2010. szeptember 19., vasárnap

NAGYKŐRÖSÖN BECSINÁLT CSIRKÉT ESZNEK ÉS FEHÉR NADRÁGBAN JÁRNAK

JOM KIPPURI INTERJU AZ "ELNÖK"KEL,
 
AKI SZERINT BOCSÁNATOT
 
KELL KÉRNI AZ  ANTISZEMITA USZITÓKTÓL

 

"Breuer Péter interjúja dr. Feldmájer Péterrel a Mazsihisz elnökével 5771 Tisri hó 9-én Erev Kippurkor, pár órával a zsidóság legszentebb napja előtt, amely a Magyar Rádió Halljad Izrael című műsorában hangzott el. Alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük".

    EZ A SZÖVEG JELENIK MEG szószerint  KÉT HONLAPON (MAZSIHISZ ÉS BREUER) ÉS EZ HANGZOTT EL A MAGYAR RÁDIÓ ZSIDÓ ROVATÁBAN IS, AZ ELMULT PÉNTEKEN.

   Az épületes interjuban a zsidóság elnöke elmondja hogy az elmult évben "nagyok sok(!)zsidó gyerek született", akiket malenolnak, ami valóban nagyon örvendetes lenne, ha igaz lenne. Az elmult évben született és körülmetélt zsidó gyerekek száma messze nem haladta meg a tizet. Lehet hogy ez Nagykörösön sok...

   Nem beszélünk itt az interju ciméről ("A magyar társadalom többsége az emberi egyenlőség és a szeretet jelszava mellett áll"), ami egy abszolut nonszensz, sem arról hogy ügyvéd elnökünk szerint kitől kell "bocsánatot kérni"), csak azt jegyezzük meg szerényen és az ünnepi megbocsátáshoz illő minori hangon, hogy a nagykörösi étlap szellőztetése azt a régi antiszemita viccet juttatja eszüknkbe, hogy a zsidóknál minden ünnep – főleg – evésből áll.

 

Azoknak akik valami miatt még nem olvassák a két derék honlapot, álljon itt épülésükre a teljes szöveg:

       


Kérem, összegezze az elmúlt esztendőt? Mit kíván a magyar zsidóságnak hazánkban, s szerte a világban?

"Az elmúlt esztendő tele volt örömmel, de sajnos bánataink is volt, sok olyan ember ment el közülünk, akikről szerettük volna, ha még sokáig köztünk maradnak. Örömeink is sokasodtak, hiszen nagyon sok zsidó gyermek születik, akiket felvesznek Ábrahám Szövetségébe, zsinagógáinkban is egyre többen imádkoznak, erősödik a hitéletünk, és a fiatalok is mind nagyobb számban jelennek meg közöttünk."

"Ennek az esztendőnek a számunkra legszomorúbb problémája az egyre erősödő zsidóellenes hangok, sajnos vannak még olyan emberek, akik nem hajlandók megérteni, hogy a gyűlölet, a gyűlölet szítása nem vezet sehova. Reményt ad viszont az, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége nem hajlandó az ilyen eszmék mellé állni, és kiáll az emberi egyenlőség és a szeretet jelszava mellett.

Ön szerint bocsánatot kell kérnünk azoktól az emberektől is, akiket az előbb említett?

Azt gondolom, hogy igen. Mindenki, aki nem gyilkol meg egy másik embert, megérdemli a bocsánatot.
(A szerk megjegyzése: itt valaki egy pillanatra részeg volt! A kérdés úgy lenne logikus, hogy az uszitóknak meg kell-e bocsátani és az elnöki válasz, hogy aki nem gyilkol az megérdemli a bocsánatot...) Itt általában nem olyan bűnökre gondolunk, amelyek büntetőjogilag értékelendők, hanem egészen köznapi dolgokra: a másokkal szembeni irigység, a másokkal szembeni gyűlölet mindenkiben néha-néha megtalálható. Előfordulhat, hogy szándékosan vagy akaratlanul is megbántjuk embertársainkat. Elsősorban saját magunknak kell megvizsgálni az elmúlt év cselekedeteit, és őszintén megbánni. Akinek tudjuk, annak meg kell mondanunk, hogy sajnáljuk, ami történt, és bocsánatot kérnünk. Akivel már nem találkozhatunk, ott pedig magunkban kell a dolgot tisztázni.

A reánk köszöntő 25-26 órás böjt csak a külső kifejezése annak, amit tennünk kell, és csak azt szolgálja, hogy minél jobban el tudjunk mélyedni az imákban és az önvizsgálatban.

Ne feledjük, csak akkor várhatjuk el másoktól, hogy ne bántsanak meg bennünket, hogy ne lépjenek fel ellenünk, ha mi ugyanezt tesszük, ha mi ugyanúgy nyílt szívvel közeledünk mindenki felé, mint ahogy elvárjuk, hogy felénk is így közeledjenek.

Avasson be minket, hogy az Ön családjában miként telik az ünnep?

Elmegyünk a nővéremhez a házba, ahol felnőttünk, nemcsak mi, „gyerekek”, akik lassan nyugdíjas korba lépnek, hanem a mi gyerekeink és unokáink is, ahol bőségesen megvacsorázunk. A családi szokás szerint, ilyenkor valami édeset is kell enni, ezért szokás szerint sárgarépa főzeléket és hozzá becsinált csirkét fogyasztunk, ez a két hagyományos étel, ami az asztalon van. Majd elmegyünk a zsinagógába. Az itteni szokás szerint némelyek kitliben mennek a fehér halotti ruhában, akik nem ennyire tartják a vallást, azok közül pedig sokan teljesen fehér ruhát öltenek magukra, fehér inget, fehér nadrágot, vagy fehér blúzt és fehér szoknyát, és olyan cipőt, amelyben bőr nem található, hiszen a bőr saru viselése is tiltott Jom Kippurkor. Ezután következik a böjt, az este a csöndé és a magunkba fordulásé, másnap pedig szinte egész nap a zsinagógában vagyunk kis szünettel, majd a böjt végén pedig kétszeres étkezés következik.

Először a tejes vacsora, ennek a szokásos menüi: kakaós kalács és tejes kávé, ami után fél óra szünettel következik a zsíros vacsora a csirke- és kakaspörkölttel, nokedlivel. Ilyenkor savanyú ízeket nem lehet fogyasztani, ezért valamilyen édes kompótot, leginkább birsalmát szokott enni a böjtben kiéhezett társaság.

Reméljük, hogy könnyű böjtünk lesz, és ezt kívánom zsidó honfitársaimnak: Könnyű böjtöt, utána pedig szorgos hétköznapokat, és jó ünnepeket.

"A Nagykőrösi zsinagógában Jom Kippur este hét órakor kezdődik az istentisztelet. Szombaton reggel kilenc órakor folytatjuk, a déli szünet után pedig öt órakor fejezzük be az imádkozást a szokásos Minchá és Nílea imákkal. Az Istentiszteletet Róna Tamás rabbi úr vezeti, közreműködik Horovitz László előimádkozó úr.

"Végezetül, azt kívánom az egész magyar ajkú zsidóságnak, hogy bocsásson meg mindenkinek, valamint bocsásson meg neki is mindenki, ha valakit megbántott volna. Régi szokás szerint én is azt kérem minden hallgatónktól, minden rám figyelő zsidó testvéremtől, hogy ha akaratlanul vagy akarattal megbántottam volna, akkor bocsásson meg nekem most Jom Kippur előestéjén".

 A MAGUNK RÉSZÉRŐL MI MEGBOCSÁTUNK.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése