2010. szeptember 21., kedd

MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG: AZ UJ ÉLET GÖRBE TÜKRE

 

A KÁNTOR, AKI "MOLESZTÁLT NÖKKEL IS
 
FOGLALKOZIK"
 
 ÉS A "BÁRÓNŐ" AKIT  AZ 
 
EGYHÁZÜGYI HIVATAL DELEGÁLT
 
AZ IZRAELI
 
KÁNTORKONGRESSZUSRA. . .

 

    Az Új Élet legutóbbi (szept. 15) száma – nem rosszab mint a többi és  már ez is valami. A "Heti szidra" ("Átokológia")nevü viccrovat ugyan hiányzik , már akinek, de itt a helye a reménynek, hogy a főrab-Főszer., megvigasztalódván a csaló jezsuita papnövendék elvesztése iránt érzett mély csalódásán  még nekigyűrközik és irja tovább a rovatot – épülésünkre és okulásunkra. Elvégre ő az egyetlen müködő rabi, akit a csoknyak elnök parancsszavának sikerült rávennie , hogy irjon. Ne kérdezzék, hogyan és milyen áron.

 

  Ezt látszik hivatva ellensulyozni a volt "országos" cikke, azzal az eredeti cimmel hogy "JOM KIPPURI GONDOLATOK". Ebből megtudunk legalább két dolgot: Egyrészt a "Kol Nidré dallama... a zenei világ sokaktól feldolgozott, nagyra becsült darabja". Jó ezt tudni, köszi.

    Másrészt a fogadalmak felmentésére irányuló kérdés -  hangzik az "országos" tanitás – azokra az apró igéretekre vonatkozik, hogy "majd felhivlak telefonon", vagy "majd megirom ezt a levelet" és nem irtam meg, stb. Bár ezeket a dolgokat az Ál Chét alfabetikus felsorolásában nem lehet megtalálni, itt abba kell hagynunk mert a kort tisztelnünk kell, ahogy az angol mondja "age before beauty". Egy "ikon"t (olvasd       I-Kohn) n em szabad szerkeszteni, mondta egyszer a Főszer. és ő csak tudja.

                                                                  *

       A legnagyobb szenzáció, a legfontosabb reveláció, ami sehol a magyar sajtóban nem jelent meg – és igy ez az U.É. scoopja (és pukkadjanak  meg az irigyek),  természetesen az első oldal főcime mögött rejtőzik, ami aszongya hogy  KIÁLLUNK MELLETTED, IZRAEL!

 

     Ki hitte volna, hogy a  "Zsidó Világ Kongressz Kormányzótanácsa" (egy sóhivatalszerü voluntáris szerv, melynek az égvilágon semmi sulya és hatásköre nincs), jeruzsálemi ülésén – amelyen természetesen résztvettek a "mi" küldötteink is, névszerint Feldmayer és Zoltai urak) deklarációt fogadtak el, biztos egyhangulag,  amelyben támogatásukról biztositják Izrael államát.!!

 

    Ezt a világszenzációt közli velünk az úé. legujabb száma, cimlapján és addig nem tud nyugovóra térni, amig az aláirások olvashatatlan tömkelegéből kisárgitja a minket "érdeklő" két nevet (ez a technikai bravur biztos Zsuzsa érdeme). Igy már persze elhisszük, hogy ott voltak és kellő megfontolás után alá is irták.Ha még tamáskodnánk talán,  (ami nem lenne szép tőlünk) ott  virit a főcim alatt, szeretett elnökünk csoknyak fényképe, amint a papir főlé hajol és összeráncolt homlokkal  gondolkozik, aláirja-e vagy sem. A felelőség nagy, (ez nem egy Breuer interju), itt nem szabad hűbele-balázs módján elhamarkodni. Egyszóval – ez nem becsinált csirke.

 

                                                                         *

     Miután ilyeténmódon megnyugodtunk és lenyeltük a szervilizmus ezen iskolapéldáját – nyugodtan lapozhatunk tovább a második oldalra. Itt alig v an valami emlitésre méltó, hacsak nem az a megállapitás – még a riport elején, az első oldalon -  amely a most megnyilt Izraeli Kulturális Intézetről szól és a riporter megállapitja (érdekes lenne tudni kivel beszélt, ki adta a hangsulyt) hogy (az Intézet) "kinálata túlmutat a zsidó kultúrán, vallási hátterét tekintve muszlim és keresztény, etnikailag arab ---". Naggyon érdekes, pedig az igazgató , Balázs Gábor, egy ortodox zsidó, a "Pesti Súl" megalapitója .

 

     Itt van még egy nagyon rövid  beszámoló (nem voltunk rest megszámolni: 21 sor, egyhasábos, benne hat(!) név) amelyben lapunk beszámol a temetői Jizkorról, amit a Szlichot jegyében tartottak.  Pedig itt Kardos Péter egy kiváló beszédet  mondott.

A többi – teljesen érdektelen.

 

      A  harmadik oldalt nyugodt lélekkel át lehetne ugrani, ha nem Csomós Róbert kitünő tárcája. A kántor végnélkül csordogáló ön(cházn) életrajzáról szivesen lemondanánk, ha nem tudnánk hogy az amerikai cserkészlányok (Girl Scout) egyesülete tisztelebeli tagnak választotta. Ez nem feltétlenül azt kell hogy jelentse, hogy kántorunk, aki itt-ott lelkészkedik is ("bántalmazott, molesztált nők és  gyerekek életével is foglalkozom"), jelen van a temetéseken is. De ő igen, majd  jön a fenyegetés: (folytatjuk).

 

   A negyedik oldalon egy álzsidó("Nem szép azt irni hogy gój" – D.G.) könyvét mutatja be M.I. három hasábon. Száádjá és Maimonidés forog a sirjában , a Rásbi már befejezete a forgást: az ő könyvét, a Zóhárt, ...németből forditotta a szerző, aki stilusosan évekig a Keren Kájemet képviselője volt Pannóniában, pontosabban a Bálint Házban.

 

  A Hetekből átvett cikk (5. oldal), jó, alapos és érdekes; az ejtőernyős riport Cháná Szenes emlékére – "virágos". A hatodik oldalon egy kis Soá és a Franco rendszer kommunista izű kiátkozása , nomeg egy "vers", - "Újévi Gondolatok",-  ami az első oldalas "Jom Kippuri gondolatok" szerves folytatása.

   

                                                                ***

   Hetedik oldal - semmi.

 

A nyolcadikon jön a csemege: a Főszer. váltja a rendszert a Sip utcában(7) és most az kerül teritékre, aki nagy szerencséjére Könyves Kálmán után született (nem sokkal). A szerző ("Hát nem gondolja főrabbi úr...?") szerényen az Igéret Hölgyének nevezi, pedig elnevezése a hetedik kerületben a Bárónő volt. Hiven elveinkhez, nálunk nincsenek anonim hősők: Seifert Gézánéról, a Sip utca főtitkáráról van szó, a környék legádázabb besúgójáról, akiről még Kardos is kénytelen-kelletlen az irja, hogy "hűséggel szolgálta a rendszert". Továbbá: "Gátlás nélkül iratta meg a lapban, amikor őt delegálták (ki delegálta? Az Egyházűgyi Hivatal!) egy izraeli kántorkongresszusra".

 

    Azt hogy "külföldi utjain állandóan jegyzetelt, ki mit mondott, kérdezett, válaszolt.

" – Kardos maga látta Warsóban. Humoros kérdésére: naplót tetszik irni? – nemmel válaszolt – "Jelentést kell irnom azoknak akik delegáltak".

 

   Ezt Rosen romániai főrabbi – akit "cionista" volta miatt a Sipista kollaboránsok utáltak – ugy mesélte el ,hogy a Zsidó Világkongressz végrehajtó bizottságának egyik ülésén, a Bárónő olyan magabiztos volt, hogy magnót tett maga elé – de a rendészek elkobozták tőle.

 

    Férje, Dr  Seifert Géza ügyvéd halála után, lett "Főtitkárasszony" – informál bennünket a Főszer. de az érdekes előzményekről hallgat. A Bárónő családjának volt egy szódaviz előállitó üzeme, ahol a család és még két ember dolgozott és igy nem lehetett belekötni. De mivel az elvtársak nem ismertek lehetetlent, találtak valami adóűgyi rendellenességet és zsaroltak: vagy elvállalja az ügyvéd úr az elnökséget és mindazt ami vele jár (erről sokat lehetett hallani – bizalmas körben – Scheiber Sándortól), vagy vizsgálat, per, stb. Seifert vállalta – és sokkalta jobb volt, besúgásai ellenére, mint elődje Sós Endre (érdekes mit tud róla, vagy mit akar tudni róla Kardos). A hölgyet nem kellett terrorizálni – ő boldogan beleegyezett. Csak egy problémája volt – mesélte egyszer Naftali Krausnak – halachikus probléma: lehet egy nő – főtitkár?

  

 "Megkérdeztem Weisz Mártont,  az ortodox főrabbit, aki rövid gondolkodás után azt paszkenolte, hogy – lehet, mivel most "rendkivüli időket élünk". N.K. kérdésére, miért nem konzultált neológus rabbijaival, csak legyintett egy nagyot. (Lásd N.K.életrajzi könyvében, "Az Áldozat visszatér...", Bpest, 2002).

 

    Kardos megirja, hogy a Bárónő mindent "nyiltan csinált. Ő volt az Uj Élet cenzora és betüröl betüre elolvasta a neki kötelezően benyujtott kefelevonatokat. Egyszer a Matuzsálem szót kihúzta és "idős"t irt helyette. Hogy miért? "mert a szó Izrael fővárosára hasonlit". Ha Simon Ben-Sátách korában élt volna ő lett volna a 81-ik...

 

    A Joint nagy szégyene, hogy ez a besúgó és a zsidóság  szégyene, a rendszerváltás után is a Házban maradt, csak lejjebb két emelettel. A Joint – aki  olyan vezetőket küldött pestre akik nem tudtak magyarul és nem ismerték a helyzetet – élete végéig foglalkoztatta Seifernét.

 

  Futott még: Bozsán Eta interjuja U.T.sal, aki többek között elmondja , hogy 50 éves korában papirpelenkát csempészett  New-Yorkból és a 60. születésnapján előszőr a taleszát csókolta meg.

 

    Érdekes.

 

    Úgyszinté Spánn – ami érdekfeszitő.

 

Ami nincs a lapban: a csaló jezsuita ségec neve; a Breuer féle csoknyak interju (ez csak a honlapon van egyelőre, majd az u.é. következő számában lesz, akárki meglássa, és ott fogunk olvasni a becsinált csirkéről és a sárgarépa főzelékről), D.G. ömlengése Jom Kippurról (uo) valamint semmi de semmi (kivéve a gyergyagyujtások időpontjait) Szukkotról, a Sátorosünnepről, Szimchá Tóráról, stb. Mivel a következő szám ezek után fog megjelenni – az idén ezt elblicceljük.

 

   Dehát, köztünk maradjon, kit érdekelnek ezek az óhéber dörgések? Akkor már inkább az álzsidó kabbala könyvének ismertetése. Ugye, főszerkesztő Úr?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése