült Államokban egyetemeken, főiskolákon, illetve a közép- és általános iskolákban is külön programok alapján tanítják a vészkorszakot. Ugyanígy fontos a korabeli archívumok megnyitása is a tisztánlátás érdekében - mutatott rá.

Köves Slomó: Chanuka gyertyákkal – a sötétség ellen

A rasszizmus ellen a sokszínűség szépségét kell megmutatni, meg kell ismertetni a zsidó vallási és kulturális jellemzőket, mert az előítéletek leghatásosabb ellenszere maga a tudás - mondta a konferencián Köves Slomó, rabbi, a magyarországi Chábád küldöttek egyike, aki a konferenciát szervezte.

A rabbi rámutatott: a zsidó és a magyar identitás nem zárhatja ki egymást. A zsidóságnak büszkének kell lennie több ezer éves hagyományaira, ugyanakkor a magyarországi zsidó emberek egyúttal magyarok is, mert "nemzedékek óta ezt az országot építjük és szolgáljuk" - fogalmazott.

Meglátása szerint magának a zsidóságnak is ismernie kell saját szellemi örökségét, mert ha ezt nem teszi, meg, nem várhatja azt el másoktól sem. Ezzel összefüggésben felhozta, hogy két nap múlva meggyújtják a hanuka első lángját. Az ünnep arra emlékeztet, hogy több mint kétezerötzáz évvel ezelőtt egy kis zsidó seregnek miként sikerült a szabadságát kivívnia, és hogyan sikerült meggyújtani a nép szent templomában a szövetség mécsesének lángjait. A gyertyák a sötétség elűzését jelentik, mert "sötétség ellen nem lehet sötétséggel harcolni" - tette hozzá.

Köves Slomó arról is beszélt, hogy a holokauszt oktatásának és a zsidóság kultúrájának meg kell kapnia a megfelelő helyet a történelemtankönyvekben és a történelmi atlaszokban.