A római császár
vetélkedik Mózessel
Ebben a két szakaszban, amit az idén együtt olvasunk – a Tóra ismétli önmagát Ez előfordul: Mózes ötödik könyve, Dvárim ( a gyengébbek kedvéért, akik csak latinul tudnak, Deuteronomium) a Tóra ismétlése, Mózes mesterünk visszapillantó tükre, amelyben sok micva is meg van ismételve (lásd A 613 MICVA, Naftali Kraus könyve az Ösi Forrás 13. kötete, Budapest, 2004).
Itt Mózes, úgy látszik a dolog fontosságára való tekintettel – megismétli a pusztai Hajlék felépitését, berendezését, a kohaniták ruházatát, a kivitelező mesteremberek kilétét – ezuttal multidőben és nem parancsoló módban. Pontos elszámolást is találunk itt a felhasznált pénzről és nyersanyagokról.
Érdekes, hogy itt, a Szentély munkálatainak kellős közepén,
Mózes jónak látja beszúrni egy mondatot a szombat megőrzésének szükségességéről. Nem először és nem is utoljára. Miért volt erre szükség?
Azért mert a rabszolganép, amely Egyiptomban heti hét napon keresztül robotolt, hogy kegyetlen rabtartóit kielégitse – nem volt „hozzászokva" a szombati pihenónaphoz. Szinte inercióból, vagy megszokásból, nem voltak képesek szombatot tartani.
Ezért volt szükség hangsulyozni, hogy ámbár a Hajlék felépitése fontos és sürgős, ez nem jöhet a szombat számlájára. A Hajlék (Szentély) fontos, de a szombat még fontosabb. Mint láthatjuk szabad szemmel: most amikor nincs Szentély már 2000 éve - a szombat (a Sábbát) tartja meg és fenn a zsidóságot.
Egyébként, érdekes képzettársitás által -- a Hajlék itt felsorolt munkálataiból vezették le Bölcseink az a 39 fő munkát, amit szombaton tilos egy zsidónak végezni. Ebben nemcsak a főzés (tűzgyujtás) és az ide tartozó munkák foglaltatnak, hanem olyasmi is, mint az irás, törlés, festés, varrás, stb, stb. Nincs helyünk ezeket itt felsorolni és nem is ez a célunk ebben a könyvben. Chajim Halévi Donin rabbi könyve „Zsidónak lenni" részletesen felsorolja a szombaton tilos müveleteket, mind a 39 tilalmat.
A képzettársitás alapja és eredete a szombat szentségének emlitése itt, a Hajlék munkálatainak kellős közepén.
Xxx
A zsidók hűsége és odaadása vallásuk megtartásához általában, és a szombat megőrzéséhez különösen – állandóan irritálta a környező gój világot. Egyrészt nem értették, másrészt zavarta őket a zsidók „mássága", hogy nem fogadják el egyrészt a pogány idol-„vallást", másrészt nem hajlandók áttenni a szombatot vasárnapra, csak azért mert valakik kapriciózusan igy határozták. Nem egyszer tiltotta be a római megszálló uralom a szombat tartást és a zsidóknak csak nagy nehézségek és önfeláldozás által sikerült ezeket a drákói intézkedéseket (gözérákat) elháritani.
Egyszer egy római császár (talán Hadriánus) gúnyolta rabbi Jósua ben Chananját, a nagy tanaitát, mondván neki: Én nagyobb és jelentősebb vagyok mint Mózes, a ti mesteretek!
Rabbi Jósua, akik sok nyelvet tudott és a jávnei nemzedék egyik nagy bölcse volt, sokat járt hivatalos küldetésekben Rómában és a Talmud valamint a Midrások többhelyütt feljegyeztek vitákat a zsidó Bölcs és a római császár valamint lánya – között.
Itt rabbi Jósua megkérdezte a fenséges császárt, vajon miből gondolja hogy ö nagyobb mint Mózes?
A dolog magától értetődik – mondta a császár – és csodálom hogy nem tudod ezt. Hiszen a ti bölcs Salamon királyotok azt irta a Koheletben (Prédikátor), hogy „jobb az élő király(nak), mint a halott oroszlán(nak)" (Kohelet, 9, 4, lásd Naftali Kraus : Az Ősi Forrás (6) Az öt tekercs, , Budapest 1998). „Én élek, mig Mózes már rég halott, igy tehát evidens hogy én nagyobb vagyok nála..."
Mondá rabbi Jósua: Meg tudod-e parancsolni óh császár, hogy három napig ne gyujtsanak tüzet Rómában?
Természetesen – mondta az imperátor és azonnal kiadta a parancsot: három napon át nincs tűzgyujtás.
Aznap este felment a császár, rabbi Jósua kiséretében, a palota tetejére. Messziről láttak füstöt gomolyogni. Mi ez? – kérdezte rabbi Jósuá, akinek nyilvánvaló volt, hogy valaki máris megszegte a császár parancsát.
Azonnal kivizsgáljuk – mondta a császár. Később jelentették neki, hogy az egyik római patricius beteg és orvosai megparancsolták neki, hogy meleg teát kell innia. Ezért gyujtottak tüzet...
Mondá rabbi Jósua a császárnak: „Az ördög vigye el a kérkedőket, akik alaptalanul dicsekednek. Még életében, a szeme előtt, megszegik a császár parancsát és ő azzal kérkedik, hogy nagyobb Mózes mesterünknél. Hiszen Mózes sok-sok évvel ezelőtt meghagyta nekünk, hogy ne gyujtsunk tüzet szombaton és mi, zsidók, a mai napig tartjuk parancsát..." (Midrás Kohelet rábbá, 9. fejezet.)
X X X X X
Itt is megemliti a Tóra azt a két istenáldotta mesterembert, akik a Hajlékot megtervezték és felépitették valamint butorait. edényeit és egyéb alkalmatosságait előállitották. Ez volt Becálél ben Uri a Jehuda törzsbeli és Oholiáv, Áchiszámách fia Dán törzséből. Honnan volt ezeknek a tudásuk mindazt az aranymüves munkát, stb elvégezni amire itt szükség volt? –kérdi Náchmánidés, hiszem Egyiptomban a zsidók nehéz fizikai munkát végeztek.
Úgy látszik hogy istenadta tehetség volt mind a kettő, akik csak terveztek és a munkát felügyelték, de kezük alatt dolgoztak sokan mások, akiknek a nevét a Tóra nem emliti. Ma Jeruzsálemben képzőmüvészeti főiskola viseli Becálél nevét...
Becálél egy összetett szó : Böcél Él, vagyis Isten árnyékában. A Talmud megmagyarázza a név sajátos etimológiáját:
Amikor az Örökkévaló parancsba adta Mózesnek a Hajlék elkészitését, azt mondta, hogy állitsanak fel Hajlékot, és benne asztalt, Menorát, oltárt, stb. Amikor Mózes továbbadta a rendelkezést a mesterembereknek – megforditotta a sorrendet és azt mondta: csináljatok asztalt, frigyszekrényt, oltárt, stb és aztán Hajlékot. Becálél volt az aki figyelmeztette a helyzet tarthatatlanságára:
„Mondá neki Becálél: Mózes mesterünk! A világ rendje az hogy előbb valaki épit egy házat és aztán bele, butorokat. Te forditva mondod. Ha úgy csinálom, ahogy te mondod, hová teszen az asztalt , a frigyszekrényt, az oltárt, stb – amikor nincs Hajlék. Nem úgy mondta neked az Örökkévaló, hogy előbb hajlékot és aztán a belevalót?!
Mózes válasza: Igazad van, Becálél! Valóban igy mondta nekem az Örökkévaló. De te honnan tudod ezt? Talán ott voltál, Isten árnyékában, és kihallgattad mit mondott nekem az Örökkévaló?!" (Bráchot, 55, a).
Vajha mindannyian „Isten árnyékában" lennénk, tennénk a dolgunkat és teljesitenénk parancsolatait. Akkor ujra lesz Szentély és benne asztal, Menóra, oltár stb.
Hamarosan, napjainkban.במהרה, בימינו!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése