HETI HAFTARA – HÁÁZINU - 2010

TéRJ MEG, IZRAEL!   "Térj meg, Izrael, Istenedhez, az Örökkévalóhoz, mert bűnöd miatt buktál el! ... ezt mondjátok neki: bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! ... Aki bölcs, belátja ezeket, aki értel­mes, az megérti. Mert egyenesek az Örökkévaló útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk." (Hoséá 14:2-3., 10.)   "Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? ... Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűnein­ket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Michá 7:18-19.)     A Ros HáSáná és Jom Kippur közötti szombaton, amelynek A Megtérés Szombatja - Sábát Tsuvá - a neve, olvassuk ezt a háftárát, amelyben Hoséá, Michá és Joél próféták könyveinek részletei szerepelnek. Mindhár­man a megtérés koncepciójáról, mikéntjéről beszélnek. Hoséá életével és a zsidó néphez való ambivalens viszonyával már volt alkalmunk megis­merkedni. Michá próféciájából itt csak három vers kapcsolódik a heti háftárához, azok is valószínűleg azért, mert előfordul bennük a táslich kifejezés, a Ros HáSáná délutáni rituálé elnevezése, amikor "a tenger mélyére dobjuk minden vétkünket". * * * A megtérés gondolata vörös fonálként húzódik végig a próféták írásain. Nemcsak JÓNA könyve, amelyet Jom Kippur délutánján olvasunk máftir­ként - és amely egy nem zsidó nép megtérésének történetén keresztül tanít a bűnbánat fontosságára -, hanem a többi prófétai írás is sokat foglalkozik a megtérés gondolatával, amelynek alapjai a Tórában gyöke­redznek. A megtérés a múlt elvetése, a vétkek, a helytelen cselekedetek kijavítása, fogadalomtétel a jövőre. A Talmud szerint azt, aki úgy követ el bűnt, hogy végiggondolja: "Most elkövetem, azután majd megbánom a vétket", vagy "Most vétkezem, és majd az Engesztelés Napján megbocsátást nyerek", nem segítik hozzá a megtéréshez.