2009. december 27., vasárnap

HETI SZAKASZ – VÁJCHI - 2010

                       A JÓZSEF DRÁMA UTÓREZGÉSEI

 

          Amikor Jákob befejezte végrendelkezését, behúzta lábait az ágyra, és elhunyt, megtérvén őseihez.  És József apja arcára borult, sirt és megcsókolta őt. (1. Mózes, 49,33 és 50, 1).          

 

Jákob meghalt. Fiai megilletődötten állnak halálos ágya mellett, amelyről élete utolsó órájában megáldotta őket. Egy hangot nem lehet hallani. József az aki megtöri a csendet, sirva fakad, Jákob arcára borul és csókólhatja a halottat. A többiek megrettenve állnak, még sirni sem mernek. Most hogy a papa elment, egyedül maradtak Józseffel, akit eladtak rabszolgának. Ki tudja mit fog velük most a nagyhatalmu József tenni. Eddig mindig csak azt kérdezte, él e még a papa, "él- e még az apám"(uo. 45, 3) nem mondta hogy apánk, hanem apám. Ki tudja mi lesz most velünk. A félelemtől szinte megnémultak, de József ezt látszólag észre sem vette.

 

Mostantól kezdve apja temetésével volt elfoglalva, ehhez kellett a Fáraó engedélyét megszerezni, aztán bebalzsamoztatni, majd a temetési menetet megszervezni. A testvérek itt emlitve sincsenek, mintha nem is lennének. A 70 napos egyiptomi hivatalos gyász után, amikor a gyászmenet elindul, az ott felsoroltakban, a lista végefelé, az egyiptomi notabilitások, Fáraó háznagyai és öregei, valamint az állami Öregek tanácsának tagjai után, a "futottak még" között, emliti az Irás a testvéreket.

 

        Amikor Egyiptom határára értek, a Góren Hátádhoz, itt egy hétig állomásoztak, mert József itt egy hetes "zsidó-gyászt" (Sivá) rendelt el. Innen tovább a testvérek vitték a koporsót Hebronba, a Machpéla barlangba és ők is temették el. Itt József nincs emlitve. Egyesek szerint József nem lépte át a határt, hanem megsiratta apját a hatáon és visszament "mivel a kanaániták féltek hogy Egyiptom, kihasználja az alkalmat és elfoglalja országukat, ezért kérték Józsefet, ne lépje át a határt. Ő sarkon fordult és innen már a testvérek vitték a koporsót.(R' Chájim Páltiél). A Psát azonban kifejezetten hangsulyozza hogy József és testvérei és az egész egyiptomi kiséret együtt mentek vissza Egyiptomba. (uo.50, 14)

 

        A Midrás szerint a testvérek maguk vitték vállukon a koporsót a határtól Hebronig, ahogy ezt apjuk meghagyta nekik, mondván:" ne vigyen se egyiptomi,  de egyikötök fia (vagyis Jákob unokái)  sem, mivel  anyjuk kanaánita – hanem csak ti. A sorrendet is megállapitotta és ez volt a törzsek menetelési sorrendje a pusztában, a Hajlék körül, minden oldalról három törzs..." (Midrás rabbi Tanchuma, Bámidbár,12).

 

Más midrásokban részletesen le van irva, hogyan próbálták Ézsau és fiai megakadályozni a temetést, mivel ők is jogot formáltak a Machpélához. De ennek nincs nyoma az Irásban.

 

                                                                   * * *

    Itt találkozunk a József dráma utórezgéseivel. Már emlitettem fent a testvérek félelmét Jákob halála után: most mi lesz velünk? A rossz lelkiismeret rossz közérzetet teremt és álmatlanságot okoz. "És  látták (érezték) József testvérei hogy apjuk meghalt..."(uo. 50, 16). A látás itt láthatóan érzékelést jelent, tudatossá vált bennük hogy a papa meghalt, a papa aki eddig – gondolták ők – a villámháritó szerepét töltötte be  a testvérek és József között. Ki hogy él úgy itél – a testvérek megvoltak győződve hogy József bosszut forral ellenük (hogy is nem?) és csak a papa halálára vár, hogy ne okozzon bánatot az öregnek. A családi hagyományból ismertek egy hasonló történetet,amikor a becsapott  Ézsau azt mondta,hogy megvárja apja halálát és akkor majd bosszut áll a csaló Jákobon.

    A hasonlat kisérteties volta megfeküdte a testvérek gyomrát, olyannyira hogy kitaláltak egy képzelt üzenetet, amit apjuk intézett, úgymond, halála előtt, József cimére. Lássuk csak:

 

           És látták (érzékelték) a testvérek hogy apjuk meghalt és azt mondták: Meglehet hogy József gyűlöl bennünket és visszafizeti  mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk. Üzentek hát Józsefnek mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: Szóljatok Józsefhez: ó, bocsásd meg tesvéreid vétkét, hogy rosszat tettek  veled. Most tehát bocsásd meg azoknak a hitszegését, akik atyád istenének szolgái" (uo 50, 15-17).

 

József sirt, amikor az üzenetet megkapta, mert ebből látta hogy nem biznak benne. Aztán, amikor meglátogatták testvérei és  hüségnyilatkozatot tettek, mondván hogy mindnyájan szolgái ők – vigasztalta őket, mondván hogy ők ugyan rosszat  g o n d o l t a k ellene de Isten ezt jóra forditotta, és igy a testvérek, akaratlanul is, teljesitették az isteni terv megvalósulását.

 

Lehet hogy a testvérek – akikről, áldásában, Jákob sok szépet és jót elmond; dicséri jó tulajdonságaikat, de nem emliti éles eszüket – ebből nem nagyon értették a filózófiát, amelyben ember tervez és Isten végez. Nekik elég volt hogy József megigérte: nemcsak hogy nem bántja öket és nem áll bosszut, hanem élelmezi őket az éhinség éveiben.  Még Józsefnek kellett vigasztalni testvéreit és lelkükre beszélni hogy ne búsuljanak.

 

   Mit "láttak" a testvérek amiből gondolhatták hogy József bosszura készül? A Midrás tudja ezt is: Jákob halála óta József nem hivta meg őket asztalához, amint azelőtt tette a papa kedvéért. Másrészt útban vissza Egyiptomban József megállitotta a karavánt, annál a bizonyos gödörnél, amibe a testvérek őt dobták eladása előtt és ott elmondta az "áldott az aki csodákat tett velem ezen a helyen" áldást. A testvérek ebből látták, hogy József emlékszik a legapróbb részletre is. Elvégre ez több mint 39 évvel ezelőtt történt...

                                                                  * * *

     A József-Jákob sztori ezen része felvet egy halachikus kérdést. Hogy van az: szabad egy tetemet megcsókolni? Illik ez a zsidó etosz szerint? Mit mond erről a Halacha?

   Kevés kommentátor foglalkozik ezzel a kérdéssel, ami "rázósabb" lesz, ha elgondoljuk hogy 22 év utáni találkozásukon József sirt, nyakába borulva, de nem csókolta meg apját. Itt pedig igen.

 

Málbim szerint az itteni csók, amely mély érzelemből fakadt, azért volt lehetséges mert "Jákob porhüvelye szent volt és nem tisztátalanodott meg a halál által". Rabbénu Efrájim szerint "tudjuk hogy veszélyes egy halottat csókolni – kivéve apját vagy anyját – mivel a csók által a halott megkedveli és magával viszi...". R"E nem elégszik meg ezzel a magyarázattal és hozzáteszi hogy "különben is Jákob ősapánk nem halt meg" . Ezzel arra a talmudi aggádára utal, amely szerint Jákob valójában nem halt meg (Táánit, 5), mivel a bibliai hivatalos jelentés nem emliti a halál szót, csupán azt mondja hogy "elhunyt (kimult?) és megtért őseihez". A Talmud maga azzal magyarázza ezt a merész megállapitást, hogy "amint Jákob ivadékai és hagyománya él – ugyanugy él ő maga is – leszármazottaiban.

 

      Hirsch  szerint amikor József már eleget  sirt és felhagyott a sirással, "búcsuzóul megcsókolta apját". Hosszabban de ugyanazt mondja a volozsini Ros jesiva, "Háámék Dávár" cimü kommentárjában: "Hát a halott tisztelete az hogy megcsókolják?! Azonban itt arról volt szó, hogy József  nagyon erős lelki kapcsolatban volt apjával, jobban mint a többi fia, ezért annyira megindult volt, hogy búcsuzóul ráomlott és megcsókolta". Rabbi Chájim ben-Átár ("Ór Háchájim") elhatárolja magát a ahalott csókolásától általában, és azt mondja hogy "nem helyes ezt tenni egy halottal, mivel az tisztátalan és a tisztátalansága az égbe kiált és  a csókoló lelke ezt megsinyli, itt azonban József azért csókolta meg Jákobot, mivel azt hitte hogy  "Dormita" (Kóma?) állapotában van és tulajdonképpen csak elaludt". (Dormitivum – latinul – altatószer).

 

      A talmud maga szükségét látja hogy megmagyarázza József rendhagyónak látszó cselekedetét: "Mondá József: 39 éven át nem volt módom a papát megcsókolni és most eltemessen anélkül hogy megcsókolnám?!" (Kállá traktátus, 3. fejezet). Milyen logikus, nemde?. 

 

    A Tórá Slémá (Menáchem M. Káser rabbi kolosszális müve), idéz erre vonatkozóan egy sor forrást, amelyekből kiderül a dolog ellenkezője: nemcsak hogy nem tilos, de egyenesen kivánatos a halottat megcsókolni! Az egyik ezotérikus Midrás szerint, innen, a József precedensből, vezetik le, hogy "az ember köteles megcsókolni halottját amikor elbúcsuzik tőle"( Börésit Rábbáti, Mose Hádársán müve (nem tévesztendő össze az ismert Midrás rábbával!)  Ugyanezt irja a "Cror Hámor" cime  exegétikus mü (Ábrahám Szába, Velence, 1522). A Cror Hámor Sára temetését hozza bizonyitékul, hogy a halott csókja lehetséges, sőt kötelező.

 

 A Midrás "Széchel Tov" nem használja a "köteles kifejezést, hanem azt mondja hogy "szabad valakinek halottját megcsókolni".

 

Ugyanott találhatók a nagyon alapos és részletes Tóra Slémában, olyan nézetek is, amelyek tiltják ezt (Rabbénu Jerucham és rabbi Jehuda Hechaszid) Az utóbbi élehangu tilalmát tanitványa oda magyarázza hogy "napjainkban (a középkorban) erre  "az útjaikat ne járjátok" tilalma is vonatkozik, miszerint nem szabad leutánozni a goj szokásokat, és a halottak cicomázása, öltöztetése és csókolása nem egyébb mint gój divat ("Siv'im Tmárim" – magyarázat R"J Hechaszid rendelkezéseire).

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése