A MEZŐN FELEJTETT KÉVE, AVAGY A WIESEL FESZTIVÁL MARGÓJA

AMI A FELDMAJER BESZÉDBŐL KIMARADT. . .

Nem tudom, tudja-e ezen blog szorgalmas olvasója, milyen nehéz többezer kilóméter távolságból tudósitani egy ilyen kolosszális eseményről, amilyen a Wiesel fesztivál volt nemrég, Pesten. Neves (illetve álneves) tudósitóink szivességet tesznek, ha küldenek egy mailt és akkor is (majdnem) mindegyikük a saját pecsenyéjét (is) sütögeti, ami nem egyszer oda vezet, hogy a tudósitás enyhén szólva nem éri el az objektivitás, illetve igazmondás azon fokát, ami mit - önmagunktól is – elvárunk.

Az alábbiakban több példa – erre nézve.

Annakidején, elhangzása után, azonnal, leadtuk a teljes Feldmájer beszédet a parlamentben – kommentár nélkül (bár egyik tudósitónk, aki szemben dicséri az Elnök urat, tett egy-két rosszmáju megjegyzést). Nekem személyesen tetszett amit mondott a törött üvegcserepekről. Annakidején , 1984-ben (te jó ég, ennek már 25 éve, hogy szalad az idő...)én is ugyanezt mondtam Bai László elvtársnak, (az Egyházügyi Hivatal, egyik főmuftijának, akihőz a néhai Bárónő protezsált be) kérdésére válaszolva, hogy mit csinálok itt. Régész vagyok – mondtam – törött cserepeket próbálok összeragasztani...

A F. beszédet a Mazsihisz honlap hivatalos szövege alapján adtuk le. Már másnap kiderült, hogy ott kicenzuráztak egy (fontos? Nem fontos?) részt. Ugyanis az Elnök úr, aki kissé késve ugyan, de felugrott a Wiesel fesztivál kocsijára (ne kérdezzük most mennyibe került ez neki), a beszédét igy kezdte:

"Mélyen tisztelt Konferencia!

Nehéz zárszót mondani, nehéz beszélni, ilyen kiváló emberek után, mint mesterem Oberlander Baruch úr, akit húsz éve ismerek és csodálok kitartásáért. Csodálok azért a munkáért, amit értünk tesz, esendő lelkeinkért. És persze még nehezebb szólni Elie Wiesel után, a professzor úr, aki a szavak mestere beszéljen magyarul, beszéljen angolul, beszéljen franciául, mindig a szívünkből beszél. De úgy van ez hölgyeim és uraim, ahogy mondták- - -" a magyar zsidóság csodálatos üvegmozaikját, amelybe minden szín belefért, a gyűlölet tombolása darabokra törte szét, de hallgatva e nagyszerű előadásokat, egyet biztosan tudok, bennünket összeköt az, hogy mindannyian hiszünk a zsidó jövőben stb, stb.

. Innen és tovább, a beszéd szószerint az ami hitközségi honlapon megjelent – csupán a kezdet, volt más.

Ez igy szólott:

"Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Igen tisztelt Professor Úr! Tisztelt Biboros úr! Püspök urak. Főtisztelendő Főrabbi és Rabbi urak!

Nincs "Mesterem, Oberlander Baruch", akit "csodál az Elnök úr kitartásáért"... "a munkáért amit értünk tesz, esendő lelkeinkért", stb stb.

Itt a kiváncsi gyerek a Haggadából nem tudja nem megkérdezni, hogy is volt ez? Mondta az Elnök úr, ami a magnón hallható, vagy nem mondta? Ha mondta- ki cenzurázta ezt ki? Az Elnők úr maga, aki nyelvbotlását korrigálta, esendő lelke rajta, vagy a honlap siksze szerkesztője, akinek Oberlander rabbi dicsérete, nem nyerte el tetszését? Ha nem mondta, hogyan kerül ez, hangján, a magnóra?

Ezt talán soha nem fogjuk megtudni, minthogy azt sem, miért tartott két hétig, amig a releváns anyagot elküldték nekem? Tudom hogy semmi sem sürgős, mi évezredekben számolunk és gondolkodunk (a Vatikán, lehávdil) csak évszázadokban, de azért ez egy kicsit sok. Ki emlékszik ma a Wiesel látogatásra, bizonyos ál-történészeket és/vagy volt cionista gójokat leszámitva (tudom, tudom, van papir a Jidutól).

*

Talán az elhallgatás is kapcsolatos a látogatással, ha nem is duplavével és e nélkül. Chanuka egyik borus estéjén két huligán levizelte(!!) a Nyugati téri chanuka menórát. A rendőrök elkapták és bevitték őket, egy zsidó funkci, aki véletlenűl tudott a dologról, felhivta a Doktor-rabbinert és közölte vele a Wiezelés tényállását, javasolván a feljelentést. EZ nem történt meg, a huligánokat kiengedték, nincs feljelentés, nincs bűncselekmény. Magyarország egy liberális ország, hivatalból nem üldőzik a vizelést.

*

Én viszont elnézést kérek , mert mi leközöltük – egyedül – a huliganizmus ezen nedves példáját. Lehet hogy nem kellett volna, bár nem biztos. Juniusban is el akarták hallgatni a bócher megverését és ime, alig fél év telt el és a rendőrség máris elfogta a gyanusitottakat és időbe fog kerülni amig a biróság felmenti őket. Ebben nem lehet az ember elég okos.

*

Futott még az apa-após szindróma. Az egyik legkényesebb baki, illetve blamázs, ami a blogon ért, egyéves müködése alatt. (Éppen most egy éve hogy naponta teszek fel anyagot az Ősi Forrás blogra. 80% jiddiskeit, 20% polémia, illetve az amit Bölcseink úgy neveznek hogy "lécánutá döávodá zárá". Aki nem tudja mi ez, ne szégyelje magát, mert " a szégyenlős nem tanul" (Atyák, 2,5) hanem kérdezze meg Feldmájer elnök úr Mesterét.

Ugyanis azt irtuk, hogy a parlamenti fogadáson jelen volt Oberlander Baruch rabbi (igy magyarosan, nehogy őt is leimrekertészezzék)édesapja is, akit jól ismerek és nagyra becsülök. (Lásd róla könyvemben, "Az áldozat visszatér a tett szinhelyére", ami most fut folytatásokban, itt a blogon).

Egyhamar kiderült hogy (ál)neves tudósitónk nyelvtudása áldozata lett; hallott valamit harangozni és az angol father-in-law-ból csak a fathert értette. Igy lett az apósból apa, éljen mind a kettő (a másik Bát-Sevá édesapja) erőben egészségben 120 évig.

A másik baki még ennekelőtte volt, amikor két gojte együttmüködéséből megszületett egy szombati autóbusz, amely az egyik zsidó iskola veterán növendékeit vitte egy péntekesti imára az Orzsébe – a szombat beállta után. Hangos tiltakozás nyomán, melyben résztvett az U.É. föszerkesztője is (egy volt ortodox) – megigérték – a két illetékes gojte (egyik betért, másik nem, de ennek nincs jelentősége) - hogy nem lesz busz, lemondták.

Mikor kiderült hogy hazudnak rendületlenül és volt busz – átverték "okos" tudósitónkat is, mondván, hogy a buszt nem ők, hanem az Orzse rendelte. Miután kiderült, hogy ez is hazugság volt, meg kell követnem a "gyanusitottat", aki ebben az ügyben ártatlan volt. Ez meg is fog történni, mihelyt ők megkövetik a helyi zsidóságot, amiért egy gój tanulhatott náluk rabbinak és irhatott Tóra magyarázatokat a rabbiképző honlapján...

*

Hogy jön mindez Wieselhez? És a "mesterien" cenzurázott elnöki beszédhez?

Ahogy a két wiezelő huligán, vagyis – sehogy.

Ilyenkor évutón, amikor mindenki pihen a hosszu semmittevés fáradalmai után és kb. 10-napra-két-hétre leáll az élet – mi is söpregetünk házunk tájékán és a felgyülemlett Leket, Sikchá és Péát (kérdezni a Mestert, nem szégyelni) leadjuk a blogon. Lányunknak mondjuk – menyünk is értse. (N.K.).

Ui. Megkérdezték E.W-t barátai New-Yorkban, mi a véleménye a mai Magyarországról. Nyomdafestéket nem tűrne válasza, de az én nyomtatóm lézerrel mükődik, talán igy menne. De nem érdemes kockáztatni...