HETI SZAKASZ – VÁJIKRÁ – 2012 – פ' החודש
LÉLEK - LETÉTBEN
"És szólt az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Ha valaki vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, azzal hogy eltagadja a honfitársának a rábizott, vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt holmiját, vagy zsarolja (kihasználja, kizsákmányolja) embertársát. Vagy ha elveszett holmit talált és azt letagadja, sőt hamisan esküszik, bármelyikére is az emlitettek közül, amelyek elkövetésével vétkezett - - -" (3. Mózes, 5, 20-22).
Szakaszunk, amely megnyitja a Tóra harmadik könyvét – főleg az áldozati renddel foglalkozik. Már irtunk erről többizben, részleteztük az áldozatok mibenlétét és mikéntjét és megpróbáltuk megérteni mit adnak azok a zsidó embernek, aki a Tóra szerint rendezi be életét.
Napjainkban, amikor vétkeink következtében nincs Szentély és szünetel a Szolgálat, az áldozatok helyét a rendszeres napi imák foglalták el, de reméljük – Maimonidés nyomán (Jád, Hilchot Möláchim), hogy az idők, végén, a messiási időkben, amikor helyreáll az egyensuly – felépitik a Szentélyt és ujra bevezetik az áldozatokat. Addig is a mindennap elmondjuk az áldozatok rendjét, hogy az ne felejtődjön el (lásd az imakönyben a Sáchárit ima elején).
Azonban, van a szakaszban egy rész, amely – apropó áldozatok - az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, azokat rendezi és szabályozza. Itt láthatjuk hogyan viszonylik a Tóra ahhoz, ha valaki letagadja a nála hagyott letétet, vagy talál valamit és azt megtartja magának és nem adja vissza jogos tulajdonosának, vagy - - -
De adjuk át a szót a Tórának, hadd halljuk mit mond erről:
"És szólt az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Ha valaki vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, azzal hogy eltagadja a honfitársának a rábizott, vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt holmiját, vagy zsarolja (kihasználja, kizsákmányolja) embertársát. Vagy ha elveszett holmit talált és azt letagadja, sőt hamisan esküszik, bármelyikére is az emlitettek közül, amelyek elkövetésével vétkezett - - -" (3. Mózes, 5, 20-22).
Mi a teendő ebben az esetben?
A Tóra nem marad adós a válasszal:
"Aki vétkezett és bűnösnek találtatott, téritse meg a rablott holmit amit elrabolt, vagy a pénzt amit kicsalt (kizsarolt), vagy a letétet amit rábiztak, vagy az elveszett dolgot amit talált, vagy amire nézve hamisan esküdött – mindezt fizesse vissza teljes értékében , de tegye hozzá egy ötödét és adja oda annak akit megillet – azon a napon amikor vétkesnek találtatott". (uo. 23-24).
Ez azonban még nem minden. Ezzel csak elementáris emberi kötelességének tett eleget, ami nagyon fontos de nem elég. Ezenkivül
"...bűn (vagy jóvátételi) áldozatul vigyen az Örökkévalónak egy hibátlan kost, fölbecsültetve, jóvátételi áldozatként - - - és a pap engesztelést szerez számára, az Örökkévaló szine előtt és megbocsátást nyer mindenre amit tett..." (uo. 25-26).
* * *
Ezzel a vétek (Ásám) áldozattal összekötődik a magánjog szférájában elkövetett vétek, vagy kihágás – az Isten ellen elkövetett bünnel. Vagyis: a zsidó jogban nincs különbség polgári és "vallási" vétkek között. Letagadni egy letétet pontosan olyan, vagy még olyanabb, mint sertéscsülköt enni és hamisan esküdni, vagy kicsalni valakitől pénzt, vagy megtartani a talált holmit, nem kevesebb mint szombatot szegni, vagy Jom Kippurkor enni.
Ami ennek logikus konzekvenciája, hogy minden, embertársunk ellen elkövetett vétek vagy bántalom, egyben vétek Isten ellen is. Nem lehet disztingválni és azt mondani, hogy "csak Mojset csaptam be, vertem át, használtam ki, de ettől én még egy jó, vallásos zsidó vagyok, mert Istent kvázi csak az érdekli, hogy a vallási törvényeket tartsam be" – mivel nincs különbség a zsidóságban a vallási és "világi" törvények között. Ezért nem elég a mellett verni és jajveszékelve imádkozni, hogy "vétkeztem, hűtlenséget követtem el, raboltam" ("Ásámnu, bágádnu") mert ez nem elég. Ez csak a dolog egyrésze, éppen ahogy nem elég az áldozat:
Elöször meg kell tériteni a kárt, visszaadni az elorzott holmit, vagy a talált tárgyat, vagy a letétet amit letagadott – egy ötödnyi felárral, ami egyfajta birság, illetve kártérités az elszenvedett lelki fájdalomért – és csak ezután, miután rendezte tartozását embertársával, jöhet az áldozat, ami arra hivatott, hogy az Örökkévaló szemében is megbocsátást nyerjen. Ez a gondolat áll azon Halacha mögött is, amely szerint Jom Kippur csak a kvázi Isten ellen elkövetett vétkekre hoz bocsánatot, de az emberek ellen elkövetett vétkekre nem, amig meg nem követi embertársát és nem kártalanitja abban amit vétett ellene.
Itt kell emliteni és hangsulyozni, hogy a halacha szerint nemcsak zsidó embert tilos becsapni, átverni, megröviditeni és kihasználni, hanem ez minden emberre vonatkozik, aki Isten képmására lett teremtve. Ez még hatványozottabb mértékben tilos, mert itt a Chilul Hásém (Isten nevének megszentségtelenitése) is fennáll, mivel a becsapott gój rögtön a "csaló zsidó"ról beszél és ez növeli az amúgy is virágzó antiszemitizmust.
* * *
Másutt a Tóra a "hűtlenség" alatt a dolgozó fizetésének visszatartását érti. Ez annyit nyom a latban, mintha elkövetője öt parancsolatot szegne meg (Bava mecia 121a). Ez a Tóra szocializmusa, amit a modern társadalmak munkás szervezetei sem mindig érnek el.
Nem mindig, mindenkinek volt egyértelmü, hogy a rablás, vagy a letét letagadása, vagy a talált tárgy vissza nem adása "Isten elleni hűtlenséget" jelent. Rabbi Akiba meg is kérdőjelezi ezt a Szifrában (midrás Torát Kohánim): Miért Isten elleni vétek ez?
Válasza: Nem ugyanaz ha valaki felvesz egy kölcsönt, mintha letétbe helyezne valakinél egy értéktárgyat. Az első esetben váltót irnak alá, vannak tanuk és törvényes procedura és igy a kölcsönadó biztositva van: ha az aki kölcsönt kapta – letagadja, ott a váltó és ott vannak a tanuk, nem bizalmi dologról, hanem egy száraz üzleti tranzakcióról van szó. Ellentétben ezzel, ha valaki letétbe helyez barátjánál valamit, itt nincs váltó és nincsenek tanuk, csak kölcsönös bizalom. Aki a letétet hozza, nem akarja hogy bárki is tudjon róla, csak egy "valaki" – az Örökkévaló – aki mindent tud és mindent lát. Ő itt a láthatatlan "harmadik" Ha aztán aki a letétet kapta letagadja azt – nem a tanuk ellen vét (mivel nincsenek tanuk), hanem Isten ellen. Ezért jelent ez hűtlenséget az Örökkévaló ellen. (3. Mózes, 5, 21, Rásiban, Torát Kohánim alapján).
Sámson Rafael Hirsch rabbi ehhez hozzátesz egy nagyon eredeti magyarázatot: "Minden hazugság, csalfaság, becsapás és átverés emberek között, Isten elleni hűtlenségnek számit. Miért? Mert az Örökkévaló szavatolja hogy a világ becsületesen müködjön;Ő a kezes, hogy az emberek ne csapják be egymást és a tiszta erkölcs uralkodjon a világban. Ha tehát valaki becsapja embertársát – ezzel a kezest sérti meg, aki felelőséggel tartozik ezért. Igy már érthető, hogy az emlitett törvénytelen - és embertelen – cselekedetek, miért számitatanak Isten – a kezes – elleni hűtlenséggel".
***
A héber "Ósek" kifejezés több forditási változatot is elbir. Itt kihasználásnak forditottuk, de van a ki zsarolásnak forditja, és van aki rablást. bitorlást, kizsákmányolást ért rajta. Pollák héber-magyar bibliai szótára (Budapest, 1881) "szorongat, "zsarol", "megcsal", "rászed", "igazságtalanul cselekszik"nek forditja, függően attól milyen szövegkörnyezetben jelenik meg a Bibliában. Jonatán ben Uziél arameus Tóra forditásában, ami inkább kommentár mint forditás, az Ósek igét itt "rossz tanács adásának" értelmezi. Ez is az átverés egyik formája.
További dimenzióját a kapcsolatnak az Isten elleni hűtlenség és az embertárs ellen elkövetett vétek között adja Zálmán Szorockin rabbi, az izraeli Tóra Nagyjai Tanácsának (néhai) elnöke, Oznájim Látórá cimü klasszikus müvében. "A kapcsolat a kettő között bizonyitja az abszurditását annak a sokat hangoztatott érvnek, hogy lehet valaki talpig becsületes zsidó, az emberek közötti relációban, anélkül hogy Istenfélő, és a micvákat betartó zsidó lenne. Hiszen az Irás szava "hűtlenséget követett el Isten ellen" és rögtön utána letagadja a rábizott holmit, vagy nem adja vissza az elveszett tárgyat, szoros összefüggésre mutat a kettő között. Vagyis: aki nem hisz Istenben és Tórájában, az előbb-utóbb becsapja embertársait. Hiszen látjuk hogy Ábrahám azt mondja Ávimelech filiszteus királynak: "...nincs istenfélelem ezen a helyen és még megölnek a feleségem miatt" (1. Mózes, 20).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése