Baruch Oberlander rabbi, akit a rebbe küldött Pestre, hogy lángra lobbantsa, a zsidók körében, a kialvó szikrát, parlamenti beszédében visszatekint az elmult húsz évre és köszönetet mond azoknak akik segitették
Tisztelt Ház! Egyházvezető urak! Rabbi urak! Miniszterelnök úr! Elnök Úr! Professzor Úr! Barátok! Hölgyeim és uraim!
Meghatódva állok itt önök előtt. Eszembe jut, amit Jákob ősatyáink mondott Mózes első könyvében: קטונתי מכל החסדים --- אשר עשית את עבדך, "Méltatlan vagyok mindazon hűséges szeretetre, amit szolgáddal tettél. Hiszen (idefelé) csak egy vándorbottal keltem át a Jordánon, most pedig két táborrá lettem".
Lettünk!
A feleségem Batsheva és saját nevemben hálás köszönetem szeretném kifejezni, mindazoknak, akik az utóbbi húsz esztendőben csatlakoztak, résztvettek és támogatták a Chabad Lubavicsi-i mozgalom nemes munkáját, az autentikus zsidó értékek tanítását ebben az országban.
Mesterem a néhai lubavicsi rebbe, Schneerson rabbi, arra nevelt, hogy א חסיד איז ווי א לאמטערנע, a chászid, a hívő ember, olyan kell, hogy legyen, mint egy lámpagyújtogató. Vagyis az ember feladata az életben, hogy mély hitével lobbantsa lángra sok más ember lelkében a hitet, hogy ők is a hit és a zsidó erkölcs fényével vegyék körül magukat, családjukat és az egész környezetüket.
Ezzel az elszánt szándékkal jöttünk ide 1989-ben, fényt terjeszteni, visszahozni a hagyomány szépségét olyan emberek életébe, akik önhibájukon kívül nem részesültek ilyen nevelésben, és szülői otthonukban sem mindig ezt látták.
Olyan országba jöttünk, ahonnan szüleink holokauszt túlélőkként emigráltak, de magukkal vitték a magyar zsidóság hagyományait és kulturáját.
Olyan országba jöttünk, ahol őseim a rabbiszolgálatot végezték. Elég ha csak két nagybátyámat említem, akik a két világháború között a leghíressebb ortodox rabbik közé tartoztak, Grünwald Mózes huszti főrabbi és Grünwald Lázár szatmárnémeti főrabbi.
Ezeknek a nyomdaikon próbáltunk haladni, és a lámpákat meggyújtani.
A lámpagyújtás nagyon találó példázat, hisz hasonlóan a lámpáshoz, aki kész gyertyát és kész lámpát talál és azt meggyújtja saját tüzével, ugyan így van ez, amikor a hit és hagyomány mécsesét szeretnénk meggyújtani, ott is készen áll a lámpa, hiszen az ember lelke mélyén mindig ott van a spritualitás szikrája, és ez a szikra arra vágyik, hogy lángra lobbantják és fénnyel árassza el az embert és környezetét.
Holnap után kezdődik a hanuka, a fény ünnepe, amikor nyolc napon keresztül nap mint nap egy lánggal többet gyújtunk. Talmud-bölcseink szerint ennek az a tanulsága, hogy akárcsak a fény, a láng - a szellemi életben mindig igyekezni kell előre haladni, magassabb és magassab szinteket elérni.
Fohásszal fordulok az Örökkévalóhoz, hogy adjon erőt és egészséget nekünk és mindazoknak, akik részt vállalnak ebben a munkában, hogy egyre több lámpa világitson és a Magyar zsidóság fénye, Magyarország fényével együtt, példamutató legyen más közösségek és a nagyvilág számára.
Isten áldja meg mindazokat, akik ezt a szép ünnepséget szervezték és mindazon híveket és barátokat, akik jöttek résztvenni és velünk ünnepelni.
Külön áldás illeti tanyítványomból lett kollegámat, dr. Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, az EMIH vezető rabbiját, az ünnepség főszervezőjét, legyen az Örökkévaló akarata, hogy sokáig és még nagyobb sikerrel, tudja végezni szent munkáját.
Díszvendégünknek, Eli Wiesel profeszornak külön köszönet jár, hogy messzi földről ide fáradt. Szívből kívánom neki a hosszú és egészséges életet אריכות ימים, biz hundert und zwanzig, hogy módjában legyen még sokáig áldásos tevékenységét folytatni és a sötétséget világossággá változtatni.
Isten áldása kísérje mindannyiunk útját! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése