CÁDIK A VÉTKES ZSIDÓT?...
A Ros Hásáná és Jom Kippur közötti tíz napot a zsidó hagyomány a Tíz bűnbánó napnak hívja. Ez az időszak az utolsó lehetőség arra, hogy a zsidó ember megbánja bűneit, és jóvá is tegye azokat.
Korábban már olvashattuk, hogy a Ros Hásáná, az Ítélet Napja, de Jom Kippurkor pecsételi meg az Égi Bíróság az ítéletet. Aki az említett tíz nap alatt megtér, az még megmásíttathatja a kedvezőtlen ítéletet.
Eliézer ben Jákob szerint: „a megtérés és a jócselekedetek védőpajzsot jelentenek a rossz, a szerencsétlenség (vagy a büntetés) elhárítására”. (Atyák 4,11) Vajon miért szerepel előbb a megtérés, s csak azután a jócselekedet? Hiszen, ha valaki jót tesz „egy kevés fény is eltaszítja a nagy, sűrű sötétséget” – tartja a chaszid mondás is.
Bölcseink szerint mégis előbbre való a megtérés, mert amíg az ember nem határolja el magát korábbi rossz tetteitől, addig nem tud a későbbiekben sem jót tenni. S amíg csak üres szavakban tér meg, és nem követik tettek, akkor ez olyan – mai hasonlattal élve –, mint egy fedezetlen csekk.
Példa erre az a bibliai történet, amikor a Teremtő Ninivébe küldte Jóna prófétát, hogy rávegye lakóit, térjenek meg, különben elpusztítja a várost. Az Örökkévaló elfogadta bűnbánatukat: „És meglátta a teremtő tetteiket, hogy megtértek, és jó útra tértek.” A lényeg nem a külsőségeken, hanem az igaz cselekedetekben van. (Táánit traktátus 16 alapján)
Bölcseink a megtérésnek igen nagy jelentőséget tulajdonítottak, szerintük: „a megbánás, a megtérés felér az égi trónusig”. (Joma 86)
Még azt is hozzátették, hogy „a megtértek olyan erkölcsi magaslaton állnak, hogy oda még az igazi cádikok sem juthatnak fel”. Miért? Talán azért, mert a cádik, az igaz ember, eleve nem megy át azokon a megpróbáltatásokon, mint azok, akiket súlyos bűnök terhelnek, s ebből megtérnek.
Egy chaszid történet szól arról, hogy Lévi Jichák, a berdicsevi cádik, egy sokat vétkező zsidónak azt mondta, hogy irigyli őt. Az meglepetten kérdezte, miért. Hát csak azért – magyarázta neki a cádik –, mert bölcseink szerint „ha valaki tiszta szívből megtér, akkor vétkei mind érdemekké változnak”. Most képzeld el – mondta a cádik – neked mennyi érdemed lesz, ha megtérsz . . . A mese szerint a berdicsevi rabbi oly szívhez szólóan beszélt a vétkes zsidóhoz, hogy az felhagyott korábbi életmódjával, és valóban, tiszta szívből megtért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése