| A harmadik tanaita nemzedék jeles tagja, rabbi Ákivá kortársa , a Bétár utáni nemzedék tíz mártírjának egyike volt.
Származásáról, szüleiről nincsenek adataink. Apja neve görögös hangzású, de ez nem irányadó, hiszen abban az időben sokan viseltek idegen nevet. Tanháza és bét dinje Szichninben volt, és a Talmud által közölt listán, amely a jó nevű, megbízható bíróságokat sorolja föl, előkelő helyen szerepel Szichnin (Szánhedrin 32). Neve többször együtt szerepel Rabbi Cháláftáéval.
Szegényeket segélyező pénztárt kezelt, és híres volt megbízhatóságáról és odaadásáról. Társai mindamellett nehezményezték, hogy ő maga nem áldoz eleget a nélkülözők gyámolítására.
Elsősorban a Tóra tanulásának szentelte életét: ebben nem ismert tréfát.
A Bár Kochbá-lázadás leverése után, amikor a római elnyomók a zsidóságnak még az írmagját is ki akarták irtani, és halálbüntetés terhe mellett tiltották a Tóra-oktatást, több tanaita illegalitásba vonult, vagy beszüntette az oktatást. Ilyen volt Joszi ben Kiszmá, aki Készáriában, a római prefektúra székhelyén lakott. Chániná - vagy Chánánjá - ben Trádjon szeme előtt azonban rabbi Ákivá példája lebegett. Ő és társa, Eleázár ben Pártá, sőt mások is fittyet hánytak a rómaiak fenyegetéseinek, és rendíthetetlenül tanították a szent Tórát.
Ákivá kivégzésének híre iszonyúan megrázta, de nem riasztotta el őket.
A Talmud elmondja: "Amikor Jehudá ben Bává és Chániná ben Trádjon hírt kapott Ákivá sorsáról, megszaggatták ruháikat, zsákot öltöttek, és azt mondták: ťTestvéreink, halljátok: nem azért ölték meg Ákivát, mert rabló volt, hanem azért, mert minden erejével a Tórát tanította. Rossz jel ez, nagyon rossz jel. . . " (Szmáchot 8.)
Valóban: nemsokára letartóztatták Eleázár ben Pártát és Chániná ben Trádjont. Mindkettőjüket a római törvény elleni lázadással vádolták. Eleázár valahogyan kimagyarázta magát, és csodálatos módon megmenekült. Chániná azonban nem tagadott, és nem tudta elkerülni sorsát. * * * Mielőtt ez történt, Chániná egyszer meglátogatta a beteg Joszi ben Kiszmát. Joszi megrótta renitens társát, aki életét kockáztatva fittyet hányt a rómaiak tilalmának.
"Mondá neki Joszi: Mit hallok rólad, Chániná testvérem, hogy nyilvános előadásokat tartasz, és a Tóra-tekercs ott van az öledben? Hát nem tudod, testvérem, hogy ezt a nemzetet [a rómait] az Ég tette meg a világ uralkodójának? Hiszen lerombolta Isten házát, felégette Templomát, megölte népének legjobbjait, és a mai napig is létezik! Te pedig semmibe veszed rendelkezéseit, gyűléseket hívsz össze, és nyilvánosan tanítod a Tórát?
Chániná így felelt: ťMajd az égben megkönyörülnek . . . Joszi azt mondta: ťÉn logikával érvelek, te pedig azzal válaszolsz, hogy majd az égben megkönyörülnek? Nem csodálnám, ha elégetnének téged a Tóratekerccsel együtt. . .Ť" (Ávodá Zárá 17.)
Nem a mi feladatunk eldönteni, melyikük viselkedett "logikusabban": Joszi, aki megalkudott a helyzettel, vagy Chániná, aki Ákivá példájára hajlandó volt életét áldozni a Tóraoktatásért. . .
Nemsokára elhunyt Joszi ben Kiszmá, és temetésén a városi római hatóság is részt vett. Amikor a temetésről visszamentek a városba, ott találták Cháninát - aki valószínűleg szintén barátja búcsúztatására érkezett -, zsidók gyűrűjében, ölében Tóra-tekerccsel. . . * * * | | | Chániná a máglyán
...a betűk fölszállnak a levegőbe... | | Ekkor tartóztatták le. Nem próbált magyarázkodni. A vizsgálóbíró kérdésére, hogy honnan vette a bátorságot a nyilvános Tóra-tanításhoz, azt felelte: "Így parancsolta Örökkévaló Istenem."
Erre a példátlan vakmerőségre a hatalom csak egy választ adhatott:
máglyahalálra ítélték a mestert. Ezzel azonban nem elégedtek meg: feleségét is halálra ítélték, lányát pedig egy római tábori bordélyba küldték.
Mindhárman megnyugvással fogadták sorsukat, és hitet tettek az isteni igazságszolgáltatás mellett. A Talmud a családot ért csapást azzal magyarázza, hogy; Chániná nem volt elég adakozó, s elkövette a legnagyobb bűnök egyikét: habár oktatás céljából, de többször is kiejtette Isten négybetűs, kimondhatatlan Nevét...
Felesége abban volt vétkes, mert nem akadályozta meg ebben férjét. Leánya egyszer meghallotta, amint a rómaiak dicsérik, milyen kecses a járása, s attól kezdve igyekezett valóban minél kecsesebben lépdelni. . . (Uo.)
Ez az önmarcangoló ok-kutatás persze nem mentheti föl a rómaiakat a borzalmas tett felelőssége alól. * * * Chániná kivégzését két talmudi forrás is leírja, kis eltérésekkel: teste köré csavarták a Tóra-tekercset, megkötözték, majd rőzsemáglyát gyújtottak alatta. Nedves szivacsot tettek a szívére, hogy lassítsák halálát, s meghosszabbítsák szenvedéseit. Leánya jelen volt kivégzésén - talán idősebbik leánya, Brurjá, rabbi Méir felesége lehetett -, és sírt, őrjöngött: "Apám, így kell látnom téged!" Chániná így vigasztalta: "Lányom, ha csak engem égetnének el, az nagyon rossz lenne, de a Tórát is elégetik velem együtt. . . Aki megbosszulja a Tórán esett sérelmet, az bosszút áll az engem ért sérelemért is!"
Tanítványai megkérdezték a haldokló mestert: "Mit látsz?" ."A pergamen eléghet, de a betűk fölszállnak a levegőbe. . ." - válaszolta.
A tanítványok kétségbeesetten azt tanácsolták, nyissa ki a száját, hogy a tűz a belsejébe hatoljon, és kevesebbet szenvedjen, de Chániná nem akart öngyilkos lenni: "Inkább az vegye el [életemet], Aki adta, de nem teszek kárt magamban!" A drámai jelenet borzalma még a hóhért is meghatotta. Közel hajolt Cháninához, és a fülébe súgta: "Rabbi, ha felszítom a tüzet, és leveszem rólad a vizes szivacsot [hogy hamarabb meghalj, és ne szenvedj annyit], részem lesz a túlvilági életben?" Chániná igennel válaszolt, sőt meg is esküdött a hóhérnak. Az teljesítette ígéretét, és Chániná kilehelte tiszta, nemes lelkét. Ekkor a hóhér a tűzbe ugrott. Egy égi hang hallatszott:"Chániná és hóhéra az öröklétben találkoznak. . ." (Uo.)
Cháninát a hagyomány a tíz mártír között tartja számon.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése