MAGYAR (ZSIDÓ) VALÓSÁG 1.

AMIKOR EGY GÓJ TANIT BENNÜNKET MI IS  AZ A HÁFTÁRÁ...        Az alábbi elmefuttatás az Orzse honlapon található immár több mint négy (!) éve. Irója, egy tősgyökeres gój, egy állitólagos zsidó apával, azóta állitja hogy "betérése folyamatban van".  Rabbinak és/vagy rabbihelyettesnek iratkozott be az Alma materba, anélkül hogy közölte volna az érdekeltekkel hogy ő nem zsidó. Ha nem unja meg időben, talán azóta már fel is avatták volna. Azután átment közösségszervezőbe, ott meg minek zsidónak lenni?      Közben a zsidó közéletben/sajtóban szeretne karriert csinálni és üres óráiban cházer-tréf zabáldákat propagál, ahol "tocsogó zsirban" úszik a körömpörkölt. Ebből, szerinte, nem evett, mert ő "kóser" és őt "sokan jó zsidónak tartják", de milánói sültet "falt" egy púpozottat.   Erről a "milánóiról" mondja egy szakértő, hogy ez "rántott sertéshús, bőven megszórva sajttal,  gombás, sonkás, paradicsomos és sajtos spagettivel. Mint minden "milánói" előnevű tésztaétel paradicsomos, gombás, sonkás és sajtos. A hús meg attól milánói, hogy reszelt sajttal tálalják minden esetben."      Az alábbiakban közölt részlet még az illető "rabbinikus" előéletéből származik. Azóta már megunta a rabbiságot (lehet hogy eltanácsolták az Orzséből) és most mint "jó zsidó" próbál a Sip utca kapcsolt részein karriert  csinálni.         A maradék magyarországi zsidóságot védendő ilyen alakoktól, elrettentő példaként közöljük az alábbit. Nem ő az egyetlen, vannak még ilyenek. Vigyázat.                                                                                                      -------------------------------------      Szilágyi Iván Péter rabbihelyettes szak I. évfolyam : A Máftir szabálya 2005.április.   Bár a legtöbb zsinagógába járó embernek ismerősen cseng a máftir kifejezés, valószínűleg sokan nem tudnák definiálni. Így először erre tegyünk kísérletet. Ősidőkbe nyúló szokás, hogy szombat illetve ünnepnapok délelőttjén a Tóraolvasás után felolvasnak egy részt valamelyik prófétai könyvből. E prófétai szakasz neve Háftárá, s aki ezt fölolvassa, az a máftir. A Háftárá szövegében vagy gondolatiságában minden esetben kapcsolódik az adott heti Tórai olvasmányhoz. A szombat szentségét, fontosságát mutatja, hogy a legtöbb felhívás e nap délelottjén történik. Ekkor hét embert és a máftirt (befejezo) szólítják a bimához. Jom Kippurkor hatot és a máftirt, tórai ünnepeken - a három zarándok ünnepen - és Ros Hasánákor ötöt és a máftirt, a Tórában eloírt félünnepeken (pl. újhold, Peszách és Szukot félünnepein) négy férfit hívnak fel. Hétköznap és szombat délután pedig hármat. A posztbiblikus ünnepeken - Purimkor, Chanukakor és Jom Kippur délutánján is három ember alijázik. Böjtökkor szintén három ember megy fel a Tórához, de akkor a harmadik maga a máftir. A máftir lehet Kohén vagy Lévi is. Két Tórából olvasnak a tórai ünnepeken, a máftirt Mózes IV. könyvébol idézve. Illetve a négy nevezetes szombaton: Sekálim, Záchór, Párá és Háchodeskor, amelyek jeles alkalmak Újholdra is eshetnek, amikor három tekercset vesznek ki a Frigyszekrénybol. Chanukakor szintén az ünnephez kapcsolódó máftir hangzik el, de elofordulhat az is, hogy Chanuka szombatja esik újhold napjára, ekkor szintén három Tórából recitálnak. A máftirhoz a Háftára vagyis a prófétai szakasz olvasása tartozik. Pontosan nem tudjuk, mikor vezették be e szertartást, de a második Szentély idején már ez is része volt a rendnek. Feltételezik, hogy i.e. 160 körül - mikor Epipanes megtiltotta a Tóra olvasását, tanulmányozását- bölcseink olyan prófétai olvasmányt kerestek, amely valamennyire kapcsolódik a hetiszakaszhoz emlékezetükbe idézve annak tanulságait, mondanivalóját. És azt olvasták fel a szidra helyett. Más oka is lehetett a Háftára bevezetésének. A szaduceusok és a karaiták elfogadták ugyan Mózes öt könyvét, de elutasították a prófétákat. Mi ezzel a szertartással bizonyítjuk, hogy elismerjük őket és szertartásainkba emeljük Ezékiel, Jesája, Jeremiás és mások gondolatait, jelezve, hogy fontosnak tartjuk szavaikat. Szép szokás, hogy a felnotté váló ifjú: a "kötelesség fia", avatása alkalmával máftirként járul a Tóra elé. A máftir tevékenységét -jelezve ezzel annak fontosságát- külön fejezetben szabályozza a Kicúr Sulchán Áruch nevű vallási törvénykönyv. A rendkívül olvasmányos és szókimondó, a forró kását nem kerülgető két oldalnyi leírásból többek között megtudhatjuk, hogy: "Hámáftir lo játhil bevirchot háháftárá ád löáhár sehágolél kárák et széfer hátoráh bemitpáchát." Azaz: "A máftir NE kezdje addig az áldásokat mondani, míg a gólél (gelila) a Tórát be nem göngyölítette és szalagjával át nem kötötte." "Mielőtt a máftirt a felhívják, fél kaddist mondanak, és amikor a kaddist mondják az a szefer tóra (könyve), amelyből addig a hetiszakaszt olvasták és az a széfer tóra, amelyből a máftir fog olvasni, mindkettő az asztalon kell, hogy legyen. Azonban amikor három széfer tórából olvasnak, nem kell az elsőt is az asztalra tenni." Külön pontban foglalkozik a Kicúr Sulchán Áruch azzal, hogy "tilos beszélgetni akkor, mikor a máftir a haftárát olvassa: "Ászúr lödábér besááh sehámáftir koré et háháftárá."-szól héberül az idézet. Ezt minden kommentár nélkül közli a törvénykönyv, mintegy miheztartás végett... A Kicúr Sulchán Áruch arról is szól, hogy máftirnak lenni nemcsak a felnőttek kiváltsága, sőt. "Olyan kiskorú fiút, ki már a micvák gyakorlatára érett és tudja kit áldanak és az egyes hangokat is jól tudja már kiejteni Sabosz és ünnep napján felhívhatnak máftirnak. Kivéve a parosát Záchór (purim előtti), a parosát Para (purim utáni) és az engesztelés napot megelőző sábeszkor, azaz Sábát Suvákor."