ÖNTUDATJAVITÁS ÉS/VAGY LELKIISMERETFURDALÁS
Eli Wiesel magyarországi villámlátogatása – a 20 éves fennállását önneplő pesti Chábád meghivására – alaposan felkavarta a kedélyeket a Duna partján. Talán még korai lenne a látogatás objektiv kiértékelése, talán nem kellene segédkezet nyujtani ahhoz, hogy a látogatás a közelgő választások propaganda eszközévé váljon – akár pro, akár kontra. Egy dolog azonban minden kétségen felül áll: Mr Holokauszt (ahogy külföldön Wieselt nevezik) látogatása egyrészt öntudatjavitó hatással volt a magyarországi maradék-zsidóságra, másrészt lelkiismeret-furdaló emlékeztető a tegnapi nyilas-nácik mai utódainak és a holnap "jogfolytonos" antiszemitáinak.
Napjainkban, szemeink láttára dől meg az a tévhit, amely a magyar Holokauszt szörnyüségeit a náci-német birodalom közelségével és kényszeritő-ösztökélő erejével akarta, próbálta (ki)magyarázni. Ellentétben a kommunista uralommal, amelyet a szovjet megszállás kényszeritett az országra – nincs SZU, nincs kommunista diktatura – a nácizmus ma jelen van – Hitler nélkül.
Annak ellenére, hogy Németország ma demokrácia, ahol börtön vár a Holokauszt tagadókra. – ma Magyarországon él és virul a zsidógyülölet, amely egyrészt Izrael-ellenességben jut kifejezésre, másrészt feléledt a régi jó, "békebeli" zsigeri zsidógyülölet, és kiderül, hogy ehhez zsidók sem nagyon kellenek
*
Ugyanis az állitólagos 100 ezer főnyi magyar zsidóság – mint kiderül – fikció csupán, amely az Állam és a monopol helyzetben lévő Hitközség közötti anyagi vitákban éli fiktiv életét. Ha alapul vesszük azt a 13 ezret, aki annakidején zsidónak vallotta magát és azt megduplázzuk, vagy megháromszorozzuk – akkor sem lesz az "eredmény" több 35- 40 ezernyi zsidó származásu egyénnél, akiknek nagyrésze menekül zsidóságának még az árnyékától is, több mint a fele vegyesházasságban él és igy tünik el a zsidóság térképéről.
A tipikus magyar zsidógyülőlő, egyházi gyökereitől fűtve és táplálva, xenofób, alpárian bugris, két napilappal, számos hetilappal, tévével és internet site-okkal rendelkezik és pártja – már pártja is van – közel 10% -kal remél résztvenni a márciusban megválasztandó új parlament munkájában. Csak idő kérdése hogy kormányra kerüljön, mint a normális jobboldal csendes társa.
Milyen hatással volt minderre a Wiesel látogatás? A válasz – majdnem semmilyen.
A magyar nácik, akiknek Wiesel tükröt mutatott – most még dühödtebben támadják a zsidókat és ez már a napokban tettlegessé válhat, miközben a tehetetlen rendőrség és az impotens biróságok tűrik de nem tiltják az elharapózó jelenséget, akárcsak Weimárban. A zsidók mint bűnbak az ország valóban nehéz helyzetéért – akkor is megfelelnek, ha már annyian sem lesznek mint Lengyelországban. Az idegengyülölet mindig szép magyar tulajdonság volt és a zsidók, még az asszimilánsok és a vegyesházasok is – mindig idegennek fognak számitani, még ha dédapjuk virággal fogadta 1940-ben Horthy fehér lovát... Temesváron... vagy Kolozsvárott.
Ehhez járul még az ismert zsidó öngyülölet. Ehhez sem kell feltétlenül született zsidó, elég egy "cionista gój"szerű senki; egy állitólagos "betért", aki mindig hajlandó beleköpni minden levesbe, csakhogy a "gyanutlan", de szándékaiban annál gyanusabb Népszabadság leközöljön egy flekket bölcseségéből. Nem beszélve, mert fölösleges, a zsidóság v á m s z e d ő j é r ől , aki mindig ott van ahol többet fizetnek, lett légyen az a Sip utca vagy a Thököly út. Ezek és hasonmás társaik egy-egy véres-gennyes pattanás a jobb sorsra érdemes magyar zsidóság alfelén.
*
Mégis, mindennenek ellenére, lehet a látogatás kapcsán pozitiv eredményről beszélni. Egyrészt a csodálatos módon kialakult egység a riválisok között, a Feldmajer-Oberlander duó a parlamentben, egy kiegyezés lehetőségét sejtteti, amely az erőket nem szétforgácsoló, kisstilű (Szól a)kakasviadalokra, hanem az "egységban az erő" eszméjét valóra váltóra forditja. Másrészt és ez az érem ugyanazon oldala, az öntudatos zsidók – vannak ilyenek is – felemelték a fejüket. Nem vagyunk egyedül – mondták egymásnak –a világban tudnak rólunk és számolnak velünk. Ha a kutyák ugatnak is körös-körül, de a karaván halad.
Hogy hová – azt még nem lehet tudni.
Bár a magyar média Wiesel beszédeiből egy passzust konzekvensen elhallgatott ("maradjatok zsidók, bárhol is vagytok, bármilyen helyzetben" – idézte a vendég a lubavitsi rebbét), a zsidók ezt kihallhatták a tónusból, a mimikából és a kevéssé értett angol szövegből. Talán valamilyen hatással lesz rájuk. Talán meggyőződnek arról, hogy zsidóságuk elől nem lehet elbujni, nem lehet megszökni, ahogy Jónásnak sem sikerült megszökni az isteni küldetés elől.
Ami pedig a lelkiismeret-furdaló emlékezetet illeti, itt nem a csatornák népéről van szó, nem a csőcselékről, amely egyszer zöldes-barna, másszor piros, de mindig ugyanaz. Itt, ezalatt azt a mikszáthy magyart kell érteni, aki annyiban antiszemita, amennyiben a "zsidókat jobban utálja a k e l l e t é n é l". Hogy mennyi "a kellete", azt mindig a pillanatnyi kurzus dönti el.
Ha csak egynéhány ilyen mikszáthy antiszemita elszégyeli magát a Wiesel látogatás nyomán - a mérleg nyelve máris a pozitiv irányba billen ... (NK)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése