2010. szeptember 8., szerda

"...עונה אמן בעל כורחו"

 

"ÓBUDA" ÚJ  ("SZOMBATI") NÉZETBEN

 


Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai zsinagógát avatták újjá. Utóbbival eddigi legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre a magyarországi Chabad Lubavics mozgalom, illetve annak „politikai szárnya”, az EMIH.
 


 Irta Gadó János ("SZOMBAT")

 

Az ünnepélyes megnyitón mintegy 800-1000 fő volt jelen. Akik a zsinagógába nem fértek be, a mellette fölállított sátorban kivetítőn figyelhették, mi történik az épületben – ahol a díszvendégeknek fenntartott sorokban ült Semjén Zsolt és Szekeres Imre, Erdő Péter és Németh Sándor, Tarlós István és Szanyi Tibor, Fónagy János és Szőcs Géza, Zoltai Gusztáv és Feldmájer Péter.

 

       AZ ADAKOZÓK...

Jona Metzger, Izrael askenáz főrabbija, szép beszédében a pusztulás utáni feltámadás jelképeként értékelte a zsinagógát. Semjén Zsolt arról beszélt, hogy Isten házát végre arra használják, amire létrehozták. Baruch Oberländer, a Chabad rabbija a szervezet tevékenységét méltatta. Köves Slomó az EMIH vezető rabbija a zsinagóga hajdani kulcsát mutatta be a szószékről, és ennek egy-egy másolatát adta át azoknak az adományozóknak, vállalkozóknak, szervezőknek, akiknek kimagasló szerepük volt a templom újjászületésében.

A fontosabb adakozók közt említsük meg Futó Gábort (a Futureal Csoport vezérigazgatóját, aki a tóratekercset adományozta), Radó Ákost (a Bank Hapoalim budapesti vezetőjét), Rózsa Andrást, a Teva gyógyszergyár képviselőjét, valamint Csuhai Attilát, Deutsch Róbertet, Izsák Róbertet, Róth Györgyöt, Wilhelm Pétert. Mások anonim adományokat ajánlottak fel.

Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv kedves gesztusként felmutatták a Zsidó múzeumban őrzött tóravértet és tórakoronát, melyeket hajdan ebben a templomban használtak. A jó hangulatról kis büfé és a Rajkó-zenekar gondoskodott, akik a hivatalos program végeztével még a templom előtt is húzták a zsidó melódiákat.

*

 

)

 

A Chabad Lubavics mozgalom első képviselőjeként 1989-ben (az akkor huszonéves és a magyar nyelvet még törve beszélő) Baruch Oberländer rabbi érkezett Budapestre, hasonló korú feleségével és kétéves kisfiával. Hirdetést tett közzé a Magyar Nemzetben, hogy megérkezett, és egy Képiró utcai lakásban nekiállt tanítani.

Azóta a Chabad mozgalom komoly infrastruktúrát épített ki Budapesten: immár hét rabbi működik három zsinagógában és egy jesivában; az általuk kiadott imakönyveket használják a legtöbb pesti zsinagógában; talmudot fordítanak magyarra; programjaiknak, rendezvényeiknek se szeri, se száma. Ezzel a tempóval más magyarországi zsidó közösség nem tud versenyezni.

A magyar zsidók közül ugyanakkor sokan nemtetszéssel figyelik a mozgalom szívélyes kapcsolatait a honi politikai élet jobbszárnyával. A magyar zsidók többségének identitásában a Holokauszt a meghatározó tényező, s így zsigeri idegenkedéssel tekintenek a jobboldalra. Az amerikai centrumú, globális  Chabad mozgalom számára viszont ezek a közép-európai tényezők másodlagosak, így pragmatikusan benyomulnak abba a vákuumba, amit a Mazsihisz meghagyott.
       

ÉS AZ "IRIGYEK MOROGNAK"

„Persze, ezeknek van pénzük, mert Amerikában van a központjuk” – morognak néha az irigyek, akik azt képzelik, hogy a chabad-rabbik tetszésük szerint csapolják meg az amerikai bankszámlákat. Pedig nekik a dollármillióknál sokkal komolyabb vagyonuk van: az a tudás és lelkesültség, amivel mindezt képesek megszerezni. A messianisztikus hitet és elszánást az amerikai típusú menedzser-szemlélettel egyesítő chabadok úgy mennek előre, mint kés a vajban. Nem kérnek előre pénzt, paripát, fegyvert – mindezt előteremtik maguk. Jelen esetben azt, hogy a zsinagóga épületét a televízió nekik adta (egyelőre bérbe); a zsidó közösség tagjai 55 millió forintot adományoztak, amiből (három hónap alatt) annyira felújították az épületet, hogy az imádkozásra és közösségi életre alkalmassá vált; az avatásra eljött az izraeli főrabbi, a magyar közélet számos előkelősége, továbbá jó pár újságíró és fotóriporter.

A legfontosabb információt azonban csak szerda este tudjuk meg: hogy tudniillik a régi/új zsinagógában hányan ünneplik majd a Ros Hasanát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése