| (1.Kir. 1. fejezet)
Dávid öregkorának egyik kedves mellékalakja volt a sunamita Áviság. Nem sokat tudunk róla, de ez a kevés annál pikánsabb.
Dávid királyunk öregkorára meglehetősen fázós lett. Az Írás ezt úgy fejezi ki, hogy "betakarták őt ruhákkal" (vagyis takarókkal), de ez nem melegítette fel őt. Bölcseink szerint ez büntetés volt azért, mert egyszer, amikor Saul elől menekült, levágta a király ruhájának szegélyét, és ezzel semmibe vette, vagyis megszégyenítette a ruhákat. Ennélfogva most, amikor öreg lett, a ruhák nem voltak hasznára, vagyis nem melegítették (Bráchot 62b).
Egy másik okot a Midrás hoz: Amikor Dávid népszámlálást rendelt el, ami, ha fölösleges, tilos és veszélyes a zsidó hagyomány szerint - és ezért büntetést hozott a nép fejére -, az Írás elmondja, hogy Dávid látta a halál angyalát kivont karddal, Jeruzsálem felett (2Sám 24,17), és ettől annyira megrémült, hogy a "vére megfagyott" és azóta lett ilyen fázós (Pirké dörábbi Eliezer 43. fejezet). A népszámlálás tilalmának alapját lásd 2. Mózes, 30. fejezet ("hogy ne legyen rajtuk csapás")
Ez nem a lényeg Áviság rendhagyó történetében, hanem csak kiváltó ok. Lássuk, mit mond az Írás, hogyan próbálták kortársai és udvaroncai "gyógyítani", illetve enyhíteni Dávid krónikus fázósságát:
"Amikor Dávid király élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakarták ruhákkal (takarókkal). Ekkor azt mondták neki szolgái (vagyis a királyi udvar emberei): keresni kell urunknak, a királynak, egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a leány karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, urunk, királyunk! Ekkor keresni kezdtek tehát Izrael egész területén egy szép leányt, és rátaláltak a sunamita Áviságra, és elhozták őt a királyhoz. Ez a leány igencsak szép volt; ápolta és szolgálta a királyt, de a király nem élt vele." (1Kir 1,1-4)
Lehet, hogy öregkorára vérszegény lett Dávid, és attól fázott annyira, pedig amennyire tudjuk, e történet idején alig 60-65 éves volt (70 éves korában halt meg - ezt is csak közvetve tudjuk, a Midrásokból). Tény, hogy akkoriban "élemedett korú, öreg embernek" számított.
Nos, joggal kérdezhetjük, hogy egy ilyen vallásos, cádik király, mint amilyen Dávid, a zsoltárok szerzője, aki példaképként szolgál az utána jövő Dávid-házi királyoknak - miért nem vette feleségül Áviságot, akit szülei biztos boldogan hozzáadtak volna a királyhoz? Bölcseink szerint azért nem, mert már volt 18 felesége és ez a maximum, amit a halacha egy királynak megengedett. Ahhoz tehát, hogy elvehesse Áviságot, Dávidnak el kellett volna válnia egyik feleségétől, és ő ezt nem akarta. Másrészt - mondja a Talmud - megengedték Dávidnak, hogy együtt legyen egy hajadon lánnyal (ami általában tilos), csak hogy ne kelljen elválnia. Amiből azt láthatjuk, hogy mennyire nem vették félvállról a válást, annak ellenére, hogy a zsidó törvények lehetővé teszik azt. * * * A Biblia szövege világosan értésünkre adja, hogy Dávid "nem élt vele", vagyis nem élt házaséletet Ávisággal, hanem kizárólag szűzi teste melegét használta, ahogy azt az orvosok előírták (Chátám Szófer responsumai 3, /Even Házer/ 151). A bibliai szövegben Áviság mintha néma lenne, egy szó nem sok, annyi sem hagyja el ajkát. Viszont a Talmud rögzít egy érdekes beszélgetést az agg Dávid és a fiatal (korú) Áviság között:
- Házasodjunk össze! - mondta Áviság Dávidnak.
- Nem lehet - válaszolta Dávid. (Rási hozzáfűzi: Mert már van 18 feleségem.)
Áviság (feltehetően gúnyosan): - Amikor a tolvajnak nincs mit lopnia, akkor becsületes embernek adja ki magát! (Rási szerint a közmondás értelme: Mert öreg vagy és impotens, azért mondod, hogy nem szabad.)
A Talmud hozzáteszi, hogy ekkor, a férfiúi becsületében sértett Dávid, behívatta kedvenc feleségét, Bát-Sévát, (lásd ott) és több ízben ékesen bizonyította, hogy Áviság téved... (Szánhedrin 22,a)
Egyesek felteszik a kérdést, miért nem rendezte Dávid Áviság státusát legalább annyira, hogy a királyi ágyas titulusát adományozza neki. Ami mégis csak több, mint egy melegítőnek használt szép lány, akinek semmi státusa sincs? (Egyébként Gersonidés kommentárjában a szochenet szónak a mai fordítását használja, ami egyfajta házvezetőnőt jelent, mivel ezzel akarták elkerülni, hogy akár Dávidnak, akár Áviságnak szégyenkeznie kelljen a rendhagyó kapcsolat miatt.) A válasz a kérdésre: Maimonides szerint a királynak nemcsak több, mint 18 felesége nem lehet, de ágyasa sem, így ez nem lett volna megoldás. Másrészt Áviság nem akart ágyas lenni, hanem hites feleség (Á. Steinsalz).
A Midrás szerint a sunamita Áviság az ottani "nagyasszony" (lásd címszavát) húga volt, aki arról emlékezetes, hogy Elisa próféta életre keltette (tetsz)halott kisfiát (Pirké dörabbi Eliezer 33. fejezet). Áviságot a Biblia úgy jellemzi, mint aki nagyon szép volt, de a Talmud szerint fele annyira sem volt szép, mint Sára, az ősanya (lásd ott).
Nem tudjuk, mi lett Ávisággal Dávid halála után. Neve a Bibliában mindössze ötször van említve. Kétszer itt, Dávid "házvezetőjeként", és még háromszor, amikor Áviság tudtán és akaratán kívül, egy politikai botrány szenvedő résztvevője lett.
Ugyanis miután Adonijáhu, az idősebb királyfi, puccskísérlete sikertelenül járt és Dávid, még életében, felkenette Salamont királynak (lásd Bát-Sévá sztoriját), akkor Adonijáhu még egy utolsó kísérletet tett a hatalom megkaparintására: felkereste az özvegy Bát-Sévát, Salamon anyját, és megkérte egy kis szívességre: járjon közbe fiánál, a királynál, hogy Áviságot adják hozzá feleségül. * * * A naiv és már nem túl fiatal Bát-Sévá nem vette észre a csapdát. Elment és átadta Salamonnak fivére kérését. Az dühbe gurult és kérdezte anyját: Miért nem kéred neki mindjárt a királyságot?!
Ugyanis tilos egy egyszerű embernek használni a király jogarát, lovait, tárgyait, feleségeit, ágyasait stb. Egy másik királynak - szabad. Így, azáltal, hogy Áviságot feleségül venné, Adonijáhu azt kívánta bizonyítani, hogy trónkövetelésének van valami jogi alapja, hiszen ő "használja" a király jogarát. Salamon átlátott a szitán és Adonijáhunak nem volt módja tovább okvetetlenkedni.
Áviságot senki nem kérdezte. Ő úgy eltűnt, ahogy jött, és csak a Biblia, a Talmud és a Midrások őrzik a nevét.
Naftali Kraus
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése