PESZÁCH – A SZABADSÁG ÜNNEPE (2 )

A SZÉDERESTE FORGATÓKÖNYVE

A mai napon a világon mindenütt zsidók milliói ünneplik meg Peszáchot, és vesznek részt az ősi rítus szerint a széderestén. Az est "forgatókönyvét" mindenki azon a nyelven olvassa, amelyet ért. A széder lényege az elbeszélés, a hagyomány továbbadása: az egyiptomi kivonulás, a rabszolgasorból való szabadulás története, a zsidó nép nemzetté válását, a Tóra elfogadását megelőző események elmondása.

 A széder két főpillére a jelképek felvonultatása és az események előírásos sorozata, amely a szimbólumokat az elbeszélés különböző mozzanataival ötvözi. Ezt az alábbi tizenöt pontban foglalja össze az est forgatókönyvének, a Hággádának ismeretlen szerkesztője: Kádés, Rchác, Kárpász, Jáchác, Mágid, Ráchcá, Moci, Mácá, Máror, Koréch, Sulchán Oréch, Cáfun, Báréch, Hállél, Nircá.

 

A szédertálon az est jelképei szerepelnek. Három pászka a zsidó nép három rétegét, a kohánitákat, lévitákat és Jiszráélt, az egyszerű zsidókat jelzi. Egy keménytojás a Szentély idejében szokásos chágigá áldozatra emlékeztet. Ezzel átellenben foglal helzet a zroá, a sült csirkenyak, a Peszách-bárányáldozat szimbóluma. Ott van még a kárpász (főtt krumpli vagy egy hagyma), valamint a máror és a cházeret ‑ a kétféle keserű gyökér, rendszerint reszelt torma és fejes saláta ‑ meg a chároszet, a gyümölcspépből készült keverék, amely az egyiptomi rabszolgaságból emlékezetes maltert jelképezi.

 A széder lényeges része a négy pohár bor. Az elsőt mindjárt az elején, a Kiddus után isszuk ki.

 

KÁDÉS. Akárcsak péntek esténként, Kiddust csinálunk: áldást mondunk a borra, ezen az estén betoldva a szombati betéteket is. Ezután a szék bal karfájára támaszkodva – mint annak idején a szabad római polgárok tették – kiisszuk a pohár bort.

 RCHÁC. A széder rendezője kezet mos a zöldségevés előtt, de nem mondja el a szokásos áldást.

 

KÁRPÁSZ. Eszünk egy darabot a zöldségből, vagyis a krumpliból, amely azért szerepel a tálon, hogy a gyerekek elcsodálkozzanak és rákérdezzenek. A kárpászt sós vízbe mártva esszük, és a Boré pri háádámá áldást mondjuk rá.

 JÁCHÁC. A széderrendező kettétöri a szédertálon lévő három pászka közül a középsőt. Az egyik felét visszateszi a helyére, a másikat elrejti. Ez lesz az áfikomán (afikajmen), amelyet a vacsora után fogyasztunk el.

 

MÁGID. A széder lényege, a szabadulás történetének elbeszélése, dokumentálása, kommentálása. A széder levezetője felemeli a szédertálat, rámutat a kettétört maceszra, és elmondja: "Ez a sanyarúság kenyere, amelyet őseink ettek Egyiptomban." Ezután kérdezi a gyerek a Má nistánát, az előkészített, "megrendelt" kérdéseket, amelyek arra valók, hogy a széderrendező elbeszélhesse a kivonulás történetét és következményeit. Az elbeszélés fő pontjai közé tartozik az isteni ígéret felemlítése, amelynek megvalósulásaként a zsidó nép történelme során mindannyiszor megmenekült ellenségeitől. Ide tartozik a tíz egyiptomi csapás felsorolása, az isteni gondviselés dicsérete, valamint Rábbán Gámliél megállapítása a Peszách, mácá és máror kötelező hármasáról. Ezt a részt a Hállél hálaima, majd a második pohár bor kiivása fejezi be.

RÁCHCÁ, MOCI, MÁCÁ, MÁROR. A széder minden résztvevője kezet mos, és elmondja a kézmosásra való áldást. Utána két áldást mondunk, amelyeknek szövege a Hággádában szerepel, majd a felső és a középső, törött pászkából eszünk. Veszünk egy csipetnyit a keserű gyökérből, elmondjuk az áldást, és megesszük, előzőleg bemártva a chároszetbe.

KORÉCH. Hillél, a nagy talmudista, aki a Szentély idejében élt, szemléltetésül "szendvicsként" elkészítve ette a Peszách-áldozati bárány húsát a pászkával és a keserű gyökérrel. A koréch aktusa során mi is "Hillél-féle szendvicset" eszünk.

SULCHÁN ORÉCH. Vacsora.

CÁFUN. Az étkezés utáni ima előtt megesszük az elrejtett áfikománt. Ezután már semmit sem szabad enni, csak vizet ihatunk.

 BÁRÉCH. Asztali áldás. Ha legalább három felnőtt férfi van az asztalnál, mezüment bencsolnak, majd kiisszuk a harmadik pohár bort.

 

HÁLLÉL. Megtöltjük a negyedik poharat, és töltünk Élijáhu próféta poharába is, aki a hagyomány szerint minden zsidó házba ellátogat a széderestén. Kinyitjuk az ajtót, elmondjuk a Sfoch Chámátchá imát. Az ajtó nyitva marad, mert Peszáchkor, az őrizet éjszakáján, semmitől nem félünk: sem a fanatikus üldözés tébolyától, sem a vérvádaktól. Befejezzük a Hállél hálaimát, majd kiisszuk a negyedik pohár bort.

 NIRCÁ. Az est pijutok, hálaénekek, a közismert Chád gádjá, a Ki tudja, mi az egy?

éneklésével fejeződik be.

 Legvégül az ősi jókívánsággal búcsúzunk: Lesáná hábáá biJrusálájim – a jövő évben Jeruzsálemben!

 

 Kívánjuk a széder résztvevőinek, hogy jövőre a Messiással együtt Jeruzsálemben töltsük az ünnepet, és virradjon ránk az örök szabadság.

(Forrás:B. O., Egység, 1992)