|
Barátaim! Kedves Zsidó Testvérek!
Isten egy van, egyetlen egy, és közösségi tudatunk megszületésétől úgy tartjuk: zsidóság is egy van. Egy Tóra, egyetlen vallás, egy hit, egyetlen felekezet.
A magunk élet-emlékezetéről is tudjuk, sajnos, a soá, a vészkorszak idején sem voltunk más, csak zsidó. Mengele nem azt kérdezte: görög zsidó vagy netán magyar, román, még kevésbé: ortodox, lubavicsi, reformer vagy neológ a Dohány utcából? Jona sem azt felelte, amikor a hánykolódó hajón a matrózok megkérdezték: ki vagy? Mert azt felelte: Ivri ánohi! Ivri, zsidó vagyok én!
Barátaim! Most, amikor itt vagyunk Debrecenben, s a nagyvilágban zúg körülöttünk a jeges ár, a recesszió vihara tombol, az erdőben a munkanélküliség éhes farkasát látjuk, jószerivel elképzelhetetlen, hogy még a mi falainkon belül is egymást marjuk.
----------------------------------------
Pántlika a bokrétán...
Fontos megemlíteni – kiváltképp itt és most --, hogy a debreceni zsidó találkozásokon a különböző országokból jött résztvevők kivétel nélkül magyarul beszéltek. De számunkra még valami döntő súlyú. Hogy a zsidó vallást, a zsidó neveltetést, a zsidó hagyományokat, a Magyarországon kialakult imahangsúlyt, a dallamkincset itt bizony két évszázados Kárpát-medencei tradícióval adták és adják elő, jelenítik meg. Kis túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy a magyar Jisuv a világ zsidóságának csodálatosan gazdag lombkoronájában igazán különleges, értékes ág. - - - -
Az a szövetség, amelynek Alapító Okiratát most aláírjuk, nemcsak rögzíti azt a nagyszerű, értékes utat, amelyet eddig közösen megtettünk, hiszen éppen ez tette lehetővé, hogy innen továbbléphessünk, hanem most, ettől a ponttól valami új és ösztönző mozgalom indítható el.
A magyar zsidó lélek, szellem és vallás, értékőrző hagyomány és teremtő akarat immáron jól körülhatárolható módon, önálló entitásként jelenik meg. Egymást erősítjük az alkotásban, a zsidó vallási tudat elmélyítésében, tradíciónk őrzésében.
Ivri ánohi! Zsidó vagyok én!
Akár ez az ősi bibliai felkiáltás is lehetne a mi most aláírt szerződésünk első mondata. Mert ez a célunk. Megőrizni népünk szövetségét egyénként, családonként, településenként, régiókként és országonként, sőt földrészenként, hogy feloldódjunk az Örökkévaló végtelenségében. (reb Smuel, ez egy nagyon szép mondat volt!).
Ebben nem nyerhet teret az elkülönülés, a fal, az elválasztás, a rivalizáló másság. Igen, mi ezt őrizzük, és mutassuk fel a Kárpát-medence zsidó szellemiségeként!
Ez a program eddig éltető erő volt, és nekünk az a dolgunk, hogy az is maradjon. Együtt a kontinens és más országok és kontinensek zsidóságával. Mert csak együtt, kéz a kézben, összefogva tudunk eleget tenni a tórai parancsnak:
Házák, házák, vönitházék!
Légy erős, erősödj, hogy erős legyél!
***
Elnézést, tévedtünk, máris korrigálunk: két héber mondat volt, nem egy!
***
No de ez még nem volt elég. A beszédhez nem volt csatolva Zoltai képe, ami, ugye, megbocsáthatatlan, Ezért már másnap jött az internacionalista közelkeleti (mit közelkeleti? Külpolitikai) szagértő és sameszi honlapjában leadta ujra Z, még teljesebb beszédét.
Itt a cimen és a kőritésen van a hangsuly. A cim:ZOLTAI GUSZTÁV DECRECENI BESZÉDE.
Nincs emlitve milyen alkalomból beszélt ott Z. három nappal előbb, ez nem érdekes, de van három(!!) Zoltai kép, amit Pferdmájer soha nem gönnolna ikertestvérének.
Űgyes, Bigyó, ügyes. Na de mi a táchlesz? Most spórolnak a Sip utcában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése