Már elkezdődött az első galut.
Egyiptomban.
Egyrészt boldog volt. Együtt a család, az unokák, a dédek. Egyiptomi menyéről is tudni vélte, hogy Osznát tulajdonképpen Dina lánya és igy ez is a "családban marad" (a Midrások alapján, lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(15) "Nők a Bibliában", Budapest, 2005). Mit várhat valaki az élettől 130 éves korában; egy olyan valaki, aki – mint Jákob – annyi mindenen ment keresztül?
Az uralkodó Fáraó fogadta őt, ami nem mindennapi "kóved". Udvariasan megkérdezte, hogy van a kedves vendég – és Jákob panaszkodott, élete rossz volt és rövid stb.
Miért panaszkodott?
Ez is a galut egyik ismertető jele: ne gondolja ez a gój, milyen jól megy a zsidónak...
* * *
Egyes kommentátorok szerint Jákob ismerősnek tünt a Fáraónak és gondolkodott, hol is láthatta valahol, valamikor. Egyikük szerint ez a Fáraó unokája volt annak, akinek udvarában Sára megfordult és – mivel az ősapák hasonlitottak egymásra – úgy tünt neki mintha már látta volna (Máor Hááfélá). A Fáraó csodálkozott, hogy lehet az, hogy ilyen öreg, "hiszen akkoriban az emberek már nem voltak olyan hosszu életüek, mint azelőtt" (Nachmanidés). Vagy pedig: "ez a Fáraó Ávimelech filiszteus király udvarában nevelkedett, ahogy szokás volt fiatal hercegeket idegenbe küldeni tanulni, hogy megtanuljanak viselkedni és elsajátitsanak különböző tudományokat – és onnan ismerte Izsákot, Jákob apját, aki szakasztott úgy nézett ki mint apja" (Páánéách Rázá).
Rabbi Jehuda Hechászid felteszi a kérdést, miért kellett a Tórának egyáltalán közölni, ezt a – fölöslegesnek tünő – epizódot? Válasza: Amikor Jákob megjelent a Fáraó előtt, előljáróban azt mondta neki: Uram, királyom! Remélem hogy megengedi majd nekem, hogy az éhinség végeztével hazamenjek szülőföldemre, Kanaánba, ahol temetkezési helyem van, nekem és felmenőimnek. Ha nem, megelégszem azzal hogy láttam Józsefet, vásárolunk gabonát és megyek haza máris!
Mondá neki a Fáraó: Öreg ember, nem tudom hogyan sikerült élned a mai napig és miből gondolod hogy fogsz még élni öt évet, amig az éhinség tart?! Jákob válasza: ne csodálkozz, ó király, én még sokáig fogok élni, mert nem értem el szüleim korát (megjegyzendő, hogy a végén valóban nem érte el, mert Jákob 147 éves korában hunyt el, mig Ábrahám 175 és Izsák 180 évet élt – N.K). Azért nézek ki ilyen öregnek, mert rossz volt az életem és szenvedéssel teli... és a Fáraó beleegyezett hogy 5 év mulva hazamenjen és Jákob megköszönte neki.
Egy igencsak eredeti magyarázat szerint, a Fáraó nem kérdezte Jákob életkorát, csak megjegyezte hogy "jaj milyen öreg vagy te", amikor látta hogy hajlotthátu, fehérszakállu aggastyán áll előtte. A bizonyiték: Jákob nem válaszol azzal, hogy megmondja életkorát, hanem panaszkodik és elmondja miért látszik olyan öregnek (Joszef Ibn Kászpi).
* * *
Az egyiptomi galut további ismertetőjelei: József bemutatja testvérei egy részét - nem mindet - az uralkodónak de jóelőre instruálja őket, mit mondjanak, hogyan válaszoljanak. Eltünik a spontanitás, előállnak a galuti meggondolások: "mi jó a zsidóknak". Jellemző a vita ami Bölcseink között folyik a bemutatott testvéreket kilétét illetően is. Van aki azt mondja hogy a a legstrammabb, legjobb fizikai kondicióban lévőket mutatta be, hogy jó benyomást keltsenek, mig mások ennek az ellenkezőjére esküsznek: a legsatnyábbakat, - - nehogy Fáraó besorozza őket hadseregébe. Tipikus galuti gondolkodásmód: Miért szolgáljon Jehuda ben Jákob a pogány Fáraó bálványimádó hadseregében? Mire fel? Miért tanulja ott el szokásaikat, miért hasonuljon hozzájuk?
József további instrukciói is hasonlót sejttettnek. Mondjátok hogy egyszerü pásztorok vagytok (nem gazdasági szakértők, ügyvédek, ujságirók, hi-tec–esek) és akkor letelepit a Fáraó benneteket egy külön országrészben, egy önkéntes gettóban, Gósen földjén, ahol megmaradtok hébereknek, zsidóknak. Ott földeket kaptok, legelőket, birtokaitok lesznek és élhettek nyugodtan magatok között.
Igy is történt.
* * *
Azt mondottuk, fentebb, hogy "egyrészt" Jákob boldog volt. Ez igy igaz. Másrészt viszont sulyos kétségek gyötörték. Okos ember volt, akit tapasztalatai még bölcsebbé tettek. Ismerte a gój mentalitást még Lábán házából (pedig Lábán rokon volt, apósa, fiai nagyapja): kihasználni a zsidót amennyire csak lehet és aztán mehet. A családi hagyományban élénken élt Izsák helyzete a filiszteus Grárban. Kihasználták amikor bő termésével megmentette Avimelech országát az éhinségtől, kutakat fúrt, civilizációt teremtett, majd menesztették, mert már "túl nagy lett". Nem ugyanez fog itt is történni? Nem jön meg egyszer a böjtje József zseniális alkirályságának?
Még ennél jobban tartott a szellemi hanyatlástól, amely fiai osztályrésze lehet a pogány Egyiptomban. Otthon, Kanaánban, egyszerü pásztorok voltak, akik megőrizték egyistenhitüket, mint az ábrahámi örökség szerves részét. Itt majd, József révén, óhatatlanul a felső tizezerhez fognak dörgölözni. Mi lesz, mi lehet ennek a vége? Itt még azt mondják Jákob fiai a Fáraónak hogy (ideiglenesen) "lakni jőttünk Egyiptomban – nem letelepedni – mivel súlyos az éhinség kanaánban". "Letelepedni" (löhistákéá) abban az értelemben is lehet hogy"belemerülni az egyiptomi kulturába" (Háámék Dávár). Itt még ez egyértelmü, de mi lesz később? – kérdezhette magát Jákob, aki ujabban Izraelnek hivatta magát.
Mióta az angyali elnevezést, az emlékezetes éjszaka után – az isteni appróbáció követte – Jákob most már Jiszráél, egy nép alapitó atyja. Ez kötelez – gondolhatta az aggastyán miközben unokáival játszott - hiszen az Örökkévalónak tervei vannak velem, miután nagy irgalmában megoldotta problémáimat: visszaadta az elveszett Józsefet, Benjámin itt van mellettem, Benjámin a "kicsi", a szeretett Ráchel fia és a többi is, mind a 12. Még a Dina ügy is eltussolva és ime, zabi lánya most József felesége Osznát néven.
Jákob mosolyog. Öreg, rossz szemeivel a távolba lát és nem biztos hogy érzékeli a közelben tornyosuló viharfelhőket.
** *
Pedig azok itt vannak. A hét szük esztendő és a József által preventiv intézkedésként bevezetett tervgazdálkodás megváltoztatta az egész egyiptomi gazdasági strukturát. Az önálló mezőgazdaság teljesen megszünt és a magángazdálkodó parasztok a Fáraó zsellérjei, majd rabszolgái lettek. Ahogy az éhinség növekedett, József csak pénzért adott gabonát, majd amikor elfogyott a pénz, az állatok, majd a föld, majd annak müvelői fejében. Igy lett minden államositva, igy vált egész Egyiptom a Fáraó személyes tulajdona, beleértve az embereket is, akik négy ötödöt kaptak munkájukért az állami földeken, annak ellenére hogy ez rendszerint forditva van: a tulajdonos kap négy ötödöt és egyet a dolgozó zsellérek (Nachmanidés).
Egy kivétel volt – a pogány papok földjei. Azok továbbra is magánkezekben maradtak, miután József nem mert hozzájuk nyúlni ("ez előjoguk Fáraótól..."). Azaz – két kivétel volt. Ebben a szituácóban csak a papoknak és a hébereknek voltak privát birtokaik (Gósenban), ahol a Fáraó utasitására József adott nekik földeket és legelőket.
Nos , képzeljünk el egy korabeli birodalmat, amelyet most egy idegen (héber, vagyis zsidó!) ural, ahol az elszegényedett nép a király tulajdonába megy át, olyannyira, hogy ők maguk látják úgy magukat mint rabszolgákat (1. Mózes, 47, 25). Ugyanakkor az idegen(lelkü) kényúr rokonai földeket kaptak, ahol maguk gazdálkodnak és tollasodnak – miután élelmezésüket a kincstár vállalta – ingyen.
Amit ez az egyszerü nép lelkében kivált – az az egyiptomi antiszemitizmus hajszálgyökereinek egyik vastagabbika. Egy időzitett bomba, ami csak idő kérdése hogy mikor robban fel -a robbanásszerüen szaporodó héberek alatt. Lehet hogy Jákob érzékelhette ezt, de mit tehetett?
Ennek fényében persze naivság számonkérni az egyiptomiak "hálátlanságát" az országukat megmentő és gazdaggá tevő héber József családjával szemben. Hálátlan a Fáraó volt. A nép szemében József nem megmentő volt, hanem az elnyomás eszköze, az uralkodó osztály kiszolgálója, aki mindent megtett családjáért, de a népet "nyúzta", vagyis úgy mentette meg őket az éhhaláltól, hogy közben elszegényedtek.
* * *
Itt hallom a logikus kérdést: miért kell a Tórának leirni, elmondani mindezt? A Tóra nem történelemkönyv és kit érdekelnek a belső gazdasági viszonyok az ókori Egyiptomban? Még amig a történés Jákob családjának megjelenését Egyiptom földjén, irja le – oké, ez érthető. De innen és tovább, szakaszunk végén, ahol a Tóra még azt is felfedi, hogy József "transzferálta" az egyiptomi parasztokat az ország egyik végéből a másikba , "hogy ne nevezzék testvéreit idegeneknek" (Rási) – miért van erre szükség? Kit érdekel ez? Hiszen ez egyiptomi történelem nettó?
A lehetséges válasz: a Tóra elörevetiti a galut árnyékát. Ha egy autokráciában elnyomják az őslakókat és ugyanakkor a bevándorló héberek (zsidók) előjogokat élveznek – előbb-utóbb megjön a reakciója. A feudalizmusban az arisztokraták kisemmizik, kihasználják a népet – ennek előbb-utóbb a zsidók isszák meg a levét.
Szakaszunk befejező versére – "Izrael tehát letelepedett Gósen földjén s azt birtokukba vették (szószerint "megkapaszkodtak benne") és nagyon elszaporodtak" (1. Mózes, 47,27) - azt mondja a Midrás: "Az ország beléjük kapaszkodott és 'megfogta' őket, úgy hogy ha szabadulni akartak volna – nem lettek volna rá képesek" (Midrás Tádsé, 17). A galut tehát megfogta őket, kezdték magukat jól érezni benne, mint akiknek "ott élniök és halniuk kell"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése