2012. március 23., péntek

 

        HÜLYE KÉRDÉS (A TOULOUSI  "ELHUNYTAK"), OKOS VÁLASZOK, ROSSZ FORDITÁS

 

 "ARAB TAVASZ" – ISZLÁM  TÉL"

Ilán Mór, izrael nagykövete, megmagyarázza a magyaroknak, a gyilkos arab terror természetrajzát (reggel 06.15-kor)



                                                                     *

STÚDIÓNK VENDÉGE ILÁN MÓR, IZRAEL ÁLLAM BUDAPESTI NAGYKÖVETE.

 

Az interjú az mr1  180perc adásában  :2012.03.22  06.15

Stúdiónk vendége Ilán Mór, Izrael Állam budapesti nagykövete.

 

BP: Ezekben a percekben, miközben itt a műsort készítjük, Jeruzsálemben, a zsidó állam fővárosában, a Nyugalom Hegyén, örök nyugalomra helyezik azt a 4 toulouse-i áldozatot, akik csak azért hunytak el, mert zsidók voltak.

IM: kedves Breuer Úr, hadd javítsam ki. Nem elhunytak, hanem megölték, azaz meggyilkolták őket. Gyerekek, zsidó gyerekek, akiket csak azért gyilkoltak meg, és ebben egyetértek, mert zsidók voltak. Több százmillió hasonló európai és magyar gyerekhez hasonlóan, éppen iskolába tartottak reggel nyolc óra tájt, hogy tanuljanak, hogy jobb zsidókká és a világnak jobb polgáraivá váljanak. És egyszer csak jött egy bűnös, gyilkos, terrorista, aki néhány lövéssel megfosztotta őket életüktől. Az elmondottak alapján meg is bizonyosodott róla, hogy valóban meghaltak. Véleményem szerint ez ismételten annak a bizonyítéka, hogy a világ felvilágosult erői össze kell, hogy fogjanak, együtt kell, hogy harcoljanak az antiszemita megnyilvánulások ellen, az Iránból, Hezbolla, Hamas és El-Kaida részéről érkező „iszlám terror” ellen, akik pusztán azért szólítanak fel zsidók meggyilkolására, mert hogy zsidók. Nem hagyhatjuk, hogy győzedelmeskedjenek. Az a tény, hogy azokat a fiatal ártatlan gyermekeket Izraelben temetik el, azt bizonyítja, hogy milyen erős és elszakíthatatlan a kapocs Izrael, a zsidó nép hazája, és a világ zsidó közösségei között. Ez egy olyan kapcsolat, amelyet mi, izraeli diplomaták próbálunk erősíteni, és sosem fogjuk hagyni, hogy eltávolodjunk egymástól,  sem a boldogabb, sem a nehezebb percekben, mint a mai nap, amikor a 4 toulouse-i meggyilkolt gyereket temetjük el.

BP: Nem rég Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke az Egyesült Államokba látogatott, és kivételesen nem a Palesztin kérdést vitatta meg az amerikai elnökkel, hanem az iráni kérdéssel foglalkoztak. Az aktualitása ennek, ami most Toulouse-ban történt, ami évekkel ezelőtt Argentínában esett meg. Milyen következtetést kell levonnunk, mit kell ebből tanulnia a magyar diplomáciának, illetve Ashton asszonynak?

IM: Véleményem szerint egyértelművé kell tenni, és ezt nem hiszem, hogy ki lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Irán az egész világ békéjére veszélyes. Egyre több ember, és nem csak a szakemberek, illetve a politikusok, hanem az átlagember is kezdi érteni, hogy mit jelent egy vallásos, fundamentalista, zárt Irán, amit erkölcsökben visszamaradott Mullák vezetnek, akiknek világlátása hatalmas távolságra van a demokratikus elvektől, mint a szólásszabadság, az emberi jogok, illetve a nők jogai. És ha egy ilyen állam, aki a modernizációban a negatívat látja, aki ezzel szemben harcolni szeretne, ha egy ilyen országnak nukleáris fegyvere lesz, akkor ezzel a világközösség úgymond összes „játékszabálya” felborul. A kérdésnek nem annak kellene lennie, hogy Izrael vagy Amerika támadni fog-e, hanem hogy milyen lesz a világ, amennyiben Iránnak, egy olyan országnak amit most leírtam, nukleáris fegyvere lesz. A múltból már ismerjük a nukleáris fegyverek jelentőségét. Ez a valódi kérdés.

       Izraeli miniszterelnökének washingtoni látogatásának célja a közös bátorítás (??) volt két barát között és az álláspontok összehangolása, hiszen Izrael és Amerika valóban azok, azaz barátok, Amerika Izrael legjobb barátja és támogatója. És nem csak a „zsidó hang” miatt, vagy a „zsidó lobbi” miatt, ez nem is játszik közre. Fontos megérteni, hogy a barátság alapja a közös elvek, a demokrácia, az egyenlőség, a nyitottság, és természetesen az, hogy Izrael egy sziget abban a hatalmas áporodott óceánban, amit ma „arab tavasznak” neveznek, én csak „iszlám télnek” hívom. A stabilitás  szigete egy labilis Közel-Keleten.

Ashton asszony az Európai Unió képviselője. Egy dolgot tudok, és ez nem feltétlenül Ashton asszonyra vonatkozik. Tudom, hogy a béke iránti vágy néha elvakít. Előfordul, hogy valaki annyira szeretné elérni a békét, hogy vakká válik és nem látja, hogy a békének mi lesz az ára, illetve hogy milyen út vezet el odáig. Ezeknek a fiókáknak (???) a meggyilkolását Toulouse-ban gázai gyerekkel hozni párhuzamba, már elnézést, de számomra elfogadhatatlan. Szerintem Liebermann külügyminiszter reakciója helytálló volt, nem azért mert ő a főnök, hanem mert helyesen képvisel egy álláspontot, ahogyan azt való (???). Nem lehet összehasonlítani ártatlan gyermekek lemészárlását, akár zsidókét vagy bármilyen gyereket, mert valamilyen, mert zsidó, vagy fekete, vagy mert bármilyen néphez vagy nemhez tartozik, egy olyan helyzethez, amikor a terroristák maguk használnak gyerekeket élő pajzsként.

 Breuer Péter

a beszélgetést Breuer Ádám , a turisbabel munkatársa fordította

                                                                                                                     *

 (A szerk megjegyzése: közreadjuk a beszélgetést, mivel a magyar hallgatóknak kell  ismerni  az izraeli álláspontot – még ha az reggel negyed hétkor  hangzik is el -  és köszönet BP-nek hogy elküldte. Ami a nagykövetet illeti – találhatna magának egy jobb forditót, aki mindkét nyelvet tökéletesen birja. A magyar közönség elkényeztetett, mert az előző diplomaták tudtak magyarul és nem szorultak forditásra. A nagykövet fiatal ember – még megtanulhat magyarul...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése